Számos kampány indul a fejlődő világ munkásnyúzó üzemeiben gyártott termékek bojkottálására. A közgazdászok azonban rámutatnak, hogy - bár a munkakörülmények nyugati szemmel valóban gyalázatosak - ezek az állások fontos szerepet játszanak az alacsony jövedelmű országok gazdasági fejlődésében. Tiltakozó kampányokkal azonban igenis változtathatunk a cégek hozzáállásán.
Augusztus után először decemberben lett újra négy és félmilliós a foglalkoztatottság.
Elhúzódó munkaerőpiaci válsággal számol a magyar dolgozók nagy többsége.
A Sparnál a próbaidőn lévők bére csak bruttó 5 ezer forinttal nő, a próbaidőn túl viszont 15 ezer forinttal nő a lehetséges legalacsonyabb bér – ebben egyezett meg az áruházlánc vezetése és a szakszervezet.
Nagyon nagy az eltérés a munkanélküliségi statisztika és az önbevalláson alapuló adat között.
8,8 százalékkal nőtt az átlagkereset egy év alatt, legalábbis azok körében, akik 5 fősnél nagyobb cégnél dolgoznak teljes állásban.
Augusztusra sokan visszakapták a munkájukat azok közül, akik a járvány első hullámában elvesztették, de szeptembertől újra megindultak az elbocsátások. A nők, a külföldre ingázók és a közmunkások szenvedték meg legjobban az elmúlt hónapokat.
Az egy évvel korábbinál 35 ezer fővel volt alacsonyabb a foglalkoztatottság július és szeptember között, de szeptemberben az augusztusihoz képest már nagy visszaesést mértek. Főleg a külföldre ingázók jártak rosszul.
A Világgazdasági Fórum új tanulmánya szerint a koronavírus-járvány és az úgynevezett negyedik ipari forradalom együttes hatása miatt 2025-ig 85 millió munkahely szűnik meg az általuk vizsgált 26 országban, ugyanakkor 97 millió új álláshely keletkezik. Amikhez viszont már most meg kell kezdeni az átképzéseket.
Nem a hétfőt gyűlölöd, hanem a munkádat – hangzik a Facebook-bölcsesség. Nem a hétfőt gyűlölöd, hanem a rossz munkaszervezést – így szól ennek az egy fokkal finomabb változata. De tényleg baj van-e a hétfőkkel?
Hiába nőtt a magyar munkanélküliség, a legtöbb európai országhoz képest jól álltunk a járvány második hulláma előtt.
Majdnem négy éve nem volt akkora a munkanélküliség, mint idén május és július között. Júliusban háromezer ember ment vissza dolgozni.
Túl sokat dolgozunk, túl keveset élünk – a munka világának radikális átalakítását jó ideje szorgalmazzák már a munka utáni társadalom, az úgynevezett post-work society teoretikusai, akiknek a hangját csak felerősítette a koronavírus-járvány, és annak hatása arra, ahogyan dolgozunk. Cikksorozatunk záró részében azt nézzük meg, hogy mennyi a realitása annak, hogy a nyolcórás (vagy még ennél is több) munkánkat visszaszorítsuk.
Egyre több kísértés vagy zavaró tényező akadályozza a folyamatos, elmélyült munkát, ám kutatások szerint ezek korántsem mindig frusztrálók. Nem árt azonban az óvatosság, különösen a home office-ban.
Vannak munkahelyek, ahol a dolgozók beszélgetnek a fizetésükről, máshol nem kerül ez szóba, de az is megesik, hogy a munkaszerződés tiltja, hogy el lehessen árulni, ki mennyit keres. Az Adózóna ennek a jogi tudnivalóit foglalta össze.
Érezzük mi is, és a bolygó is érzi, hogy ahogyan ma élünk és dolgozunk, az nem jó. De mi legyen helyette? A koronavírus-járvány felerősítette azokat az elképzeléseket, hogy már rég nincs szükség arra, hogy napi 8-10 órákat dolgozzanak az emberek. Cikksorozatunkban megnézzük, hogy mit kínálhat a munka utáni társadalom, az úgynevezett post-work society.
58 ezren visszatértek ugyan a munkába májusról júniusra, de a munkanélküliség így is megugrott. Sokan ugyanis, akik a válság elején elvesztették az állásukat, csak most kerültek be hivatalosan is a munkanélküliek közé, ahogy a korlátozások enyhítésével el tudtak kezdeni munkát keresni.
A posztindusztriális társadalmak jellemzője, hogy a munka teljes mértékben eluralja az életünket. Ez határozza meg az identitásunkat, egyes jogainkat, részben a magánéletünket és azt is, hogy mit csinálunk a szabadidőnkben. Egyes teoretikusok szerint radikális reformra szorul a munka világa, mert már rég nincs szükség arra, hogy napi 8-10 órákat dolgozzanak az emberek. Az úgynevezett post-work társadalom idealisztikus elképzelése most a koronavírus-járvánnyal új lendületet kapott. A hvg.hu cikksorozatban járja körbe a témát.
Aki megtarthatta a munkáját, az jól keresett áprilisban.
