Lehet, hogy Shakespeare-ből a pestis a legjobbat hozta ki, és megírta járvány idején a Lear királyt, de nem kell mindenkinek Shakespeare-nek lennie. Egy pszichológus szerint pedig az sem baj, ha egyáltalán nincs kedvünk produktívnak lenni vagy mozogni a házi karanténban. Ne feszüljünk rá, engedjük el.
A járványhelyzet nemcsak a felnőtteket, hanem a fiatalokat, köztük az egészen pici gyermekeket is megviseli. Sokan a nagyszülők egészségért aggódnak, mások a digitális oktatás miatt bizonytalanok, a legtöbben pedig azért szoronganak, mert nem találkozhatnak a barátaikkal és az osztálytársaikkal. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány lelki segélyvonalán is megszaporodott a koronavírus miatti hívások száma, de a szakembereik szerint nem az a fontos, hogy mindentől megvédjük a kicsiket, hanem hogy mellettük legyünk és a maguk nyelvén elmagyarázzuk nekik, mi történik.
A fertőzésveszély miatti vesztegzár sokféle lelki károsodást okozhat a bennlévőknek, de a kockázat egy kis odafigyeléssel jelentősen csökkenthető – állítja a karanténpszichológia. A kérdés különösen aktuális most, amikor idehaza is rendkívüli korlátozó intézkedések jönnek.
Jobban, mint egy gép?
Bár emlékezetünkre szeretünk fotógyűjteményként gondolni, inkább impresszionista festmények sorozatáról van szó, amelyek alkotója nagy szabadsággal viszonyul a témához – mutat rá Daniel Gilbert harvardi pszichológiaprofesszor.
Hogyan tanulták meg az emberek képzeletben előre látni olyan események láncolatát, amelyek még nem következtek be? – többek között e kérdésre is választ ad Daniel Gilbert pszichológiaprofesszor. Részlet a Rábukkanni a boldogságra című könyvből.
Azok, akik a közösségimédia-fiókjukra a partnerükkel közös profilképet raknak ki, sok mindent elárulnak arról, hogyan érzik magukat a párkapcsolatukban, illetve fontos üzenetet továbbítanak a potenciális riválisoknak.
Nagy szükség lenne arra, hogy nyíltabb társadalmi párbeszédet folytassunk arról, milyen súlyos hatással van a szerelmi bánat az érzelmeinkre és a mindennapi működésünkre – mutat rá Guy Winch pszichológus.
Deliága Éva gyermekpszichológus a gyerekszerelem témáját járja körül Valentin-nap alkalmából.
Bármennyire pozitív érzéseket és várakozásokat kelt is az emberekben az ünnep, megannyi pszichés veszélyt is rejthet. A magány, az alkoholfogyasztás, de akár egy kedélyesnek induló családi összejövetel is messze ható következményekkel járhat.
A megújuláshoz állapotváltásra, perspektívaváltásra van szükség. Az évkörök ünnepei épp ezt teszik kézzelfoghatóvá számunkra. Tegyük élvezetessé az adventi készülődést, és öltöztessük ünneplőbe a lelkünket is.
Nem mondunk újat azzal, hogy a karácsony bizonyos tekintetben profán ünnep lett, ami sokaknak üzletté, tárggyá, fogyasztássá alakult. Az ünnep előtti hetek ráadásul egy olyan időszak, amikor ereje teljében bomlik ki belőlünk a kényszeres vásárlás.
Tőlünk függ, hova helyezzük a hangsúlyokat, és hogyan alakítjuk ki a szokásainkat.
Bár nincs egyetlen körülhatárolt gén vagy génvariáns sem, amely törvényszerűen függőt csinálna valakiből, mégis láthatunk generációról generációra átívelő szenvedélybetegségeket – mutat rá új könyvében a szenvedélybetegekkel foglalkozó klinikai szakpszichológus, Kapitány-Fövény Máté. Részlet.
A megfelelő étrend segít fenntartani az energiaszintet, mérsékli a hangulatingadozást, növeli a szellemi és lelki tűrőképességet.
Régóta ismert, hogy a természetes gyógymódok is segíthetnek a lelki és szellemi harmóniát biztosítani.
A mai világban mind gyorsabban, egyszerűbben és könnyebben vehetünk meg szinte bármit, miközben egyre több és egyre nagyobb kedvezmény és „kivételes lehetőség” tárul elénk. Annak jártunk utána, hol húzódik a határ az impulzusvásárlás és a már problémás, kényszeres vásárlás között.
Növelhető-e a meggyőző erőnk az irodában, és ha igen, milyen módszerekkel? A befolyásolás pszichológiájának tudományosan bizonyított meggyőzési stratégiái közül szemezgettünk néhány szemléletváltó módszert, illetve apró trükköt.
Mindenkinek vannak titkai. És imádunk titkokat feltárni, rejtélyes ügyekbe belelátni – feltéve, hogy nem kell megőriznünk őket. Azt gondolnánk, szükségünk van titkokra, nem tudnánk nélkülük élni. Pedig energiát vesznek el, kapcsolatok mennek rá, beteggé tesznek és rombolják kreativitásunkat.
Apáink sokfélék, a legkülönfélébb módon éreznek és viselkednek. Megfogadjuk, hogy nem leszünk olyanok, mint ők, aztán mégis ugyanazokat a játszmákat ismételgetjük. Az elég jó szülőséghez érdemes megvizsgálnunk, milyenek vagyunk, és ez mit okoz a gyermekünkben.
