Hogyan szélesedett világlátásunk az elmúlt egy év alatt?

Tavaly márciusban rengetegen döntöttek úgy, hogy házi készítésű kenyeret sütnek, mivel olcsóbb és hatalmas sikerélményt nyújt, ha jól sikerül. Az, hogy a „tízmillió pék országa” lettünk, csak egy a sok meglepő és kellemes élmény közül, melyre ráleltünk a hirtelen jött változások közepette. Igaz, nem mindenkinek, de sokaknak mégis több holtidőt hozott a bezártság. Bár elsőre legtöbben megijedtünk, mit is kezdjünk ezzel, hogy fogunk találkozni a szeretteinkkel, barátainkkal, na, meg mi lesz a programozással, a színházzal, mozival és egyéb szórakozási lehetőségekkel. Hamarosan azonban azt lehetett észrevenni, hogy elképesztő energiát és kreativitást mozgósított a kényszerhelyzet. Facebook-csoportok alakultak számos online programlehetőséggel, az iskolák nagy része viszonylag gyorsan és sikeresen átállt a digitális oktatásra, szülők és nagyszülők „szálltak be az internetbe”, hogy tarthassák a kapcsolatot a család fiatalabb tagjaival. A sor végtelen, programok és lehetőségek tárháza várta, hogy válasszunk belőle, mi pedig viszonylag gyorsan úgy érezhettük magunkat, mint a vírus előtti időkben, amikor olyannyira tobzódtunk az eseménydömpingben, hogy nem győztünk választani, mit is csináljunk egy-egy este.

Ha valamikor, most még nagyobb szükségünk van a szellemi rekreációra, legyen az egy jó színdarab, film vagy egy szuper könyv. Egy, a közelmúltban készült itthoni felmérés, többek között, azt vizsgálta, hogy az otthon is végezhető tevékenységek esetében hogyan változott a rájuk fordított idő. Bár a kérdőív nem tekinthető reprezentatívnak, az adatok azt mutatták, hogy a legtöbb időt a televízió- és filmnézésre, valamint internetes játékokra és zenehallgatásra fordítják a kitöltők. Az átlagosan több mint 3 órát filmnézéssel töltők aránya 3,4% volt a karantén előtt, alatta pedig 9,4%-ra emelkedett. Az interneten töltött órák (játékra, zenehallgatásra, hírolvasásra) 9,2%-ról 12,3%-ra változott. A felmérésből az is kiderült, hogy akik eddig is olvastak, azok most több időt fordítanak erre a tevékenységre, ahogy az önművelés, tanulás esetében is ugyanígy pozitív kép rajzolódik ki. Akik eddig is fontosnak tartották ezt a kérdést, most többet áldoznak rá, és néhányan azok is elkezdtek ilyen tevékenységgel foglalkozni, akik eddig egyáltalán nem tették – olvasható a tanulmányban.

Jó példa volt az egyes programlehetőségekre, amikor Ott Anna és a Jelenkor Kiadó Instagram-csatornájukon értelmezték, dolgozták fel közösen egy-egy meghívott vendég segítségével 15 héten át, százoldalas egységekben Nádas Péter egyik legmonumentálisabb, háromkötetes regényét, a Párhuzamos történeteket. A Partizán Youtube-csatornáján pedig Irodalom és karantén néven futott hasonló olvasókör, ahol egy magyarul már régóta várt, de igen komplex regény (David Foster Wallace: Végtelen tréfa) egyik fordítójával haladtak végig a művön, sokat segítve ezzel az értelmezésen.

