Gyarmathy Éva: Ez az, fiúk, először a lámpát!

A regnáló hatalom legelső intézkedései között üdvözölhettük az oktatási rendszer szétverését. Hoffman Rózsa olyan vehemenciával hajtotta végre gazdájának erre vonatkozó utasítását, hogy még az elvtársai is meghökkentek, és visszakoztak is egy kicsit. Annyira nem, hogy a gyerekek valóban tanulhassanak és fejlődhessenek, de annyira szükséges volt, hogy legalább azt a látszatot lehessen kelteni, hogy még működik az oktatási rendszer.

Hoffman vállalhatatlanná is vált, ezért (érdemei elismerése mellett) mennie kellett. Nem sikerült rögtön elég hatékony pusztítót találni, de aztán beszerezte a hatalom Palkovics Lászlót, a tökéletes pitbullt, aki szépen sorjában veri szét a még világosságot, a fény lehetőségét tartogató intézményeket: közoktatás, gimnáziumok, felsőoktatás, tudomány. (Nem is értem, a művészetben miért nem vetették még be.) Mindezt úgy, hogy a pénzek elosztását kiveszi az érdekeltek kezéből, és a kapott célok érdekében osztja vagy nem osztja ennek vagy annak. Így sokan még tapsolnak neki.

Talán érdemes tudatosítani, hogy 2010 óta ugyanarra a kaptafára készül az intézményrendszerek kivégzési modellje:

1. financiális ellehetetlenítés – az állam nem ad a működéshez elegendő pénzt, az intézményrendszer folyamatos anyagi nehézségekkel küzd, ami sok tekintetben a munka minőségére is hatással van amellett, hogy pénzügyileg instabillá válik
2. szakmai ellehetetlenítés – az állam meghatározó pozíciókba a hatalommal lojális funkcionáriusokat helyez, akik tovább rontják a helyzetet
3. erkölcsi ellehetetlenítés – az intézményt vagy intézményrendszert ellenségesnek, hazaárulónak titulálják a szócsövek, és egyébként is, ami nem működik megfelelően, azt át kell alakítani.

Matt.

Ugyanez a szisztéma volt a közoktatási rendszer, a felsőoktatás, a média, a bíróságok, majd most a szakképzés lepusztításakor, és sorra került a tudomány is, nevezetesen az Akadémia, mert az még valamelyest független volt. Felkészül az egészségügy, ahol az első két pont már megvolt, és elindult az orvosok lejáratása, hálapénz, orvosbárók stb.

Palkovicsnak nincsen nehéz dolga, ahogyan Hoffmann-nak sem volt, hiszen az oktatás már régen megérett volna a fejlesztésre, bele lehetett kötni. A felsőoktatás is súlyos anomáliákkal küzd már jó ideje. És kis hazám, az Akadémia sem tökéletes, de amit Palkovics művel, az egy rövidlátó pitbull vehemenciájával vetekszik.

Az Akadémia bedarálása már csak ujjgyakorlat; közben már a szakképzés terén bizonyíthat az államtitkár. Ahogyan a közoktatás – Hoffman beavatkozása után –, a szakképzés is romokban hever az oktatási rendszerből való kiszervezése miatt, így nem biztos, hogy még lehet fokozni a szakemberképzés tönkretételét, de majd meglátjuk.

Összeszerelő országnak összeszerelők kellenek. Palkovics egyik azonnali feladata közoktatási államtitkárként is az volt, hogy a megrendelőknek szállítson le 500 ezer szakmunkást. Ehhez éppen megfelelő eljárásnak tartotta, ha a felsőoktatásba, de biztos, ami biztos már a gimnáziumba sem engedi be a gyerekeket. Ahogy a szelepeket kell kezelni: itt elzárom, ott megjelenik a nyomás.

Így járunk, ha gépészre bízzuk a kultúrát.

