Szocialista munkaversenyre és tőkés importra is szükség volt a két részletben átadott Barátság kőolajvezeték megépítéséhez. A szocialista testvériség szimbólumaként emlegetett csőrendszer – aminek a minap „halálhírét” költötték – az egyoldalú gazdasági függőség jelképe volt.
„Ez a vezeték nem véletlenül nyerte el a Barátság elnevezést. E mű kifejezi, jelképezi a szocialista országok népeinek testvéri barátságát, közös célok megvalósítására irányuló lelkes szellemi, fizikai munkáját, minden nehézséget legyőzni tudó együttműködését” – fejtegette Fock Jenő miniszterelnök-helyettes 1962. október 13-án, amikor Szőnyben felavatta a Barátság kőolajvezeték első magyarországi szakaszát. Zárásként a szónok kifejezte óhaját, hogy az emlegetett nemzetközi együttműködés „egyre szélesedő folyamat legyen, amelynek során mindannyian elérjük célunkat, amiért munkásnemzedékek oly sok áldozatot hozva küzdöttek, felépítjük a szocializmust, a kommunizmust”.
Ez utóbbi kívánságot alighanem már akkor sem sokan vették komolyan, de azóta az is kiderült, hogy a sokszor csak orosz nevén, Druzsbaként emlegetett csővezeték sokkal inkább volt geopolitikai játszmák és a gazdasági függőség kialakításának eszköze, mint a „testvéri barátság” szimbóluma. Ennek a szállítórendszernek a 2025. eleji leállítását jelentette be pár napja (véletlenül vagy tudatosan) az ukrán elnök egyik tanácsadója, amit aztán gyorsan tagadtak is.
Az immár több mint hat évtizede működő kőolajvezeték megépítéséről még 1958-ban, a KGST X. ülésszakán döntöttek. Nagy szükség volt rá, mivel Magyarországon (is) energiaválság fenyegetett: a nyersanyagokkal szűkösen ellátott országban akkoriban szinte mindenhez szenet használtak (a háztartásoktól a mozdonyokon át a hőerőművekig), és bár a világ érezhetően elmozdult a modern iparosítás alapját jelentő szénhidrogének felé, a hazai tájakon azokból is kevés volt. Az 1960-as évek közepén feltárt alföldi lelőhelyek is csak a töredékét tudták fedezni az igényeknek.
A vezeték alapötlete az volt, hogy – a nehézkes és drága vasúti szállítás helyett – folyamatosan helybe hozza a tatárföldi kőolajat Lengyelországba, az NDK-ba, Csehszlovákiába és Magyarországra. Mindezt úgy, hogy az 5500 kilométerével a világ akkor leghosszabbnak mondott vezetékéből a magyaroknak csupán 130 kilométer hosszú, és nem is túl bőséges hozamú (évi kétmillió tonna kapacitású) leágazás jutott. A messzi Almetyevszkből Ukrajnába (akkor hivatalosan: Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságba) érkező vezeték déli ága ugyanis Munkács után Csehszlovákia felé vette az irányt, és csak Ipolyság közelében ágazott le egy kis szakasz Magyarországra.
„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast legújabb adásában, ahol arról is beszélget Szilágyi Áronnal és Kenyeres Andrással, hogy milyen gondolatok futnak át az agyán egy esés után, mekkora nyomást jelentett számára a 2021-es berobbanása, és milyen hatással vannak rá a kommentek.
Novák Előd szerint a Fidesz hülyét csinál magából.
Hosszú hallgatás után jelentkezett a kormányközeli közvélemény-kutató.
A műsorvezető kiáll a szombati felvonulók mellett és drukkol, hogy békés legyen a rendezvény.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
A jelentős indulótőkével is megtámogatott alapítvány már dátumot sem mond, mikorra várható a régóta ígért beruházás.
