szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

A Harry Potter regényekből akár a vezetéselmélet téziseit is megtanulhatjuk.

Miért lesz valakiből sikeres, másból pedig bukott vezér? Ezekre a kérdésekre nemcsak  a szociápszichológusok – például French és Raven - kerestek válaszokat, hanem J. K. Rowling is – állítja a Mindset Pszichológia oldalon megjelent írásában Patterman Péter pszichológus, aki a Roxfort két vezetőjének módszereit hasonlítja össze.

Dolores Jane Umbridge általános népszerűtlensége ellenére szép lassan a Roxfort élére küzdi fel magát, ahol aztán egy valóságos diktatúrát igyekszik kiépíteni. Habár a tanárok és a diákok valamelyest elismerik a hatalmát és engedelmeskednek neki, valójában egyáltalán nem tisztelik őt – sokkal inkább viszolyognak tőle, lázadoznak ellene. Nincs meg tehát köztük az a valódi, mély elköteleződésen és kölcsönös megbecsülésen alapuló „vezető-vezetett viszony”. Umbridge hatalma ennélfogva mindvégig rendkívül instabil és törékeny, mondhatni illuzórikus – állítja Patterman.

Umbridge kizárólag három befolyásolási módszerrel él: a legitim, a megerősítő és a kényszerítő hatalommal. Mindezek közül a legitim, vagyis a törvényes hatalom a főinspektor legfőbb támasza. Umbridge elvégre professzorként, pontosabban a Mágiaügyi Minisztérium küldöttjeként érkezik az iskolába, ahol aztán a különféle „oktatásügyi rendeletei” révén jut egyre magasabb pozíciókba. A törvényes hatalom lényege márpedig pontosan ez: a kinevezés, a titulus, a rang. Egy legitim vezetőnek pusztán azért engedelmeskedünk, mert a hivatalos szabályok egyszerűen azt diktálják nekünk – nem azért, mert szeretjük és tiszteljük.

Nemcsak vezetéselméletet, hanem neveléselméletet is tanulhatunk Rowlingtól
Korábban bemutattuk a Nevelj Jedit! című kötetet, amelyben a sci-fi, a fantasy irodalom neveléselméleti vonatkozását vizsgálja. Ebben többek közt azt is megvizsgáltuk, hogy milyen nevelési módok érvényesülnek Harry Potter iskolájában, illetve, hogy vajon a Roxfort biztonságosabb-e, mint a magyar iskola.

A törvényes hatalom a két másik erőforrással is gyakran együtt jár. A megerősítő vagy jutalmazó hatalom lényege, hogy a vezető anyagi és/vagy szellemi „ajándékokkal” elégíti ki az őt körülvevő emberek vágyait. Ennek azonban addig van csak ereje, amíg a vezető képes megjutalmazni a követőket. Amint kifogy a tarsolya, mások engedelmeskedésének is oda!

„Kövess engem, vagy keservesen megbánod!” – hangzik a despoták és a diktátorok jelmondata. Umbridge sem szerénykedik a zsarolás, a megfélemlítés és a fizikai agresszió válogatott eszközeivel. Ennek látszólag engedelmeskednek ugyan az emberek, valójában azonban mindvégig ellenállnak: gyűjtik az erejüket, titkon szervezkednek, s csak arra várnak, hogy a hatalom a legkisebb jelét mutassa a gyengeségnek. Akkor ugyanis fellázadnak ellene.

A jó vezető szinte idealizált típusa Dumbledore, aki a szakértelem és példamutatás eszközeivel éri el céljait. Ő soha nem hivatkozott a társadalmi rangjára vagy a hivatalos jogkörére, soha nem próbálta meg ajándékozással és kivételezéssel megvesztegetni a követőit, soha nem akart fenyegetéssel és erőszakkal sakkban tartani másokat. Két dologgal élt csupán: a szakértelmével és az emberi példamutatásával.

Egy igazi vezető nem magához ragadja, hanem kiérdemli a hatalmat. Bebizonyítja, hogy olyan különleges tudással rendelkezik, amellyel odaadóan képes szolgálni a követőit. Vezetőként ettől a tényezőtől lesz igazán hiteles és megbízható valaki.

A kompetens vagy szakértői hatalomnál azonban sokszor jóval többet nyom a latban a referens vagy vonatkoztatási hatalom. French és Raven szerint ugyanis annak megléte esetén a vezető követendő példaképpé nemesedik mások szemében – az erkölcsi tartása, a személyes karizmája vagy épp az emberi értékrendje által.

Egy kompetens vagy egy referens hatalommal való identifikálódási, vagyis azonosulási vágyunknak hála nem külső elvárásoknak, hanem belsővé tett sztenderdeknek igyekszünk megfelelni.
HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!