Téli olimpia a Radnai-havasokban, Székelyföld villamosítása, bábaképzés. Ablonczy Balázs történészt kérdeztük Visszatért Erdély című könyve kapcsán nacionalizmusról, modernizációról.
Tizenhat nyugati és nyolc orosz állampolgár szabadult az utóbbi évtizedek legjelentősebb fogolycseréje során. A mostani, hét országot érintő „hadművelet” a hidegháborús példák hangulatát idézte.
Egy meg nem gondolt gondolattal, akarva vagy akaratlanul árnyalta szalonképessé Magyarország köztársasági elnöke, Sulyok Tamás a vele készült július közepi „mélyinterjúban” a zsidóság éppen nyolcvan évvel ezelőtti totális jog- és vagyonfosztását.
A színházak államosítását máig sem akarja visszacsinálni senki. A 75 évvel ezelőtt, 1949. augusztus elsején államosított színházak (re)privatizációja komolyan szóba sem került. Úgy látszik, ez az egyetlen államosítás, amely közmegegyezésnek örvend. Pedig ezt is a pártállami diktatúra hajtotta végre, amint kialakult. A színházak államosítása már másfél évszázaddal ezelőtt is az éhenkórász színészek álma volt. Akkor, amikor a nemzeti jelzőnek még volt jelentése a színház előtt. Az volt a biztonságos állami sziget a magánszínházak viharos tengerében.
Magyarország az 1910-es évek után a Rákosi-rendszerben is nekifutott az olimpiarendezés pályázatának. A korabeli ötletet az ilyesfajta eseményt a politikai célokat szolgáló eszköznek tekintő Rákosi-vezetés ugyancsak felkarolta. Az 1960-as játékok megrendezését végül Róma kapta, a magyar kudarc sok más mellett éppen a szovjeteknek köszönhető. A cikk a HVG 2002. április 19-i számában jelent meg először, amikor Orbán Viktor először jelentette be, hogy Magyarország olimpiát rendezne. Az írást a párizsi játékok alkalmából közöljük újra, amellyel kapcsolatban Gyulay Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke azt mondta, hogy százszor jobbat rendeznének, mint a franciák.
A csupán a nevében patrióta, Orbán Viktor gründolta európai parlamenti frakciónak köze sincs az ókortól létező eszméhez, amely bár kissé formálódott, az alaptézis lényege változatlan, a haza vezérelte közösségi érdek felülírja a személyeset, és szemben áll a hatalomvágy fűtötte, nemzetet éltető nacionalizmussal.
Az olimpiai játékok az ókori Görögországban az egészség és a testedzés kultúráján és dicsőítésén alapultak, ám ezt az eszményt a római birodalom nem ápolta, a kialakuló kereszténység pedig kifejezetten megvetette. Több elvetélt és helyi kísérlet után a modern olimpiai játékokat a francia Pierre de Coubertin báró teremtette meg, aki alighanem csak álmaiban remélhette, hogy a négyévente megrendezett játékok a világ legnépszerűbb sporteseményévé válnak. Alábbi cikket a HVG 1996. július 13-án, az első újkori, athéni olimpia centenáriumán jelentette meg, témája örökzöld.
A gyermekkor kutatása és a betegségek lelki eredetének vizsgálata is összekötötte a hazai pszichológia XX. századi nagyjait – derül ki egy új műből, a 21 magyar, aki forradalmasította a pszichológiát című könyvből. Miért volt köztük olyan sok tudományszervező, hogyan lett emberarcúbb az egészségügy, és ki analizálta Al Caponét?
1944. július 20-án, éppen 80 évvel ezelőtt Brandt ezredes kicsit arrébb rúgta Claus von Stauffenberg gróf aktatáskáját. Ezért nem ölte meg a benne lapuló bomba Adolf Hitlert. Ezért tartott tovább a háború, ezért halt meg pár millióval több ember és pusztult el még jó néhány város. Nincsenek egyértelmű életek. A mártírok között is kevés a bűntelen. Stauffenberg gróf sem volt az.
Miközben 1945 után a Szovjetunió nagyban fegyverkezett, ellensúlyozandó a lemaradását, a nyugati társadalmak elbizonytalanítására, kormányaik gyengítésére békeoffenzívát indított. A keleti blokk országai csatlakoztak hozzá, így Magyarország is, de nyugati értelmiségiek egy része szintén bedőlt neki.
