Jó stressz, rossz stressz: hol van a határvonal?

Fura, de szükségünk van a stresszre

Stressz. Kinek, mi ugrik be róla? Lámpaláz az óvodában az anyák napi ünnepségen, izzadó tenyerek érettségi előtt a folyosón, az állásinterjú miatti álmatlanság, az első randin tapasztalt föld felett járás, a gyerek születésekor érzett izgalom? Mind-mind egyfajta stressz, negatív és pozitív vegyesen.

„A stressz mindenki életében jelen van, hiszen szervezetünk számára bármely változás stresszel jár. Például, ha ülő helyzetünkből fel kell pattannunk hirtelen ajtót nyitni, már az is alkalmazkodás egy új szituációhoz. Mindez akkor vált át negatív, azaz distresszbe, ha meghaladja a képességeinket. Ha tehetetlenséget, frusztrációt, kimerültséget érzünk – magyarázza a HVG BrandLabnek M. Steinbach Annamária pszichológus.

Fontos tudni, hogy a stresszre mégis szükségünk van. Hiszen, ha a testünk nem tudna alkalmazkodni az állandóan változó helyzetekhez, egész egyszerűen nem maradnánk életben. Annak idején, amikor az ősember találkozott például egy kardfogú tigrissel, a stressz hatására megváltozott a szív, a keringési és hormonrendszer, valamint a vegetatív idegrendszer működése, aminek révén több energiát tudott nyerni. Ezek nélkül ugyanis pikk-pakk felfalta volna a vadállat.

A szakértő szerint igaz, hogy most már nincsenek kardfogú tigrisek, de vannak főnökeink, gyerekeink, rokonaink, feladataink, hiteleink, és még sorolhatnánk. És van koronavírus-járvány is. Mindezek élő kardfogú tigrisekként vannak jelen az életünkben, melyekre a testünk ugyanúgy reagál és alkalmazkodik, mint az őskorban.

„A pozitív és a negatív stressz közti határvonal az az állapot, amikor normál helyzetben működik a szervezetünk. Ha beront a főnökünk, és kritizálja a munkánkat, olyankor elmozdultunk az egyensúlyból, ugrásszerű állapotba kerül a testünk, és el akarunk menekülni, csak nem tehetjük meg. Jó esetben ezután a testünk öngyógyító folyamatainak köszönhetően visszaáll a normális keringésünk” – mondja a pszichológus.

Amíg nálunk a kontroll, nincs baj

Norbert viszont azt meséli, hogy előző munkahelyén a főnöke naponta kiosztott mindenkit, amitől az összes kolléga folyamatos gyomorgörccsel ült bent az irodában.

„Egy darabig bírtam, aztán láttam, hogy ez soha nem fog változni, mert ilyen habitusú ember, és gőzerővel más munkát kezdtem keresni. Most kicsit kevesebbet keresek, de megfizethetetlen, hogy a jelenlegi vezetőnk baráti hangon beszél velünk” – mondta.

A tartósan fennálló stresszhatás miatt előbb-utóbb kimerülünk, hiszen képtelenség a végtelenségig készenléti állapotban lennünk, mert szervezetünk felhasználja az energiatartalékait. Ekkor szoktak megjelenni a stresszel kapcsolatos testi-lelki tünetek, mint a szorongás, álmatlanság, kifáradás, vagy pont az ellenkezője, túlpörgés, ingerültség.

Nem meglepő, hogy a sok feszültség a testünkre is hatással lehet, így kialakulhatnak akár szív- és érrendszeri problémák (például magasvérnyomás) vagy az emésztőrendszerrel kapcsolatos betegségek, mint például a leggyakrabban stresszel kapcsolatba hozható IBS (gyulladásos bélbetegség).

A tartalékok felhasználása, illetve az immunrendszerünk magasfokú igénybevétele miatt akár egyéb, enyhébb betegségekre is fogékonyabbá válhat a szervezetünk. Az egyetemisták számára például nem ismeretlen, hogy a megterhelő, stresszes, kevés pihenéssel járó vizsgaidőszakokat különféle vírusos vagy bakteriális fertőzések követik.

De miért is reagálunk egyáltalán a stresszre úgy, ahogy?

„Addig tudunk nyugodtak maradni, amíg vannak kézzel fogható, kontrollálható megoldásaink a problémákra. Amíg van lehetőségünk befolyásolni a velünk megtörténő eseményeket. De ha nincs, mint a Covid esetén, az a többségnél egyfajta zuhanásélményt hoz, ugyanis nem látják a megoldást, látszólag nincs mibe kapaszkodniuk” – mondja M. Steinbach Annamária.

