Egy ilyen eredeti formájú, „jupitervörös” kocsira kivétel nélkül mindenkinek felcsillan a szeme. Annak a magabiztos, jól kereső városi világpolgárnak is, aki eddig nem is gondolt a Mercedesre, mint kifejezetten fiatalos autóra. Ránéz és megszólal a belső hang: hoppá. (Na jó, legfeljebb nálunk nem olyan fiatal; de hogy fiatalos lesz, az tuti.)

Az új A-ról nem jut majd senkinek az eszébe az előd, a mára leginkább bevásárló autóvá avanzsált jómódú háziasszonyok kedvence.

Az új kompakt Mercedes orr-része a legszembetűnőbb erőssége a formatervnek, ez az, amely színezéstől, felszereltségtől függetlenül mély nyomot hagy.  Egy AMG-s változatnak persze könnyű dolga van, így is-úgyis dögös, de ezzel az orral egy alap A-osztály is szoborszerűen szép. Sikerült úgy megoldani, hogy a sportosság és az elegancia harmóniában legyen.

A kocsiba beülve végképp átlényegülhetünk. A karbonszál-mintázatú műszerfalborítás, a nagyméretű matt alumínium karikák mint turbinanyílások néznek befelé. Komoly mentális hatást gyakorolnak. Pedig a karbonmintázatot megtapogatva kiderül, puha és kellemes tapintású, nem olyan hideg és arisztokratikus, mint az elsőre tűnhet. Az egész belsőn végigfutó piros színű varrás is az illesztések mentén, szószerint tapinthatóvá teszi az emeltszintű prémium kivitelt.


Az üléspozíció tökéletes, a sportülés kényelmes és jól is tart. A kormányt magunkhoz igazítva folytatódik a belehelyezkedés a szerepbe. A kilátás a sofőrülésből a kocsiszekrény miatt nem túl levegős, de az a burok, amelyben ülünk, kárpótol ezért. Hátul pedig ne is nagyon próbálkozzunk: a fejtér, a lábtér egyformán rövid.  Az előttünk terpeszkedő egybeöntött kagylóülésektől még nyomasztóbban fogjuk magunkat érezni.  A csomagtér szintén viszonylag  kicsi (341 liter), bár egyenes síkokkal határolt.

Az indítókulcs elforgatására nincs felbőszített motorhang csak egy nyugodt dízel hang, ami megszólal. Itt érezni legelőször ugyanakkor, hogy a teljes összképpel szemben van némi takarékosság. Elsőre, akár furcsa is, hogy ez a sima soros négyhengeres 136 lóerős, 300 Nm maximális nyomatékú dízel mit keres a sportos AMG-csomagban. Vélhetően a kényelmes komfortos autózást manapság a célcsoport össze tudja hangolni magában a sportcsomaggal. Emiatt a gép nem egy vadállat. Persze a 211 lóerős 2.0 literes benzines csúcsmodellel, amelyet tényleg csak AMG Sport csomaggal lehet megvenni, máris más lenne a helyzet.  

A futómű hangolása maximálisan semleges, az elektronika is csak finoman avatkozik be egy kitörési kísérletnél is. Pedig erre esélyt adtunk a fővárostól alig félórányira lévő Kakucs Ringen kipróbálva a Mercedes sportos újdonságának képességeit. Nem nagyon feszegetve a határokat, gyakorlatilag bolondbiztosnak bizonyul a kis Merci. Kanyarfékezésre vagy gázelvételre is nagyon kezes marad a kocsi. A hétfokozatú duplakuplungos automataváltó felfelé villámgyorsan kapcsol, alig ejti vissza a fordulatot, szemben a visszakapcsolásokkal, amelyeket azért komfortosabbra hangoltak. Három üzemmódot kínál a Merci: Sportos, Eco és Manuál. A Sport kínálja az élvezetet, az Eco az ésszerűséget és ennek révén a 6.4 literes fogyasztást százon.


A napi használatban egyébként is bőven elég az Eco mód. Ilyenkor vesszük hasznát a kocsi többszörösen felszerelt vezetési asszisztenseinek és feltűnik más is.  A navi például mindenkinek. A megoldás olyan akár egy utólagos bolti egység. Többször beugrott az a félelmem, hogy simán beverik érte a szélvédőt, annyira olyan, mintha nem gyári cucc lenne. Pedig a gyári is simán befért volna a befúvók közé. (Kétségtelen, hogy a BMW 1-esben is hasonló megoldást találtak ki, talán még ebben is egymásra figyelnek.) Elsőre furcsa is lehet egy ilyen kisméretű autóban a holttérfigyelő, azonban a karosszéria formája és a mély üléshelyzet miatt menet közben már egyáltalán nem tűnik feleslegesnek. A tolatóradarnak van visszajelzője a plafonon, így akinek nincs teljes értékű kamerája, az hátranézve ezen a LED-es kijelzőn kaphat visszajelzést a hátsóoldali környezeti akadályokról.

 
Kétségtelen, az új Mercedes friss leheletet biztosít egy időre az egyébként sem unalmas kompakt kategóriának. Az olyan szereplők közé, mint a BMW 1-es, az Audi A3 vagy a Volvo V40 külcsínre mindenképpen a legformásabb kocsit dobták be.

A kismerci alapáron 9,5 millióról indul az 1.8-as turbódízel motorral.  A tesztelt kis mérges műremekért viszont már 13,7 milliót kell leperkálni. És, hogy jön mindez pillanatok alatt össze? Íme egy kis bevásárló lista: AMG Sport csomag (743 ezer), sávtartó (236 ezer), parkoló asszisztens (213 ezer), tolótető (277 ezer), duplakuplungos váltó (573 ezer), COMAND online infó-és szórakoztató csomag (756 ezer). Hát így. Ez már nagyon kompakt summa egy kompaktért, akármilyen is az. Mentségére az új Mecedes A-osztályra azt fogja hinni a többség, hogy ezt is itthon Kecskeméten csinálják. (Még ha ez nincs is így.) Így pedig, érezhetően különös szimpátiával viseltetnek vele szemben.