Tehetséges hadvezér és jó politikus volt Károlyi Sándor, aki felküzdötte a családját az ország legbefolyásosabb arisztokrata dinasztiái közé. Sokak szerint ezt kapta bérként árulásáért, hiszen mégiscsak II. Rákóczi Ferenc háta mögött kötötte meg a bécsi udvarral a szatmári békét. Ki volt hát Károlyi Sándor? Egy mindig csak a maga hasznát leső elvtelen törtető, vagy egy az ország sorsát szívén viselő politikus, aki egy véres megtorlást megelőzve képes volt megkötni a XVIII. századi magyar történelem legfontosabb kompromisszumát?
A nyugati hatalmak – élükön Anglia – hiszékenysége, érdektelensége, rossz helyzetértékelése és a hatalmas vérveszteséggel lezárult első világháború után egy újabb elkerülésének a vágya mind ahhoz vezetett, hogy Hitler minden határt átlépjen – átvitt értelemben és a valóságban is. Erre a történelmi helyzetre is utalt újraválasztása előtt az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen, amikor a Putyin orosz elnöknél is járt Orbán Viktor “békemisszióját” bírálta. Megbékítési politikának nevezte azt, azzal a kifejezéssel – appeasement –, amellyel Neville Chamberlain brit miniszterelnök végzetesnek bizonyult 1938-as próbálkozását illetik Hitlerrel. Az EU és Orbán jelenlegi konfliktusa miatt újraközöljük két évvel ezelőtti cikkünket Chamberlain kudarcáról.
Minden útja gyerekkori száműzetése helyszínére, Snagovba vezette vissza a múlt héten elhunyt evangélikus lelkészt, Donáth Lászlót, az 1994 és 2010 közötti országgyűlési képviselőt.
Az amerikai elnökök és -jelöltek veszélyesen élnek. A Donald Trump elleni gyilkosságkísérlethez sok szempontból hasonló támadást követtek el 112 éve Theodore Roosevelt ellen. A korszakban a kőkemény amerikai férfi szimbólumaként tisztelt politikus volt elnökként harcolt azért, hogy visszatérhessen a Fehér Házba.
A Newsweekben megjelent és a miniszterelnök által jegyzett írás olyan legendákat táplál, mint hogy a magyar vezetés ki akart maradni a világháborúkból, a NATO létrehozásával kapcsolatban pedig elhallgatja, hogy a szövetséget már 1949-ben is a szovjetorosz agresszió veszélye hívta életre és a NATO tagállamaira leselkedő legnagyobb biztonsági fenyegetést továbbra is Moszkva jelenti.
A romantika korabeli irodalom, illetve a történetírás hőssé nemesítette, amire az 1945 utáni korszakok emlékezetpolitikája rá is pakolt jó pár lapáttal, miközben a történészszakma több mint fél évszázada próbálja árnyalni a róla kialakított igen egyoldalú képet. De ki volt valójában Dózsa György, mit lehet tudni róla és valóban méltó-e arra, hogy Petőfi Sándor és Kossuth Lajos után az ő nevével találkozzunk a leggyakrabban Magyarország közterein?
A Múltunk folyóiratban Herz-Topál Zsófia dolgozta fel a német náci párt lapjában megjelent cikekket, Gömbös Gyula belpolitikája nemzetiszocialista tükörben címmel.
Korszakos lovagkirály vagy az atyai örökséget eltékozló kalandor volt inkább Anjou Lajos, akit a romantika korabeli történeti emlékezet ruházott fel a „nagy” jelzővel? Mosta-e három tenger Magyarország partjait? Mi a végső mérlege Lajos uralkodásának? A többi között ezeket a kérdéseket is megválaszoljuk alábbi írásunkban.
A Tihanyi Bencés Apátságban kiállításon láthatók azok a csontok, amelyekről a 2021 óta tartó kutatások kimutatták, vélhetően I. András királyéi. Mindeközben sok rejtély is kiderült a román kori altemplomról.
A történelem legnagyobb elterelő hadműveletével készítették elő a szövetségesek 80 éve a történelem legnagyobb partraszállását. Felfújható tankok, kamu olvasói levelek, ejtőernyős bábok és egy kettős ügynök műfelháborodása is kellett a sikerhez.
