„Válaszd a legjobbat, majd tedd még jobbá” – olvasható a cégalapító Henry Royce intelme a Rolls-Royce goodwoodi törzsgyárának bejáratánál. A 111 éves autómárka gyártókollektívája láthatóan ma is azon töri magát, hogy megfogadja a tanácsot. A 80-100 millió forint alapáron startoló négykerekűiből tavaly rekordszámban, több mint 4000 darabot értékesítettek. 2003-ban – miután a BMW megszerezte a Rolls tulajdonjogát – a kigördített mennyiség nem volt több 300-nál.

Az autós világ azonban a minap inkább attól jött izgalomba, hogy a patinás gyártómű február végén beharangozta: a meglévő három alapmodell, a Phantom, a Ghost és a Wraith után kirukkol majd egy suv-típussal.

A leendő luxusterepjáróról még Frank Tiemann, a cég amúgy mindig közlékeny sajtósa sem volt hajlandó részleteket elárulni. Csupán megerősítette, hogy a karosszéria térvázas alumíniumból készül, a luxusbatárnak nem okoz gondot átgázolni úttalan utakon, s persze parádésan fényűző lesz, éppúgy, mint a meglévők. Megfigyelők azonban megjegyzik, hogy a világméretű suv-őrület közepette a Rolls sem nagyon tudta tovább halasztani e lépést. Egyre több dúsgazdag kuncsaft kerül ki az elmaradottabb, szegény világ többnyire rossz úthálózatú országaiból, másrészt a rivális Bentley már vagy négyezer előrendelést kapott a 2016-ban megjelenő új suv modelljére.

Kézművesség és csúcstechnika

Mindez azonban aligha zökkenti ki az ultragazdag autósokra szakosodott céget üzletmenetének megszokott kerékvágásából. A Londontól mintegy száz kilométerre fekvő Goodwoodban, a gyártás színhelyére látogatót óhatatlanul megcsapja a dél-angliai táj sajátos hangulata.

Lépten-nyomon érzékelni, ahogy a brit hagyománytisztelet keveredik a modernitással, a kézművesség pedig a csúcstechnikával. Ráadásul a sussexi vidék a brit és a nemzetközi előkelőség kedvenc kiruccanó helye: nyáridőben lovaspólók és krikett-mérkőzések zajlanak itt, és errefelé bőgnek fel a messze földön híres autós dzsembori, a goodwoodi sebességfesztivál sportjárgányai is. Tőlük nem messze be itt a BMW irányítású Rolls manufaktúra is.

Helyére kerül a legendás embléma, az extázis szelleme

R.R.

A 13 évvel ezelőtti, 65 millió fontos beruházással felhúzott gyártórészleget úgy tervezték, hogy „hézagmentesen” passzoljon környezetéhez. Vendéglátóink elmondták, hogy a tereprendezés során nem kevesebb, mint 400 ezer (!) fát és cserjét is elültettek a gyár körül, a tetőt élő növényzettel vonták be, a felhasznált (szennyező) anyagokból reciklálás nélkül semmi sem kerülhet vissza a természetbe.

Még a beszállítandó alkatrészek fuvar-logisztikáját is úgy hangolják össze, hogy ne terheljék túl a gyárhoz vezető keskeny országutak forgalmát. Az üzemcsarnok üvegfalán beömlik a fény, a zsalugáterek automatikusan nyílnak-csukódnak, attól függően, hogyan méri a napállás szögét a tetőn elhelyezett időjárás-figyelő rendszer.

Amint a gangos emeleti folyosóról – izgatott vevőktől körülvéve – megbámulom a gyártási folyamatot, láthatom, hogy az összeszerelés két soron folyik; egyiken a Phantom, a másikon a kisebb Ghost típust, valamint azok modellváltozatait szerelik össze.

Itt azonban nyoma sincs a tömegautó-gyártásra jellemző futószalagnak, robotoknak. Ahogy a szerelés halad előre, a Rolls-szakik egy kis targoncán húzzák-tologatják mind előbbre gyártmányaikat. Láthatóan nem túl verejtékes tempóban, 22 munkaállomáson összesen több mint kétezer szerelési műveletet hajtanak végre – mindezt kézi munkával.