A stresszre való reagálásunk természetesen függ a személyiségünktől, de a megküzdési technikáinktól is. Nevezetesen attól, hogy ki az, aki képes a hiányzó kontrollt más szintre áthelyezni: akár rövid távú projektekbe, akár úgy, hogy napi szinten megpróbál tudatosan élni, vagy kitűzi, hogy ma is elolvas a könyvéből 20 oldalt, és nem azon morfondírozik, hogy mikor lesz végre vége a nehéz időszaknak. Az alkati megküzdési stratégiákon túl azonban az sem mindegy, ki milyen élethelyzetben van. Míg egy egyedülálló, rugalmas kolléga akár az újdonság, változás lehetőségét is meglátja egy váratlan leépítésben, addig egy nagycsaládos apukának álmatlan éjszakákat okozhat ugyanez a fordulat.

Most nincs hol leengedni a gőzt

Míg egy bizonyos stresszt egész jól fel tudtunk dolgozni a Covid előtt, addig most jobban megvisel minket, ami annak tudható be, hogy nem tudunk hol ventillálni, azaz levezetni a feszültséget. Képzeljük el a stresszt egy tartályként, amelyen vannak szelepek, ahol a feszültséget le szoktuk adni, például sporttal, színházzal, utazással, lazítással egy sörözőben.

Mivel ezek a csatornák teljesen megszűntek, most olyan, mintha ezeket a szelepeket bedugaszolták volna, amitől a tartály elképesztően túlfeszül. Emiatt enerválttá váltunk, s ettől kevesebb az energiánk.

Személyfüggő az is, ki hogyan viselte a járvány első, illetve a mostani második hullámát.

„Megkockáztatom, hogy a többség a másodikat viseli rosszabbul, főleg, ha veszteségélménye is volt. Az első hullám után megéltük a felszabadulás, majd a visszaesés élményét, és nagyon rossz az a tudat, hogy a jövőkép bizonytalan, illetve a korlátozások bármikor meghosszabbíthatók. Az, hogy nem látjuk a végét, extrém módon megterhelő. Ugyan van remény, hogy jóra is fordulhat a helyzet, de az emberek pesszimista üzemmódba váltottak. Egy egész világra telepedett rá a járványhelyzet stressze, és ez mindenkiből mást hoz ki, bár egyénenként változó, hogy milyen meglévő problémák, szorongások, aggodalmak hangosodtak fel, kerültek reflektorfénybe” – mondja a pszichológus.

A stressz kezelésére pedig kétféle mód létezik. Az egyik, amikor ott helyben akarjuk minimalizálni a stresszt, a másik, hogy hosszú távon csökkentjük a stresszhatást. Egy vizsgadrukk alkalmával lecsendesíthetjük az elménket gyors relaxációval, de egy nagyon stresszes életszakasz feszültségét a „tartályhoz” hasonlóan le kell vezetnünk, vagy új szelepeket nyitnunk. A relaxáció például kisöpri a stressz okozta károkat, de bármi jó lehet, ami magunkra szabva nyugalmat képes adni: horgászat, kirándulás, sport, jóga.

Fontos beszélni a pozitívumokról is. A járványnak ugyanis igenis van pozitív hozadéka: van, akinél épp ez az új helyzet hozta elő a kreatív energiáit.

Keveset beszélünk a pozitív stresszről is, pedig a vizsgaszituációk, ahogy például most a nyolcadikosok a felvételi előtt izgulnak, nagyon hasznos, hiszen épp ez az emelkedett energiaszint, fókuszált állapot kell ahhoz, hogy jól teljesítsenek. Párkapcsolatban is mindent a boldogságérzetért teszünk, ami szintén pozitív stressz. De ugyanez „dolgozik” az élsportolóknál, az előadóknál, vagy egy-egy brainstorming alkalmával is, ahol egymást motiváló, serkentő helyzetbe hozzuk a többieket is.  

Ha azonban mindennapi működésünkben jóval több a negatív, mint a pozitív stressz, érdemes szakemberhez fordulnunk. Soha nem konkrétan a stressz miatt jutnak el az emberek egyébként pszichológushoz, hanem annak hosszú távú hatásai miatt: alvászavar, állandó fáradtság, enerváltság, pánikroham, szorongás, ingerlékenység. Ilyenkor nagyon gyakran az derül ki, hogy a háttérben a tartós stressz áll.

Hirdetés

2 az 1-ben: nappal nyugtat, este altat

A Sedacur forte az előnyös növényi hatóanyag-kombinációnak köszönhetően nappal oldja a feszültséget, este segíti az elalvást és a nyugodt éjszakai pihenést. Szedése a mindennapi tevékenységet nem befolyásolja hátrányosan: nem rontja a figyelmet, sem az autóvezetéshez is nélkülözhetetlen képességeket, az éberséget és a reagálóképességet.

Vény nélkül kapható gyógyszer
www.sedacur.hu/

A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!