Változtatnunk kell a nyaralási szokásainkon, hogy 50 év múlva is legyen még hova elutaznunk
Korábban soha nem látott mértékben dübörög a világ idegenforgalma, miközben az is egyre világosabbá válik, hogy a turizmust kordában kell tartani a környezetkímélés és a fenntartható fejlődés jegyében. Erre ma már sok helyen látunk példákat, és bár egy részük inkább tüneti kezelésnek tűnik, azért jó az irány. Szóval van mit követni.
A turizmus élénkíti a gazdaságot és munkahelyeket teremt, turistának lenni pedig egyértelműen az egyik lehető legboldogabb létállapot – legyen valaki hátizsákos vagy buszos csoporttal utazó turista, a Bahamákon nyaraló vagy a közeli hegyekben kiránduló utazó, teljesen mindegy. A turizmus egyértelműen egy nagyon pozitív töltetű szó, legalábbis az volt néhány évvel ezelőttig.
Mostanra azonban az ágazatnak elkezdtük meglátni az árnyoldalait is, kihalljuk már a szó negatív mellékzöngéjét. Ennek megfelelően a turisták békés, szalmakalapos emberekből kezdenek átalakulni arctalan, mindenen keresztülgázoló, zajos és környezetszennyező tömegekké, egymás elől takarják ki Rómában a Trevi-kutat, hajójukkal belerondítanak Velence tengerre néző kilátásába. „DiCaprio öblét”, a thaiföldi Maya Bayt pedig annyira sokan keresik fel A part című film 2000-es premierje óta, hogy a helynek épp a legnagyobb értéke, azaz az érintetlensége veszett oda mostanra.
Egyértelmű, hogy a turizmusnak, egy bizonyos nagyságrend felett, van életszínvonalat romboló hatása (elviselhetetlen tömeg bizonyos városrészekben, a lakhatási viszonyok megváltozása az Airbnb-k miatt) és környezetkárosító következménye is. A hazai utazók körében is kedvelt fapados cég, a Ryanair például az első légitársaság, amely bekerült Európa 10 legnagyobb szén-dioxid kibocsátója közé, és egyben ez az első nem széntüzelésű erőmű, amely rajta van ezen a tízes szégyenlistán.
Vannak, akik ezt nem hagyják annyiban. A tibeti turisztikai hatóság például rendszeresen tart takarítóakciókat a hírhedten szemetes Mount Everesten, a Maya Bayt lezárták egy hosszabb időszakra, hogy a természetnek az erős turisztikai leterheltség után legyen ideje regenerálódni. Hasonló okokból lezárták a kirándulók elől egy időre Izland Fjaðrárgljúfu nevű kanyonját is, mert az túl népszerű lett Justin Bieber itt játszódó videoklipje miatt. Velencében a lakosság elérte, hogy a nagy hajók távolabb horgonyozzanak le, Róma belvárosából pedig kitiltotta tavaly a városvezetés a turistabuszokat.
Egyértelmű azonban, hogy nem elég a turisztikai hatóságokra, önkormányzatokra és a természetvédelmi őrökre bízni a környezetünk megóvását. Hogy a zaj-, víz- és légszennyezéssel járó idegenforgalmi ipar ne okozzon további maradandó károkat az élővilágunkban – magyarán, hogy 50 év múlva is legyen hová elutaznunk – nekünk személyesen is tennünk kell.
Ezt már sok szervezet, alternatív szállásadó vagy akár utazó Insta-sztár is felismerte, így szerencsénkre terjednek azok a megoldások, amelyek által etikusabbá és környezetbarátabbá tehetjük az utazásainkat. Mi most néhány ilyen megoldást, tanácsot gyűjtöttünk össze, a nyári szezon előtt pont jól jöhet.
Ha egy mód van rá, ne repülővel menjen
A környező országokba, ha megtehetjük, vonattal utazzunk autó vagy repülő helyett. A vasút óriási előnye, hogy használatakor kisebb ökológiai lábnyomot hagyunk magunk után, mintha repülővel vagy autóval utaznánk. Ez a tény már önmagában jó reklám lehet a vasúttársaságoknak, az osztrák ÖBB például ráírja a megvásárolt jegyünkre, hogy köszönhetően annak, hogy nagyon okosan autó helyett a vonatot választottuk, hány kiló kibocsájtott széndioxidtól kíméltük meg a környezetünket. A myclimate.org oldalán szintén ki tudjuk számolni, hogy milyen mértékben szennyezzük a levegőt, ha nyaralni indulunk. Budapestről Velencébe repülve például, személyenként több mint 150 kilónyi széndioxid-kibocsátás írható a számlánkra.
Arról nem is beszélve, hogy a vonatos kirándulás önmagában is nagy élmény lehet. Ha nem a szomszédba utazunk, és bevállaljuk a kötött pályát, akkor ezen az oldalon érdemes keresgélni. Bármilyen célpontot választ is ki, részletes tájékoztatást kaphat arról, hogyan jusson el vasúton A-ból B-be. Párizsba például zürichi és müncheni átszállást is javasol az oldal.