A szerelde végén már több tucatnyi csillogó-villogó Rolls sorakozik kiszállításra, de még hátra van a mindenre kiterjedő, szőrszálhasogató minőségellenőrzés. A cég gyakran eldicsekszik azzal, hogy 1904 óta minden tíz RR-kocsiból hat még napjainkban is járóképes, vagyis jószerivel elnyűhetetlenek. Alighanem ez a mostaniakkal sincs másképpen. A vendéglátók állítják: náluk a meo még a Formula versenyautókénál is tüzetesebb.

Suhanó szellemek - Phantom, Ghost, Wraith

Bár a Rolls-limók ma is konzervatív dizájnvonalakat követnek, a motorháztető alatt csúcstechnika lapul. Itt van mindenekelőtt a több mint 5,8 méter hosszú zászlóshajó, a böhömnyi Phantom - a 2,5 tonnás monstrumot a 6,75 literes, 460 lóerős,  BMW gyártmányú V 12-es motor kevesebb mint 6 másodperc alatt gyorsítja fel az óránkénti 100 kilométeres tempóra, a végsebesség leszabályozva 240 km óránként.

A motor erőtartalékait érzékelteti, hogy a percenkénti 3500 fordulaton a csúcsnyomaték 720 Newtonméter  de az erőmű már ezres fordulaton leadja a teljesítmény háromnegyedét. Egyébként a Phantom az első olyan autó, amelyet szériaszerűen szerelnek fel defekttűrő Pax rendszerrel, így még kidurrant gumival is gond nélkül megtesz vagy 150 kilométert. Az utastérben hátul – ahogy mondani szokták – akkora a hely, hogy táncra lehet perdülni, a motorzaj még nagyobb sebesség esetén is csendes mormogásnak hallatszik, az utazás „waftability”, magyarán, tényleg suhanás.

Kiszállítás előtti motorteszt

R.R.

Mindemellett nem a Phantom a leggyorsabb Rolls. A két éve piacra dobott, öt méternél szintén hosszabb Wraith kupé 4,6 másodperc alatt van fenn százon. A 12 hengeres, 632 lóerős motor mellett előszeretettel felemlegetik, hogy a nyolcfokozatú automata ZF sebváltó műhold támogatású. Cégmagyarázat szerint mindez azt jelenti, hogy a GPS adatok elemzésével a jármű előre letapogatja a domborzatot, felkészülten vált, aszerint, hogy a következő kanyarban lejtő vagy emelkedő következik. A Satellite Aided Transmission jól hangzik, de nem bírom megállni, hogy ne írjam ide: mindezt műholdas hókusz-pókusz nélkül, talán egy mezei duplakuplungos automata is majdnem így megcsinálja.

Ám annyi bizonyos, hogy egy Rolls-verdát messze nem csak technikájáért vásárolnak. Sokat számít a dicső múlt, a presztízs, de mostanában mindennél többet nyomnak a latba a személyre szabott (karosszéria) szolgáltatások. „Ügyfeleink nem kívánhatnak olyat, hogy azt ne tudnánk teljesíteni” – állította Frank Tiemann szóvivő. „Ha kérik” – tette hozzá – „mi kikeverjük a színskála mind a 44 ezer változatát, az utasteret pedig a szó szoros értelemben bearanyozzuk.”

 Az egymillió fontos limo

És valóban, a szereldéhez kapcsolódó Rolls-bőrősök és -asztalosok szakmájuk kiválóságai. A kárpitosoknál a szabás-varrás előtt egy mester először tüzetesen szemrevételezi a bőröket, valamilyen ceruzaféleséggel megjelöli rajta a hibákat, majd egy nagy munkaasztalra kiterítve számítógépes lézerrel vágják ki a varrásra kiszemelt garnitúrát. 13 féle bőrszín közül lehet válogatni, minden egyes kocsi-belsőhöz átlagosan 55 négyzetméternyi nyersbőrt használnak fel, a bőrülések fejtámláiba – mint egy bélyeget – akár a kedves vevő monogramját is belehímzik.

Ugyanilyen látványosan megmunkált fabetétek kerülnek ki az asztalosok műhelyéből is, ahol egy temperált kamrában sorakoznak a világ minden tájáról beszerzett mahagóni, tölgy, szil, vörös juhar, dió, zongora-fekete faféleségek. Ezekből faragják ki a Rolls-műszerfalak és más enteriőr-részletek fadíszeit – hat rétegben lakkozva, nem egyszer cizellált, műalkotásnak is beillő motívumokkal csicsázva. Az egyik ilyen kész furnéron „csak” a nemes fák szemet gyönyörködtető erezete, a másikon a famintázatból elővarázsolt figuratív portré látszik. Így aztán nem is meglepő, hogy a mívesen kidolgozott fabelsőkkel akár harminc napot is elbíbelődnek.

