„A mi esetünk számtalan gyerekkel megtörténik”

Múlt héten írtuk meg az édesanya nyílt levele alapján, hogy egy jó nevű, belvárosi iskolában nem szerették volna, hogy egy végzős, aspergeres fiú (aki egyébként magántanulóként volt az iskolával jogviszonyban) részt vegyen a ballagáson. Azóta kiderült, hogy az érintett iskola az Oscar-díjas Mindenki című filmből ismert Bakáts Téri Ének-Zenei Általános Iskola volt, így szerdán az intézmény igazgatójával is közöltünk egy interjút, ahol Bodó László kategorikusan cáfolta a szülő vádjait, sőt per indítását is kilátásba helyzete az iskola és a pedagógusok jó hírnevének megsértése miatt.

Az interjúban elhangzottakra Veress Zsuzsanna újabb levelet küldött szerkesztőségünknek, amelyben azt állítja, „az igazságot  teljes mértékben nélkülözik azok vádak, amikkel illetnek a cikkben”.

A szülő az oktatási jogok biztosának közvetítésével azt kérte, hogy az iskola vegye fel a kapcsolatot a fiúval, hiszen az utóbbi időben ő már elhidegült az iskolától, és ehhez tevékenyen az iskola hozzájárult, és kérjen bocsánatot. „Ez nemhogy nem történt meg, de e helyett kaptam egy állásfoglalást e-mailben, amiben újból rögzítette az iskola, hogy a fiamnak nem életszerű a ballagáson való részvétele, és ezt 27 pedagógus, az egész tanári kar jóváhagyta egy szavazáson.”

A szülő most is hangsúlyozza, a gyermeke – a szakértői bizottság szerint is – teljes mértékben integrálható, barátságos, beilleszkedő, aki a 8. év második felében lett – nem a szülő kérésére – magántanuló.

„A kapott  állásfoglalás nyilvánvaló módon tükrözi, hogy az iskola nem kívánta, hogy ez a gyerek ott legyen a ballagáson, azzal, hogy szerinte „életszerűtlen” a részvétele. Az igazgató úr szerint a fiamat nem kizárták a ballagásról, hanem nem ajánlották a részvételt. Ez megerősít abban, hogy jogos volt a panaszom, sőt szakmaiatlanságról és embertelenségről tesz tanúbizonyságot, mindamellett, hogy az egyenlő bánásmódot így is megsértik. Akkor is, ha kegyesen engedik is elballagni, hiszen az arra ráutaló magatartás is jogsértésnek számít ebben a vonatkozásban a törvény szerint.”

A szülő sérelmezi azt is, hogy egy szó nem esett arról, a gyerek mennyit küzdött nyolc éven át – az senkit nem érdekel. „Igaza van az igazgatónak, az oktatási rendszer valóban rossz állapotban van, na de mindent arra rá lehet akkor fogni?”

Veress Zsuzsanna emlékeztet, hogy ő eredetileg az iskola nevét meg sem említette, mert nem az iskola neve volt a legfontosabb. Azt sokkal fontosabbnak ítélte meg ennél – írja, hogy az ő esetük számtalan gyerekkel megtörténik, akiknek a szülei nem mernek nyilvánosság elé állni, mert félnek, és féltik a gyermeküket a megtorlástól, amit kaphatnak.

„Igen, én is féltem a gyermekem, nekem ő a legdrágább! De pont érte teszem, és azokért mind, akik átélik a kirekesztést. A fiam is olvassa a cikkeket magáról, és a kommenteket is. Sajnos tudomására jutott. Így aztán el kellett mondanom neki, hogy az iskola nem akarja őt, és kértem, hogy ne haragudjon rájuk, se saját magára, mert nem ő tehet erről. Kérdezem, mit éreznek azok, akik ezt teszik vele?”

A szülő szerint azzal, hogy az igazgató azt nyilatkozta, hogy lehet, olyan helyet kellett volna keresni a fiúnak, ahol jobb helye van, maga ismerte el, hogy az általa vezetett iskolában a fiúnak nem volt jó helye. „Ebben egyet is értek az igazgató úrral.  De hol van a jó hely? Ezeknek a gyerekeknek nincs biztosítva az ellátásuk, sem fejlesztésük.”

A szülő folytatja a jogi eljárást, „hiszen van okom és bizonyítékom is a sérelemre, az iskola adta a kezembe”. Hozzáteszi, szomorú, hogy perrel fenyegetőzik az iskola, és hivatalos szervekben az eset nyilvánosságra kerülése után sem merült fel, hogy esetleg iskola hibázott volna. De hangsúlyozza, áll bármely per és kritika elébe, „ha ez az ára annak, hogy ilyen és ehhez hasonló sérelem egyetlen gyermeket se érjen egyetlen iskolában a jövőben”.