Brit kutatók 113 sertéscsontot vizsgáltak meg, melyeket négy késő újkőkori helyszínen (Durrington Walls, Marden, Mount Pleasant, West Kennet) találtak.

A kutatók szerint a vendégeknek lakóhelyükön nevelt állatok húsát kellett magukkal vinniük, így származhatnak az ott talált disznómaradványok távoli helyekről - írja a BBC.

Az izotópos elemzések eredménye szerint a feltárt disznócsontok többnyire Skóciában, Anglia északkeleti részén és Nyugat-Walesben, valamint Nagy-Britannia számos más helyén nevelt állatoktól származnak.

Richard Madgwick, a Cardiffi Egyetem tudósa vezette kutatócsoport szerint "ezek az összejövetelek a sziget első nagy közös kulturális eseményei, melyekre Nagy-Britannia minden tájáról sereglettek az emberek és az otthon nevelt és oda szállított állatok húsából lakomáztak".

Madgwick kiemelte: "viszonylag könnyű" lett volna sertést találni az ünnepség közelében, így meglepő, hogy az állatok nagy távolságokból származtak, hiszen ehhez a résztvevők hatalmas erőfeszítéseire volt szükség. Valószínűleg előírták, hogy a lakomák résztvevőinek a magukkal kellett vinniük a sertést, nem szerezhették be helyben - tette hozzá.

A leghíresebb brit őskőkori műemlék, az angliai Wiltshire-ben álló Stonehenge mintegy ötezer éves, a világ egyik csodájaként tartják számon. A régészek szerint a szezonális mezőgazdasági ciklusok inspirálhatták arra a neolitikus kor emberét, hogy hatalmas, 25 tonnás homokkövek sorba rendezésével kövesse a Nap mozgását.

Nemrég brit tudósoknak sikerült megállapítaniuk a Stonehenge köveinek korát és pontos származási helyét is. Eredményeik alapján megkérdőjeleződik az a korábbi feltételezés, hogy a köveket hajón szállították Walesből az angliai síkságra.

A legendás kőkört máig tömegek keresik fel, nemcsak turisták, hanem újpogény spirituális céllal is. Itt megnézheti például, hogyan ünnepelték 2018-ban a nyári napfordulót a Stonehenge-nél.