Szocialista munkaversenyre és tőkés importra is szükség volt a két részletben átadott Barátság kőolajvezeték megépítéséhez. A szocialista testvériség szimbólumaként emlegetett csőrendszer – aminek a minap „halálhírét” költötték – az egyoldalú gazdasági függőség jelképe volt.
Szűk hetven esztendő alatt kétszer is előfordult a középkori Magyar Királyság történetében, hogy egy semmiből jött és hirtelen naggyá vált família második generációja királyt adott az országnak. Az első Hunyadi Mátyás volt, a második Szapolyai János. Ezen felül is több közös pontot találni a két uralkodó között, ám ezeket mind felülírta az örökségük. Mátyás egy erős királyságot hagyott maga után, amelyik korábban eredményesen dacolt a régió két nagyhatalmával is, János után viszont az országnak csak egy szelete maradt, ami jóformán addig is csak azért lehetett az övé, mert sem a Habsburgoknak, sem az Oszmán Birodalomnak nem volt kellő ereje a tartós megszállásához.
A népmesék hatására velünk élő igazságos Mátyás király képe erős árnyalásra szorul, már csak azért is, mert Hunyadi Mátyás természetéből fakadóan nem tudott igazságos lenni. Lobbanékony természetű ember volt, aki ha kegyet akart gyakorolni, a semmiből emelt fel embereket és ültetett be a királyság kulcsfontosságú pozícióiba, de ugyanilyen gyorsan visszavett mindent attól, aki magára haragította. Ezen felül túlzottan az ígéreteiben sem lehetett bízni. Hiába fogadta meg több ízben is ünnepélyesen, hogy tartózkodni fog a rendkívüli adók kivetésétől, ezt a vállalását sosem tartotta be, továbbá amikor családtagjainak, különösképp törvénytelen fiának, Corvin Jánosnak a birtokait kívánta gyarapítani, lelkiismeretfurdalás nélkül kobozta el más híveinek a földjeit.
Minden idők egyik legnépszerűbb amerikai regényében a legszeretetre méltóbb fekete ember is néger majom. Akár a gonoszok. Vajon miért kelt el az Elfújta a szélből több mint 30 millió példány a nagyvilágban? Állítólag, ha inflációt is beleszámolják, a belőle készült film minden idők legtöbb bevételét hozta a mozikban. A rasszista rabszolgatartó társadalomba vágyik vissza a világ? Vagy a kegyetlen élettel kegyetlen célratöréssel megküzdő southern belle, a végzetes déli szépség története ilyen megejtő? A szerző, Margaret Mitchell 75 évvel ezelőtt, 1949. augusztus 16-án halt meg. Egy részeg sofőr ütötte el.
A párizsi olimpia ökölvívóversenye miatt kirobbant botrány nyomán érdemes felidézni az 1936-os berlini olimpiát. A nácik a zsidó származású Gretel Bergmann helyett egy olyan magasugrót indítottak a náci Németország színeiben, akit később megfosztottak a díjaitól, mert férfinek nyilvánították. Dora Ratjen később Heinrich Ratjenként élte le az életét. A két versenyző közös történetéről Magasugrás címmel írt verseskötetet Lesi Zoltán, vele beszélgettünk arról, hogyan kezelte a sajtó a sztorit.
Téli olimpia a Radnai-havasokban, Székelyföld villamosítása, bábaképzés. Ablonczy Balázs történészt kérdeztük Visszatért Erdély című könyve kapcsán nacionalizmusról, modernizációról.
Tizenhat nyugati és nyolc orosz állampolgár szabadult az utóbbi évtizedek legjelentősebb fogolycseréje során. A mostani, hét országot érintő „hadművelet” a hidegháborús példák hangulatát idézte.
Egy meg nem gondolt gondolattal, akarva vagy akaratlanul árnyalta szalonképessé Magyarország köztársasági elnöke, Sulyok Tamás a vele készült július közepi „mélyinterjúban” a zsidóság éppen nyolcvan évvel ezelőtti totális jog- és vagyonfosztását.
A színházak államosítását máig sem akarja visszacsinálni senki. A 75 évvel ezelőtt, 1949. augusztus elsején államosított színházak (re)privatizációja komolyan szóba sem került. Úgy látszik, ez az egyetlen államosítás, amely közmegegyezésnek örvend. Pedig ezt is a pártállami diktatúra hajtotta végre, amint kialakult. A színházak államosítása már másfél évszázaddal ezelőtt is az éhenkórász színészek álma volt. Akkor, amikor a nemzeti jelzőnek még volt jelentése a színház előtt. Az volt a biztonságos állami sziget a magánszínházak viharos tengerében.
