Az embernek nagyon nehéz elfogadnia, hogy ő szegény, és azt is, hogy ezt ne szégyenként élje meg - mondta Bódis Kriszta író-filmrendező a tanulmánykötetet bemutató beszélgetésen, aki 1998-ben kezdett dolgozni Ózd legreménytelenebb roma telepén, a Hétesen. A telepen több száz roma él még mindig komfort nélküli házakban, évekkel ezelőtt előfordult, hogy nyári hőségben a telep közepén lévő közkútról korlátozták a vízfogyasztást. Mostanra legalább a Bódis vezette alapítványnak köszönhetően felépült egy fürdőház, sok gyerek pedig tanodába jár iskola után. Az ilyen romatelepeken a helyzet alapvetően nem változott 1998 óta - mondta most Bódis. Úgy látja,

a szegénység bezár,

ő pedig abbahagyta a dokumentumflimezést, mert

az csak bebetonozza a néző fejébe a stigmát, még ha aztán sír is rajta.

Az viszont segíteni nem segít, még ha az összkép sírnivaló is: a Gyerekesély Közhasznú Egyesület most bemutatott kötete szerint a gyerekek helyzete rosszabb, mint 2007-ben volt, minden másodikat a társadalom legszegényebb harminc százaléka neveli.

Többéves javulás után megint romlani kezdett a legszegényebb családok és az azokban élő gyerekek helyzete

- derül ki a 2014-2017 közti időszakot vizsgáló Civil jelentés a gyerekszegénységről című kötetből. A társadalom alsó rétegében a közfoglalkozatás vagy a rendszeresen kapott segély minimális emelése nem hozott változást, ugyanis közben a foglalkoztatást helyettesítő támogatás összege nem emelkedett 22 800 forintról, ahogy a gyes, gyet vagy családi pótlék összege sem. Az adómentes szja-sáv eltörlése is őket sújtotta.

A pénzeső sem feltétlenül jó

A számok felemás képet mutatnak: a Tárki szerint a gyerekek szegénységi kockázata 2005-2012 között nőtt, majd csökkenni kezdett, ahogy a súlyos depriváltságban (nélkülözésben) élő gyerekek aránya is visszaesett a 2013-as 37 százalékről 19 százalékra. A javuló tendenciát árnyalja, hogy az egyszülős családokat évek óta fokozódó elszegényedés jellemzi, illetve az is, a mélyszegénységben élő gyerekek száma nőtt, ahogy drasztikusan megugrott a rossz lakáskörülmények között élő gyerekek aránya is.

Fazekas István

2017-ben 125 ezer gyerek élhetett olyan családokban, ahol senki sem dolgozik, és esélye sem nagyon volt erre, 230 ezer pedig olyanban, ahol 137 ezer forintnál kevesebből kellett kijönniük. A szegények között is nyílt az olló, a szegénységi küszöb közelében élők egy része elindult fölfele, azonban a Máltai Szeretetszolgálat munkatársa, Lantos Szilárd úgy látja, a helyzet még így is

minden fronton drámai,

a lakhatásban is tarthatatlan állapotok vannak. Itt lépésenként kell haladni: először a higiénét kell megteremteni, legyen folyóvíz, vécé, legyen fűthető egy lakás. Innen lehet folytatni az építkezést. Mondott egy működő modellt: a szegények lakta győrteleki házak után alig fizettek bérleti díjat, majd mikor 10 év alatt felújították azokat, az emberek hirtelen elkezdtek fizetni, alig jár ki már szociális munkás. Nagy kérdés, hogy a romatelepeket bezárni kell, vagy az ottani házakat felújítani. Lantos szerint a kisebb telepekről jobb elvinni az embereket, a több ezer fős szegregátumokban azonban már más a helyzet.

Bár felzárkóztatásra érkeznek EU-s pénzek, Lantos szerint "ezek nem érnek oda érdemben." Az sem jó, ha lapáttal öntik a pénzt, mert akkor nem az igazán szükséges dolgok jönnek létre. Például lesz egy közösségi ház, de közben a lakások komfort nélküliek, fűthetetlenek. Az uniós finanszírozás sajátosságai miatt a projektek vége után nagy szünettel indul be egy következő, ami aztán hozhat ismét rengeteg pénzt, de addigra a korábbi jó kezdeményezések elhalnak az átmeneti pénztelenség miatt. Holott a szakértők szerint folyamatos segítség kell, a fogantatástól a felnövésig kellene végigkövetni egy szegény gyerek sorsát. Van olyan is, hogy egy program remekül megy önkéntes alapon, pénz nélkül, majd leáll, mikor az állam sok pénzzel száll be.

