Ezért éri meg márkaszervizbe vinni az autót
Aki nem koccant még modern autóval, az talán nem is tudja mennyivel költségesebb ma kocsit törni, mint akár 10 éve.
Lassan kiérnek az utóbbi évek új autói a garanciális, cascós, cégautós időszakukból és a biztosítási védőháló alól kikerülő tulajdonosaik csalódottan tapasztalhatják, hogy nem csak akkor kell fizetni a korszerű extrákért, amikor megvásárolják őket, hanem a javítás esetén is. Az indok pedig nagyon egyszerű, és nem a növekedő szerviz óradíjakban keresendő. A korszerű autók vezetéstámogató rendszereinek egyes érzékelőit sérülékeny helyeken építik be a gyártók. Ennek oka, hogy ezekről a helyekről látnak jól a szenzorok.
Az első- és hátsó lökhárítóba ezért a parkolás segítő rendszerek érzékelői kerülnek, a képi jelet is adó kamerákat rendszerint a hűtőmaszkba, a hátsó rendszámtáblatartó környékére, az oldalsókat pedig (amelyek a panorámaképben segítenek) a külső visszapillantó-tükrök aljába telepítik. A hűtőmaszk, vagy az első lökhárító nyílásai adnak helyet általában a radaros elvű követési távolság-figyelő rendszereknek, amelyek az intelligens sebességtartó automatikák vezérlését is támogatják. A holttér-figyelő érzékelők helye leginkább ismét a külső tükrök, a sávtartók szenzorai pedig vagy a lökhárítóban, vagy a szélvédő mögött kapnak fészket. Ez utóbbi helyen szolgálnak a táblafelismerő rendszerek, valamint az esőérzékelők és egyéb út- és forgalomfigyelők érzékelői és kamerái.
Még felsorolni is sok, hát még pótolni, ha törik az autó. Egy 10 éve hatvanezer forintból megúszható lökhárítócserét okozó koccanás javítási költsége ma ennek az ötszöröse – nem prémium modellnél. Hasonlóképpen drága a szélvédőcsere is. A gyártók felárat kérnek a szenzoroknak kialakított helyért, a műhelyek pedig a rendszerek újrakalibrálásáért.
Ugyanis a megbízható működéshez fontos, hogy a kamerák-érzékelők a gyárilag beállított irányba nézzenek. Ráadásként a hatástörvények alapján a drágább javíthatóság negatívan befolyásolja például a biztosítási díjakat, legalábbis ami a cascót illeti.
Mindezek ellenére mégsem mondhatjuk, hogy az új autókat vásárlók kerüljék a vezetéstámogató asszisztens rendszerek megvásárlását. Ugyanis adott esetben a működésük balesettől óvhatja meg a felhasználót, vagy csökkentheti egy ütközés-koccanás kármértékét. Ez a két érv bőven elég ahhoz, hogy vállalni lehessen egy esetleges drágább javítás lehetőségét. A vezetéstámogató rendszerek az autókban rohamosan terjednek. Alig pár év volt csak, míg a luxusautók kiváltságaként szerepeltek, mára leértek a volumen modellekig.
Jó példa erre az új Opel Astra is. Az új kompakt jó pár érzékelőt hord, köztük a harmadik generációs forgalomfigyelő kamerát, amely több rendszernek is szolgáltat adatokat. Például figyeli a táblákat: de nem csak azt jelzi amit lát, összedolgozik a navigációs rendszerrel, és a tárolt adatokkal összevetve jeleníti meg a sebességhatárokat.
Az új Astra még számos, az aktív biztonságot növelő rendszerrel érkezik. Így a sávtartó, illetve a sávelhagyásra figyelmeztető rendszer, amely 60 és 180 km/h sebességtartományban dolgozik. A ráfutásokat akadályozhatja meg a követési távolság érzékelő és figyelmeztető rendszer. Ez a vészfékasszisztenssel együttműködve képes akár állóra fékezni az autót, illetve a maximális fékerőt generálva csökkenteni az esetleg elkerülhetetlen ütközés következményeit.
Hasonlóan balesetet előzhet meg a holttér-figyelő rendszer, amely a figyelmetlen sávváltásokból adódó ütközések lehetőségének a minimalizálására hivatott. Mindezen rendszerek olyan szolgáltatásokat és plusz biztonságot nyújthatnak, amely okán vállalható az esetleges nagyobb javítási költség.
Az oldalon elhelyezett tartalom a Opel Southeast Europe Kft. közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