Magyarország az 1910-es évek után a Rákosi-rendszerben is nekifutott az olimpiarendezés pályázatának. A korabeli ötletet az ilyesfajta eseményt a politikai célokat szolgáló eszköznek tekintő Rákosi-vezetés ugyancsak felkarolta. Az 1960-as játékok megrendezését végül Róma kapta, a magyar kudarc sok más mellett éppen a szovjeteknek köszönhető. A cikk a HVG 2002. április 19-i számában jelent meg először, amikor Orbán Viktor először jelentette be, hogy Magyarország olimpiát rendezne. Az írást a párizsi játékok alkalmából közöljük újra, amellyel kapcsolatban Gyulay Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke azt mondta, hogy százszor jobbat rendeznének, mint a franciák.
A csupán a nevében patrióta, Orbán Viktor gründolta európai parlamenti frakciónak köze sincs az ókortól létező eszméhez, amely bár kissé formálódott, az alaptézis lényege változatlan, a haza vezérelte közösségi érdek felülírja a személyeset, és szemben áll a hatalomvágy fűtötte, nemzetet éltető nacionalizmussal.
Az olimpiai játékok az ókori Görögországban az egészség és a testedzés kultúráján és dicsőítésén alapultak, ám ezt az eszményt a római birodalom nem ápolta, a kialakuló kereszténység pedig kifejezetten megvetette. Több elvetélt és helyi kísérlet után a modern olimpiai játékokat a francia Pierre de Coubertin báró teremtette meg, aki alighanem csak álmaiban remélhette, hogy a négyévente megrendezett játékok a világ legnépszerűbb sporteseményévé válnak. Alábbi cikket a HVG 1996. július 13-án, az első újkori, athéni olimpia centenáriumán jelentette meg, témája örökzöld.
A gyermekkor kutatása és a betegségek lelki eredetének vizsgálata is összekötötte a hazai pszichológia XX. századi nagyjait – derül ki egy új műből, a 21 magyar, aki forradalmasította a pszichológiát című könyvből. Miért volt köztük olyan sok tudományszervező, hogyan lett emberarcúbb az egészségügy, és ki analizálta Al Caponét?
1944. július 20-án, éppen 80 évvel ezelőtt Brandt ezredes kicsit arrébb rúgta Claus von Stauffenberg gróf aktatáskáját. Ezért nem ölte meg a benne lapuló bomba Adolf Hitlert. Ezért tartott tovább a háború, ezért halt meg pár millióval több ember és pusztult el még jó néhány város. Nincsenek egyértelmű életek. A mártírok között is kevés a bűntelen. Stauffenberg gróf sem volt az.
Miközben 1945 után a Szovjetunió nagyban fegyverkezett, ellensúlyozandó a lemaradását, a nyugati társadalmak elbizonytalanítására, kormányaik gyengítésére békeoffenzívát indított. A keleti blokk országai csatlakoztak hozzá, így Magyarország is, de nyugati értelmiségiek egy része szintén bedőlt neki.
Tehetséges hadvezér és jó politikus volt Károlyi Sándor, aki felküzdötte a családját az ország legbefolyásosabb arisztokrata dinasztiái közé. Sokak szerint ezt kapta bérként árulásáért, hiszen mégiscsak II. Rákóczi Ferenc háta mögött kötötte meg a bécsi udvarral a szatmári békét. Ki volt hát Károlyi Sándor? Egy mindig csak a maga hasznát leső elvtelen törtető, vagy egy az ország sorsát szívén viselő politikus, aki egy véres megtorlást megelőzve képes volt megkötni a XVIII. századi magyar történelem legfontosabb kompromisszumát?
A nyugati hatalmak – élükön Anglia – hiszékenysége, érdektelensége, rossz helyzetértékelése és a hatalmas vérveszteséggel lezárult első világháború után egy újabb elkerülésének a vágya mind ahhoz vezetett, hogy Hitler minden határt átlépjen – átvitt értelemben és a valóságban is. Erre a történelmi helyzetre is utalt újraválasztása előtt az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen, amikor a Putyin orosz elnöknél is járt Orbán Viktor "békemisszióját" bírálta. Megbékítési politikának nevezte azt, azzal a kifejezéssel – appeasement –, amellyel Neville Chamberlain brit miniszterelnök végzetesnek bizonyult 1938-as próbálkozását illetik Hitlerrel. Az EU és Orbán jelenlegi konfliktusa miatt újraközöljük két évvel ezelőtti cikkünket Chamberlain kudarcáról.
Minden útja gyerekkori száműzetése helyszínére, Snagovba vezette vissza a múlt héten elhunyt evangélikus lelkészt, Donáth Lászlót, az 1994 és 2010 közötti országgyűlési képviselőt.
Az amerikai elnökök és -jelöltek veszélyesen élnek. A Donald Trump elleni gyilkosságkísérlethez sok szempontból hasonló támadást követtek el 112 éve Theodore Roosevelt ellen. A korszakban a kőkemény amerikai férfi szimbólumaként tisztelt politikus volt elnökként harcolt azért, hogy visszatérhessen a Fehér Házba.