A Tanárblog szerzője sorba vette azokat az érveket, vitapontokat, amelyeket gyakran hangoztatnak a feleltetés mellett, vagy éppen ellene érvelő szakemberek.

1. Ha nem feleltetsz, az egyik legfontosabb készség (a szóbeli önkifejezés) szenved csorbát.

A nyelvtanár szerzőnek ez a legszomorúbb érv. „Mi a helyzet a pármunkákkal, a projektekkel, a rengeteg szóbeli feladattal, amelyben – ideális esetben – egy órán egy diák többet beszél, mint egy tanár. Régen rossz, ha egyetlen diák 5-8 perces felelete a szóbeli kommunikáció egyetlen formája.”

2. Fontos, hogy tudjon a diák összefüggően, értelmesen előadni.

Ezzel az érvvel teljesen egyetért a szerző, de azt nem érti, hogy erre miért a feleltetés a legmegfelelőbb eszköz. „Érdekes módon, egyetemeken például nincs feleltetés, van azonban kiselőadás. Fel kell készülni, elő kell adni, prezentációt kell készíteni, mindezt netán párban, csoportban. Előre meghatározott időben.” Ráadásul valós élethelyzetben ilyesmi nemigen történik, a feleltetés helyzete az iskolához – és csakis az iskolához – kötődik.

3. Feleltetés = Értékelés

Szokás azzal is érvelni, hogy a feleltetés (a röpdolgozat és a TZ mellett) az értékelés egyik legfontosabb eleme. Ez viszont tévedés, hiszen az értékelés eszközök sokkal szélesebb spektrumát fedi le, mint a fenti három elem. A feleltetésben ráadásul nem az a lényeg, hogy kiderüljön, hogy ki mit tanult meg, hanem pont az, hogy megtaláljuk azt, aki nem készült, és lebuktassuk.

4. Ha nem feleltetek, nem tanulnak.

„Rossz hírem van – ha feleltetünk, akkor sem tanulnak a diákok, ha nem érdekli őket az, amit meg kellene tanulni” – véli a szerző. Bizonyos szintig lehet ezzel sakkban tartani a diákok egy részét, de pont ugyanúgy igaz visszafelé is. Ha valaki felel októberben, tudja, hogy most két hónapig biztosan csend lesz, úgyhogy boldogan dobja félre délutánonként a gyűlölt tantárgy tankönyvét. ”Ha valaki nem szereti a biológiát, érdemes egy tananyagban őt megkérni, hogy ismétlő előadást állítson össze, készüljön fel, adjon elő, és legyen az adott kis anyagrész szakértője. Természetesen egy ilyen előadás után a dolgozat is sokkal jobban sikerül majd, és elérhetjük, hogy a tantárgyunk megszűnik 'mumusnak' lenni.”

Végül az írás kitér arra is, hogy a feleltetés elég erősen hatalmi játszma is. „Hányszor néztem én is kisdiákként végig ahogy a tanár lapoz a naplóban, egyre erősebb gyomorgörccsel drukkolva, hogy ne engem válasszon, amikor látszott, hogy lassan a 'P' betűhöz ért.” A feleltetés gyakran a hatalom gyakorlásának egy eléggé szadisztikus módszere.

„Ha valaki stresszmentes környezetben szeretne diákokat fejlődni látni, érdeklődést szeretne szítani az általa tanított tárgy iránt, a feleltetés egy erősen kontraproduktív módszer” – összegzi a bejegyzést a Tanárblog.

(A teljes bejegyzés itt érhető el.)