Nemcsak a pénz hiánya fontos, hanem az önértékelésé is

A pénz nem minden: az önértékelés hiánya, a motiváció lerombolása, a gyerek lelkesedésének letörése az iskolában ugyanolyan rossz - mondja Bódis Kriszta. A pozitív visszajelzés fontos, ami sokszor a családban is hiányzik. Lantos pedig arról beszélt, a máltais fenntartású iskolákban is vért izzadnak a tanárokkal, hogy ne rossz jegyet adjanak egy gyereknek, hanem a pozitív dolgokat lássák meg, ilyen alapon tudjanak együttműködni velük és a szülőkkel is. Míg Bódis úgy látja,

az oktatás tud integrálni, egy keretben tartja a gyerekeket, és még a kilábalást is segíti,

addig Lantos hozzáteszi, hogy a családoknál is jelen kell lenni, hiszen

a pedagógus pedig nem arra van képezve, hogy a mélyszegénység problémáival érvényesen fel tudja venni a harcot.

Próbálják közelről követni a gyerekek életét:

egy szegény gyerek életében ugyanis rengeteg olyan pont van, ahol rossz irányba fordulhatnak a dolgok, onnan pedig már sokszor nem lehet visszahozni.

Fazekas István

Nehezíti a helyzetet, hogy kevés a szakember, és sokan közülük már fásultak. Az úgynevezett válságövezetekben a hatások egymást erősítik: a szakemberek elvándorolnak, a közszolgáltatások szűkülnek, a tanárhiány is nagyobb. Ezeken a területeken nem csak romák élnek, de nagy az átfedés a romák és a legszegényebbek között.

A társadalom hozzáállása sem segít. Az MTA Társadalomtudományi Intézetének kutatója, Husz Ildikó szerint a társadalom nagy része arra vezeti vissza a szegénységet, hogy ezek az emberek egyszerűen lusták, nem akarnak dolgozni, és nem érzik azt, hogy ami a szegényekkel történik, annak strukturális okai lehetnek. Husz szerint a szegénység etnicizálásával is vigyázni kell: azzal ugyanis az identitás is alakul, az önképet alakítja, hogyan beszélnek egy emberről.

„Tarthatatlan állapotok vannak”

Beszéltek arról is, mi lehet a kiút. Husz szerint az irányok megvannak, a gond a jövedelmek elértéktelenedése, de a szolgáltatásokat is fejleszteni kellene, ezeken a helyeken jobb közoktatásra volna szükség. Hozzátehetnénk: miért éppen itt ne érződne a közoktatás minden baja, hiszen országosan is egyre jelentősebbnek tűnik? Lantos megismételte, "pontszerű" beavatozások helyett "ívszerű lefedettség" kellene, a legjobb az, ha egy közösségben az érintettek összefognak, és a védőnőtől kezdve a pedagóguson át a szociális munkásig, és megbeszélik a dolgokat, hogy hatékonyabbak lehessenek. Bódis a dialógusra és a türelemre hívta fel a figyelmet, ami neki sem az erénye, de odafigyel rá. "Háromszor kaptam meg a Tolerancia-díjat”, ami szerinte szégyen, mert nem volt toleráns a más, tőle eltérő véleményekkel szemben.

De kommunikálni kell, azzal is, aki esetleg el akarná bagatellizálni a gyerekszegénység ügyét, mert a kommunikáció nem az elvek feladása. És egy szülő sem tud úgy együtt dolgozni a tanárral, ha utálja őt.

A Gyerekesély Egyesület örökös elnöke, Ferge Zsuzsa a bemutató végén annyit mondott,

ennyire szél ellenében még sosem kellett küzdeni, a hatalomnak semmiről nincs elképzelése, csak a hatalom megtartásáról. Minden elképzelés felülről jön, a hatalom alá akarja ásni a tudást minden szinten, legyen az közoktatás vagy tudományos akadémia, hogy "ne legyen esélye a gyerekeknek", a sajátjaikon kívül. És ez az országos politikai akarat leszűrődik helyi szintekre is.

Megkérdeztük Fergét, vajon miért van a társadalomban ellenérzés a szegényekkel szemben, mire azt mondta, a mai politika ugyan nem csuk le embereket és nem küld fekete autót, de nagy a létbizonytalanség, a munkások jogai csökkentek, könnyűvé vált az elbocsátás, ilyen körülmények között nehéz javulást elérni a közszemléletben vagy szembeszállni azzal. Hozzátette,

ha a kormánynak nem fontos, hogy a 21. században egy képzettebb, jobb szakemberekkel rendelkező generációsor kövesse egymást, akkor nehéz megoldani, hogy a kisgyerekek megkapják azokat a szolgáltatásokat, amelyek segítenek az esélyeik javításában.