Nagy hotelek helyett keressünk ökotudatos szállásokat
Sajnos ma még igaz az egyszeri kirándulóra, hogy nem olyan könnyű ökotudatosan szabadságra mennie, mert például a szállásárak népszerű összehasonlító oldalán, a Trivagón egyelőre nem tud „környezetbarát szállások” szűrő szerint keresgélni. Pedig ma már szinten minden európai fővárosban találunk környezetbarát szállásopciókat; Berlinben működik olyan hostel, amely csak zöld energiával üzemel, az ételmaradékot komposztálják, a szemetet szelektálják, és mindent, amit lehet, újrahasznosítanak. Hasonló hostelek létesültek már Brüsszelben vagy Edinburghben is.
Ha nem sikerül eco-friendly helyre becsekkolnunk, a magunk részéről még így is sok mindent tehetünk a környezetünkért. Érdemes például a szemetet akkor is szelektálni, ha a szállásunkon nincs erre megfelelő lerakó: a műanyag palackokat, sörös dobozokat két-három sarokkal arrébb biztosan lehet szelektív kukába tenni. Ha mégsem, akkor legfeljebb otthon, hazaérve választjuk külön azokat.
Spóroljunk a vízzel a nyaralás során is, akárcsak úgy, mintha odahaza lennénk. Ne zuhanyozzunk hosszú ideig, a szállodában pedig akasszuk mindig vissza a törülközőt, és az csak akkor kerüljön a padlóra, ha a textil már szerintünk is mosást igényel. Ha nem így teszünk, a szállodai személyzet minden nap új törülközőt fog adni.
Vásároljunk a helyiek által készített kézműves termékeket szuvenír gyanánt. Érdemes piacon vásárolni, és helyben termesztett zöldséget, gyümölcsöt enni, így nemcsak valóban a helyiek zsebébe vándorol a pénzünk, de nem is szennyezzük a környezetet azzal, hogy támogatjuk a termékek messziről történő behozatalát.
Nyaraljunk másként
Végezetül általánosságban is igaz az, hogy érdemes kicsit rugalmasabban hozzáállni az utazáshoz, így a nyaralás egészen új formáit tapasztalhatjuk meg. Azt már talán mondani sem kell, hogy a nyaralóhelyen, ha lehetséges, autó vagy motor helyett béreljünk biciklit, és két keréken menjünk kirándulni, de vannak még jó példák a világban, amelyek az aktivitás egészen új szintjeire ösztönözhetnek bennünket.
Egyre nagyobb divat úgy szabadságra menni, hogy közben valami jót is teszünk a környezetünkkel vagy segítünk közvetve, közvetlenül a helyi közösségnek. A Wwoof például a világ egyik vezető ökoturizmussal foglalkozó szervezete, amely egy kivételével már minden kontinensen farmokat, kerteket, gazdálkodó közösségeket kapcsolt be a hálózatába. A Wwooffal úti célunkon ingyen szállást és akár étkezést is kapunk, miközben önkéntes munkával valamilyen mezőgazdasági tevékenységet végzünk Indonéziától az Egyesült Államokon át a szicíliai citromligetekig. Ezt nevezik aktív pihenésnek: miközben mondjuk, Finnországban konyhakertet gondozunk, a testi-szellemi felfrissülés biztosan garantált.
Az sem mindegy, hogy hol költjük el a pénzünket. Vannak kifejezetten olyan cégek, amelyeket támogatva a helyi értékek védelmében költekezhetünk. A Guardian listája alapján Vietnamban van olyan szervezet, amely különböző etnikai kisebbségek otthonaiban szállásol el bennünket. Laoszban pedig 24 órás éjszakai hajótúrát szerveznek az esőerdőbe, az így befolyó bevételt a vadon védelmére fordítják.
Ha Ázsiába vagy Afrikába utazunk, és nem riadunk vissza a kalandoktól, akkor érdemes szintén a helyieknél megszállni. Az I Like Local nevű utazási platformot erre hozták létre, itt kereshetünk magunknak helyi idegenvezetőket, találhatunk családokat, akiknél megebédelhetünk vagy meghúzhatjuk magunkat. Lehet szállásunk egy kolostor, de egy kunyhó is egy kis berber faluban. A cél itt is az, hogy az idegenforgalomból befolyó pénz valóban közvetlenül segítse a helyiek életét.
Persze, nem kell feltétlenül messzire utaznunk, hiszen minél hosszabb az út, annál nagyobb a környezetszennyezés mértéke is. Lehet belföldön is utazgatni, sőt, tudunk még jobbat! Alastair Humphreys brit hivatásos kalandor, aki többek között 4 év alatt megkerülte biciklivel a világot, újabban a mikrokalandok híve.
Mint mondja – és ezzel csak egyet érteni tudunk –, ha kicsi, rövid, időben könnyen belátható kalandokra vállalkozunk, akkor azok teljesítése ellen semmiféle kifogásunk nem lehet: ezek egyszerűen megszervezhetők, és jóval gyakrabban bevállalhatók, mint mondjuk, egy ázsiai körút. A mikrokalandok népszerűsítéséről Humphreys már könyvet is írt, első mikrotúrája pedig egy unalmas, havas hétfő reggelen a Londont körbeölelő M25-ös autópálya mentén, gyalog vezetett.
Ennél környezetkímélőbb kirándulást nehéz is lenne elképzelni.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
