Szerdán tartja az Oktatási Hivatal (OH) az országos kompetenciamérést. A mérés – a sajátos nevelési igényű tanulók egy szűk csoportját kivéve – minden 6., 8. és 10. évfolyamos tanulónak kötelező. Idén 2666 iskola 3555 telephelyén több mint 274 ezer diák vesz benne részt: a 6. évfolyamból 99 806-an, a 8. évfolyamból 88 737-en, a 10. évfolyamból pedig 85 667-en.

Az országos kompetenciamérés a tanulók szövegértési képességét és matematikai eszköztudását térképezi fel, ezért a feladatsorok a vizsgált területeket részletesen lefedő, különböző nehézségű kérdésekből állnak. A mérés fontos célja az intézmények teljesítményének nyomon követése.

A tanulmányi mérést a tanulók családi hátterének vizsgálata egészíti ki. Az OH a diákok közvetítésével kérdőívet juttatott el a szülőkhöz, amelynek kitöltése önkéntes és név nélküli.

"A kérdőívek adataiból képzett, a tanulók szociokulturális hátterét megjelenítő családiháttér-index segítségével jobban megmutatkozhat azon iskolák értékes pedagógiai munkája is, amelyek nehezebb körülmények között élő vagy gyengébb képességű tanulókkal foglalkoznak" – írta az OH.

A magyar köznevelés országos mérési rendszerének kiépítése 2001-ben kezdődött, és ma a világ legkorszerűbbjei között tartják számon, igaz, a szakemberek szerint nagyon kevéssé használják ki az abból kinyerhető eredményeket az iskolák, a pedagógusok.

A kompetenciamérésről nemrég Nahalka István oktatáskutató írta, hogy oktatáskutatóként szomorú, mert az amúgy rendkívül nagy értékkel rendelkező kompetenciamérési adatok „elszennyeződnek”, bizonytalanokká válnak, bizonytalanná téve ezzel a belőlük levonható következtetéseket is.

„Nyílt titok a pedagógus szakmán belül, hogy vannak iskolák, amelyek csalnak az országos kompetenciamérésben (OKM). Több módja is van, például meg kell kérni a gyengébb tanulókat, hogy az OKM-tesztelés napján maradjanak otthon, lehet megadni a tesztírás tantermében egyes gyerekeknek, vagy akár mindegyiknek a jó megoldásokat, finoman fel lehet hívni a figyelmet hibákra, üresen hagyott válaszok esetén utólag be lehet írni a megoldásokat, és így tovább. Közvetlenül és minden kétséget kizáróan soha nem tudjuk majd valószínűleg egyetlen esetben sem bebizonyítani, hogy ez történt, hacsak egy-egy intézményben tömegesen nem vállalják tanulók és pedagógusok, hogy nyíltan beszélni kezdenek a dologról.” Nahalka az írásában felhívja a figyelmet, hogy hogyan lehet kiszúrni a "kiemelkedő csaló" iskolákat.