Egyetlen könyve jelent meg életében, de az nagyot szólt – 75 éve halt meg Margaret Mitchell
12 perc
2024.08.16. 15:30
Minden idők egyik legnépszerűbb amerikai regényében a legszeretetre méltóbb fekete ember is néger majom. Akár a gonoszok. Vajon miért kelt el az Elfújta a szélből több mint 30 millió példány a nagyvilágban? Állítólag, ha inflációt is beleszámolják, a belőle készült film minden idők legtöbb bevételét hozta a mozikban. A rasszista rabszolgatartó társadalomba vágyik vissza a világ? Vagy a kegyetlen élettel kegyetlen célratöréssel megküzdő southern belle, a végzetes déli szépség története ilyen megejtő? A szerző, Margaret Mitchell 75 évvel ezelőtt, 1949. augusztus 16-án halt meg. Egy részeg sofőr ütötte el.
Margaret Mitchell ír és skót ősei a 18. században vándoroltak be Amerikába. Georgiában telepedtek le, annak közéletében és gazdaságában játszottak fontos szerepet. Az írónő is Georgiában, híres regénye színhelyén élte le az életét. Sokgyerekes nagycsaládok álltak Margaret mögött. Felmenői harcoltak, sebeket szereztek a függetlenségi háborúban, majd a polgárháborúban. A déliek oldalán természetesen. Közülük többen rabszolgatartó ültetvényeken élték le az életüket. Volt köztük jó néhány sikeres kereskedő, vállalkozó.
Margaret nagyapja a sharpsburgi csatában sérült meg súlyosan. Ő aztán tudta és nyilván mesélte, milyen volt, amikor a fájdalomtól őrjöngő, megcsonkult, haldokló, könyörgő sebesültek tömegében kell helytállniuk az ápolónőknek, miként azt az Elfújta a szélben olvashatjuk. Ez a nagyapa éppen az unokája által oly szörnyűnek leírt rekonstrukciós időszakban növelte nagyra a vagyonát, amikor fát szállított a gyors ütemben újjáépülő Atlantába. A nagyapa 13 gyermeke közül a legidősebb nemzette az írónőt.
Anyai nagyapja szintén a polgárháború után gazdagodott meg mint ingatlanfejlesztő és az atlantai öszvérvasút egyik befektetője. Neki 12 gyermeke volt.
Apja jogi diplomát szerzett és ügyvédként tevékenykedett. Anyja egy jó nevű internátusban nevelődött, az Atlantai Női Intézetben folytatott magasabb fokú tanulmányokat, a nők szavazati jogáért küzdő szüfrazsett volt és katolikus aktivista.
Az ő családjuk már nem volt nagy. Az 1900 novemberében megszületett Margaretnek csak egy bátyja maradt. A másik kisgyerekként, az ő születése előtt meghalt.
Margaret Atlanta külvárosában, Jackson Hillben nevelkedett. Fiús leány volt. Nadrágban járt, Jimmynek szólították. Egy konföderációs veteránnal járt naponta lovagolni. A tirannus természetű, mocskos szájú nagyanyja mesélt neki a polgárháborúval eltűnt, régi szép időkről, a harcokról, az újjáépítés megalázó éveiről.
A fiús úrilány családja Georgia prominenseihez tartozott. Sok polgárháborús veterán tartozott a baráti köréhez. Kiskorától rengeteget meséltek neki a háborúról, csak arról nem esett szó, hogy a sok dicső harc vége vereség lett. Amikor tízéves korában megértette, hogy Lee tábornok elbukott, a háborút elvesztették, nem is akarta elhinni. Sokkolta őt ez az információ.
Anyja az Atlantai Szüfrazsett Liga elnöke, a Női Szavazók Ligája atlantai szervezetének alapítója a lányát is szüfrazsettnek nevelte. Hordta őt tüntetésekre. Margaret „Szavazz a nőkre!” feliratú transzparenst lóbált, miközben anyja szónokolt. Tizenkilenc éves volt, amikor a nők szavazati jogot kaptak az Egyesült Államokban.
Jackson Hill végében volt a feketék lakta „Darktown”. 1906-ban a helyi lapok arról cikkeztek, hogy „négerek” megerőszakoltak fehér nőket. Ebből semmi nem volt igaz, de a felbőszített fehérek rárontottak a feketékre és több tucat embert megöltek. Elterjedt a hír, hogy a feketék fel akarják gyújtani a fehérek házait Jackson Hillben. Ez sem volt igaz, de Margaret apja karddal a kezében várta a gyújtogatókat, mert lőfegyvere nem volt. A gyújtogatók nem jöttek, de a páni félelem élményét a hatéves kislány magával vitte. A fehér lányok akkoriban úgy nőttek fel, hogy rettegtek „az erőszakoló néger szörnyetegektől”.