Aki követi a Forma–1-et, az pontosan tudja, az elmúlt évek alatt milyen hatalmas változásokon mentek keresztül az autók. A csapatok még év közben is folyamatosan fejlesztenek, ami nem véletlen, hiszen sokszor nem is tized, hanem századmásodpercek döntenek egy-egy rajtpozícióról, vagy arról, ki milyen gyorsan végez a boxutcában, vagy hogyan viselkedik az autó alatta egy kanyarban, előzés közben.
A fejlesztések egy részét csak versenykörülmények között van értelme használni, ám vannak olyanok is, amik a hétköznapi életben is megállják a helyüket. Ezekből mutatunk most néhányat.
Aktív felfüggesztés
A technikai újítást már az 1980-as évek végén is próbálgatták, de igazán nagy sikert a Forma–1-es Williams csapatnak hozott. Az autó képes volt egyensúlyban tartani magát a kanyarokban is, a sofőrnek emiatt nem kellett külön gépészkednie. A technológiát végül betiltották a versenyeken, mert az túlságosan domináns volt.
Többszelepes motor
A többszelepes motor ötlete nem újkeletű, az 1912-es Francia Nagydíjon használták először – írj a Carbuzz. Bár ez sokkal hatékonyabb megoldás volt a korábbinál, a technológia csak 1925-ben jutott el a közúti autókig, elsőként az Alfa Romeóba szerelték bele.
Kormányról vezérelhető váltó
A fejlesztés az 1990-es évek elején jelent meg a Forma–1-ben, hogy a pilótáknak ne kelljen külön nyúlkálniuk a váltóért, legyen minden egy helyen. Ezzel a váltások ideje drasztikusan lecsökkent. A kuplungot a sofőr helyett egy hidraulika kezdte kezelni, így csak azt kellett eldönteni, hogy a kart előre, vagy hátra tolja-e valaki. A megoldás – nem túl meglepő módon – az utcai sportkocsikban landolt először.

Szénszálas monocoque váz
A technikai újítás először a McLaren F1-es autójában jelent meg 1992-ben – hasonlót jelenleg a BMW i3 használ. A 2000-es évek elején a Ferrari már a motorjába is beépítette az anyagot, amitől jóval kevésbé volt leterhelve a gép. A megoldást a Ferrari 458-ban, vagy a McLaren 650S-ben is megtalálhatjuk.
Hasonló érdekességekért lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.