Vagy talán az a régen meggyökeresedett képzet vezeti, hogy jó szakmunkás az lesz, aki nem tud bekerülni máshova? Nem, ez tévedés. A jó szakmunkás az lesz, akinek kedve és érzéke van a szakmunkához. Na, most kedve még biztosan sok gyereknek lenne, de a gyötrődő közoktatásból a legtöbben úgy kerülnek a szakképzés valamelyik bugyrába, hogy nemhogy gondolkodni, olvasni és számolni nem tudnak, de a csavarhúzó is kiesik a kezükből. Ha Palkovics megkérdezne néhány szakit, aki a szakmai gyakorlatokat vezeti, akkor tudná ezt. Ja, és álruhában kérdezősködjön, hogy merjenek őszinték lenni vele.

Az 500 ezer használható szakmunkás képzését az óvodában kell elkezdeni, majd az általános iskolában folytatni. A szakmunkásnak ugyanis nem csak gondolkodni, olvasni és számolni kell tudnia, hanem a kézügyesség, térlátás, a viszonyok, részletek megértése, és még nagyon sokféle egyéb érzék és képesség is szükséges tartozéka.

Próbálnék segíteni, hogy ha mégsem az a cél, hogy tönkretegyük a jövő nemzedékét, akkor sikerrel járjon a kiváló gépészünk. Jó tudni, hogy a finn oktatási csoda nem abból állt, hogy iszonyú jól megfizetik a pedagógusokat (bár ez is fontos tényező), hanem elsősorban abból, hogy nagy hangsúlya van a korai fejlesztésnek. A gyerekek képességeinek és attitűdjeinek nagy része ugyanis 7–8 éves korig alakul ki. Ha hároméves kortól, amikor az oktatási rendszer karmaiba kerül a kisgyerek, intenzív kulturális fejlesztést kap, akkor felkészült lesz a tanulásra.

A hazai közoktatásnak még mindig leghatékonyabb területe az óvodai nevelés, bár ott is a pedagógusok emberfeletti munkájával működik még bármi. Ha azonban korai kulturális fejlesztést akarunk, akkor például nem lehet harminc körüli-fölötti létszámokat képezni az óvodai csoportokban, de az iskolában sem. Tömegtermelésből nem lesz minőség.

A gyerekek sokfélék, és sokféle módon kell foglalkozni velük. Itt nem segít a gyártósor technológia.

Innovációs és Technológiai Minisztériumot kapott Palkovics László? Nagyon jó. Innovációkra, technológiákra, pénzre és szakértelemre van szükség az óvodától a felsőoktatásig, kiemelten a pedagógusképzés támogatására, és az oktatás-nevelés hátterét erősítő területekre. Kár, hogy ezek jellemzően humán területek, mert ezeket éppen szétmarcangolja a pitbull.

Ha 2010-ben Hoffman Rózsa utasítást végrehajtó államtitkár helyett valódi, hozzáértő szakemberekre bízták volna a közoktatást, most már a középfokú képzés környékén lehettek volna az ügyes kezű, értelmes gyerekek. Most majd megint rosszul használunk tíz évet, és így továbbra is a „lehettek volna” lesz a reményekből. És közben nem csak kis hazánk úgy egészében, hanem emberéletek milliói, úgy egyenként mennek erre rá.

Megértem, bár elfogadhatatlannak tartom, hogy nem fő cél egy gondolkodni tudó jövő nemzedék kitermelése. Ugyanakkor jó, ha tudja a regnáló hatalom, hogy a hazai és nemzetközi oligarchák, valamint a német autóipar kiszolgálásához, kénytelen lesz az oktatás valódi fejlesztése irányába fordulni. A német autóipar már most is vakarja a fejét, mert nem talál elegendő használható szakembert Kelet-Magyarországon, és lassan az egész országban is így lesz. A gépésznek, ha már úgy alakult, hogy élő rendszerekért felelős, érdemes összedolgoznia mondjuk állatorvosokkal vagy akár kertészekkel, akik élőlényekkel foglalkoznak, és mégiscsak tudják, hogy az élő anyag másképpen működik, mint a gép.

A hatékony oktatás nem olyan, mint egy összeszerelő üzem, hanem szellemi környezet, ahol értelmiségi munka folyik.

A szerző Prima-díjas pszichológus, a magyarországi Diszlexia Központ megalapítója, az MTA tudományos főmunkatársa.