Ha a pozitívumokat akarjuk keresni a tavalyi évben – márpedig e nélkül nagyon nehéz volt átvészelni ezt az időszakot –, akkor az egyik nagy előny, hogy a bezártság a 21. században ért minket, amikor a világháló segítségével szinte mindent meg tudtunk valósítani úgy, hogy közben nem tettük ki a lábunkat otthonról. A lehetőség korábban is megvolt, az elmúlt egy év azonban nagy előrelépést hozott például a már említett kultúra területén. Az olvasás és filmnézés kapcsán már eddig is nagy fejlődést tapasztalhattunk az online térben, de ez csak még inkább katalizálódott. Számos könyvet tettek elérhetővé vagy simán az interneten, vagy ebook formájában, ahogy a streamingszolgáltatók előfizetőszáma is rohamtempóban kezdett megnövekedni. Mostanra ugyan a színházak is elkezdtek éledezni, hiszen az „itt és most” élményét nehéz (volt) visszaadni, de szerencsére az elmúlt időszakban erre is nagyon gyorsan született megoldás, számos előadás volt elérhető streamelve, ráadásul, ha jegyet váltottunk ezek valamelyikére, általában több napig is megtekinthettük kedvenc darabunkat. Így azon sem kellett szoronganunk, hogy késve esünk be a színházba, és akkor jövünk rá, hogy a sor közepén van a helyünk. Arról már nem is beszélve, hogy régebbi előadások is sorra kerülnek fel az internetre, a korlátok eltűntek, nem okoz gondot egy öt évvel ezelőtt a műsorról levett, vagy egy mindig teltházzal futó darab megtekintése sem. Így a helyzet remek tendenciateremtő erővel bírt, a jövőben könnyen lehet tere és kultúrája az online színházaknak.

Ha ez nem lenne elég a kulturálódásra, a világ leghíresebb múzeumait járhatjuk be online, melyek során exkluzív tárlatvezetéseken vehetünk részt, és még sorba sem kell állnunk vagy tolonganunk, hogy láthassuk Da Vinci Mona Lisáját a Louvre-ban, vagy Rembrandt, az amszterdami Rijksmuseumban álló Éjjeli őrjárat című festményének élőben követhető restaurálási folyamatait.

A múzeum-és színházlátogatás mellett magunk is részesei lehettünk az alkotásnak, még így, online formában is. Festőtanfolyamok és különböző művészeti kurzusok indultak az interneten, de aki akart, színjátszókörbe is járhatott, sőt nyelvkurzusokon is részt vehetett, és friss nyelvvizsgával a zsebében búcsúzhatott a karanténtól. Látszik tehát, hogy az önképzési lehetőségek sem álltak le, így ezekről a típusú újdonságokról sem kellett lemondanunk a kényszerhelyzet során.

És bár a kultúrafogyasztás erősödött, egy másik felmérés szerint, mely azt vizsgálta, milyen új, hosszú távon is az életükben maradó szokásaik alakultak ki az embereknek az elmúlt egy év alatt, az egyik leggyakoribb válasz a fogyasztás csökkenése volt. Persze, ma már otthonról is rendelhetünk mindenfélét magunknak, de a válaszadók nagy része visszafogta magát és amellett, hogy pénzt spóroltak, sokan kiegyensúlyozottabbnak is érezték magukat attól, hogy nem költenek annyi felesleges dologra, például ruhára. Ugyanez a helyzet az étkezés terén is, sokan álltak neki inkább főzni, mint rendelni, hiszen költséghatékonyabb, ráadásul száz százalékban tudjuk, mi és hogyan került bele az ételbe, ennél megnyugtatóbb pedig nincs, főleg a mostani időszakban.

A fent említett példák is azt bizonyítják, hogy ha nem is határtalanok, de a lehetőségek széles skálája áll rendelkezésünkre egy olyan nehezebb időszakban is, mint a mostani. Hétfőn bebarangolhatjuk a MOMA-t New Yorkban, kedden Pintér Béla-előadást nézhetünk, szerdán a Zeneakadémián hallgathatunk klasszikusokat, csütörtökön a családdal videócsetelhetünk, miután kiadósat ettünk a magunk által főzött finomságokból, pénteken ledolgozzuk a főzőtudományunk járulékos káraként jelentkező karanténhasat, hétvégén pedig irány a természet. Ha pedig nem ezeket és ilyen sorrendben, számos más programot is találunk, mert – nem túlzás – az egész világot bejárhatjuk, ráadásul viszonylag olcsón. Csak a végén győzzük energiával!