Egy személyre szabott belső tér

R.R.

Rolls-zsargonban bespoke-programnak, azaz magyarul egyéni igényekre szabottnak hívják ezt a szolgáltatáscsomagot – magyarázza Haberl Eszter, a cég értékesítési és marketing menedzsere. Eszter – aki Coventryben, a Warwick Egyetemen marketingből diplomázott, majd Szingapúrban dolgozott és kemény felvételi szűrők után került a Rolls-Royce üzletkötő-csapatába – azt is elmondta, ma már a kocsik több mint 80 százaléka „bespoke”.

Sőt a Phantomokat kizárólag személyre szabottan vásárolják, néhány régióban, így mindenekelőtt a közel-keleti olajországokban, vagy az USA után a második legnagyobb exportpiaccá előlépett Kínában az eladott modellek túlnyomó része is ilyen személyre szabott darab. Mint az ékszerüzletben, kínálnak mindenféle kollekciót. Itt van például a közel-keleti ügyfeleket megcélzó Celestial (mennyei) Edition Phantom névre keresztelt luxusbatár, amelynek belsejét a gyémántberakásokon kívül mélykékre festett napaülésekkel, a tetőkárpitot pedig csillagos éjszakát megidéző száloptikával is feldobják. Ilyen ledes fényszórást már a tömeggyártók is felajánlanak, de a kedves vevő – jegyezte meg Eszter – akár még saját csillagállását is megrendelheti.

Műszerfali csendélet – baloldalt az erőtartalék-órával

H.GY.

A legnagyobb szám azonban az egymillió fontos Serenity fantázianevű változat, amely az idei genfi autószalonban volt először látható. Ebben a hosszított Phantonban az a pláne, hogy a kocsibelsőt hófehér, selyemmel húzták be, a tetőkárpit japánkertes kompozícióban pompázik és a matyóhímzés-szerű, kézzel festett rajzolatok a cseresznyefából, bambuszból készült belső panelborításokon és karosszéria-külsőn is visszaköszönnek. Beszámolók szerint csak a pingálás eltart két-három napig, s az egész dizájn két fiatal textiltervező-lány szüleménye.

Haberl Eszter azonban személy szerint a fémborítású szerelvényekkel operáló Waterspeed kollekciót favorizálja. Már csak azért is, mivel az a kilencszázas években versengett brit sebesség-csúcstartó, Donald Cambell RR-hajtóműves motorcsónakjának különleges dizájnjára hajaz, s úgymond "kifejezi a ma emberének életérzését".

Akárhogyan is van, annyi bizonyos, hogy az ilyen igény szerinti úri-szabászat bejött – bomba üzlet lehet. Bár a Rolls-művek alapárai már helyből csillagászatiak, az átlagos felár a százezer dollárt is meghaladja. Azt már itthon, egy amerikai RR-katalógusban fedeztem fel, hogy a Wraith modell kétszínű festése 7750, a különleges bőrvarrás 1625, a világító tetőkárpit 12925, a báránygyapjúból szőtt autószőnyeg 1225, a hifit, a tolatókamerát és más elektromos cuccot magába foglaló felszerelés-csomag 38825 dollárt kóstál.

Egy dili-Rolls a goodwoodi sebességfesztiválra

H.GY.

Úgy tűnik tehát, hogy a béemvésített szuperluxus jobban megy, mint korábban brit irányítással, s ezt igazolja, hogy a cég nagyfőnöke, Torsten Müller-Ötvös nem tart recessziótól. Mint egyik interjújában mondta, ők olyan emberekkel foglalkoznak, akik dúsgazdagok, sosem méláznak azon, megengedhetik-e maguknak a 200 ezer eurónál kezdődő négykerekűt. 2013-ban az egymillió dollárnál nagyobb jövedelműek számát közel 14 millióra saccolták a világon, ráadásul az ultragazdagok száma meredeken emelkedik. Ez a tény már önmagában bizakodással töltheti el a goodwoodi karosszériaszabászokat: ők egy jó darabig aligha maradnak munka nélkül.