Nagy az öröm a kaposvári Kossuth Lajos utcában: ma költözött a Pongrácz családhoz egy párhetes kutya. Az idősebb eb kétkedve szemléli, nem úgy, mint az óvodából hazaérkező Lázár. A kisfiú okos, eleven gyerek, és bár már négyéves lesz, jövőre ünnepli az első „rendes” születésnapját: szökőévben, február 29-én született ugyanis. Sokáig vártak rá a szülei, akik küzdelmeikről lelkészházaspárként is nyíltan beszélnek. Pongrácz Máté és Pongráczné Győri Boglárka 2012-ben házasodtak össze, az evangélikus gyülekezetben dolgoznak. Nagyon szerettek volna gyerekzsivajt a házba, de hosszú ideig hiába próbálkoztak.

„A családban minden jól ment, senkinek nem volt még problémája. A várakozás időszaka alatt azt gondoltuk, oké, most ezért nem sikerült, oké, most azért, de egy idő után feltűnt, hogy ez így nincs rendben. Két év már az a határ, amikor rájössz: valószínűleg baj van, és szakemberhez kell fordulni” – mondja Boglárka.

Amíg egyikük sem tudta, mi a gond, az egyfajta közös felelősséget jelentett. „Nyilván, amikor kiderül a baj, az egyik fél hibásnak érzi magát, a másik meg próbál kompenzálni, de onnantól kezdve, hogy az ember házasságot köt, egymásba kell kapaszkodni. Ha neked van bajod, én megyek veled, és fordítva” – magyarázza Máté és hozzáteszi: nem volt könnyű megélni azt sem, ahogy az önfeledt szerelem kényszerbe csapott át, hiszen az érzések helyett egy idő után a számolgatás és a matek dominált.

Fazekas István

A dolgokat persze az idő múlása is még nyomasztóbbá tette: fogytak a terhességi tesztek, közben a pár gyakorlatilag tele volt keresztelésekkel. „Amikor már benne voltunk a harmadik évben, és nem tudom, hányadik gyereket kereszteltük közben a templomunkban, az már olyan volt, mint egy hollywoodi film, körülötted mindenhol babakocsik vannak, te pedig egyre csak azt kérdezed magadtól, hogy miért, miért, miért? De persze nem volt több babakocsi, csak sokkal intenzívebben vettük észre” – mondják.

Boglárka közben mindent kipróbált: az akupunktúrát, a méhpempőt, a gyógynövényeket és a vitaminokat is – de hiába.

Van út előttünk

Miután felkerestek egy orvost, hamar kiderült, hogy a gyermektelenség oka a kétoldalon elzáródott petevezeték, amelyet műtéti úton próbáltak helyrehozni. Bár a műtét csak az egyik oldalon sikerült, és az is csak időlegesen és részlegesen, úgy érezték, zöld utat kaptak, és most biztosan összejön nekik a baba. A következő hónapokban mélyen összetörtek, hiszen kiderült, hogy a műtét sem vezetett eredményre. „Egy bölcs orvosunk volt, aki felmérte, hogy bohóckodhatunk még itt évekig, de ha nem átjárható a petevezeték, akkor semmi esélyünk nincs, hisz ha nincs út, nem lehet eljutni a célig. Hálásak vagyunk, mert hamar javasolta a lombikprogramot, ezért nem kellett éveket várnunk” – mondja Máté.

Felszabadító volt a számukra, hogy mostantól nem a sötétben kell tapogatózniuk, tudják, milyen út áll előttük. Már csak azt kellett eldönteniük, hogy ez az út tényleg az övék-e. „Arra gondoltunk, lehet, hogy a gyerekzsivaj helyett Isten egy csendes életet szánt nekünk, amelyben csak mi ketten leszünk egymásnak. Úgy gondoltuk, hogy amit lehet, megteszünk, de ha a lombik sem sikerül, tényleg ez lehet Isten akarata” – emlékszik vissza Boglárka.

Fazekas István

Boglárka és Máté nem először adnak interjút, többször is meséltek már arról, mennyire várták gyerekeiket, legjelentősebb kiállásuk azonban az a reakció volt, amelyet Veres András katolikus püspök lombikellenes kijelentésére válaszul fogalmaztak meg még 2017 nyarán.

„Persze, hogy dühös voltam. Veres András nem élt át ilyet, ő soha nem lesz olyan helyzetben, hogy megérezze azt, amit mi nők, vagy leendő családapák éreznek akkor, amikor nagyon szeretnének gyereket, de nem sikerül nekik. Hogy tudja ilyen karakán módon azt állítani, hogy a lombikprogramban fogant babák bűnben születnek, vagy hogy minden, ami ezzel kapcsolatos, az bűnös? Benne vagyok egy keresztyén baba-mama csoportban, és ott előjött pár hónapja ez a téma. Egy katolikus nő nagyon szenvedett, mert nem lehet gyermekük, ugyanakkor belevágnának a lombikba, de mivel az egyház elutasítja ezt az opciót, őrlődnek. Visszaírtam neki, hogy: nézd, arról a három gyermekről, akik nap mint nap mosolyog ránk, soha nem jutna eszembe, hogy bűnben születtek. Ugyanolyan csodálatosak, mint azok a babák, akik természetes úton, egészséges körülmények között fogantak meg. Ők is Isten ajándékai!” – mondja Boglárka.

Máté szerint a lombikprogramnak valóban vannak olyan részei, amelyek kérdéseket vetnek fel. Például, hogy mi lesz a megmaradt, megtermékenyített petesejtekkel. Náluk első körben kettő maradt és kettőt is ültettek be (ebből született Lázár), másodjára szintén ez történt, csak akkor ikreik születtek. A lelkész úgy véli, ezen a kérdésen valóban érdemes elgondolkodni, ő maga nem vállalta volna be, hogy elpusztuljanak az életképes petesejtek.

Fazekas István

„Az egyházakkal kapcsolatban tényleg az a kérdés, hogy beleszólhatunk-e mesterségesen ebbe a rendszerbe. De őszintén: ma már az egész életünk mesterséges. A pacemaker nem gáz? Én itt nem érzem a teológiai kérdést. Azt az álláspontot találtuk ki magunknak, hogy ha egy betegségünkre van megoldás, akkor az Isten ajándéka. Mi pedig elfogadtuk ezt az ajándékot. Nem arról van szó, hogy a különböző álláspontoknak nincs igazsága, hanem hogy van egy kérdés, amit át kellene beszélni. A válasz sokkal inkább a mi evangélikusainknak szólt, úgy vélem, aki hívő keresztény, szívesen igazodna ahhoz, amit az egyház mond” – teszi hozzá.

Belekapaszkodtunk Istenbe és egymásba

Boglárkáék családja, a gyülekezet egy része tudott a lombikprogramról, amely ugyanakkor tele volt hullámvölggyel. Mivel nem ez a klasszikus útja a családalapításnak, az a fél, akinél a „hiba van”, hamar bizonytalan lesz és vádolni kezdi magát. Boglárka azt meséli, amikor elmentek az intézetbe és megkapták a hormoncsomagot, hazaérve csak zokogni tudott, a férjének pedig egyre csak azt hajtogatta, bárcsak mást választott volna helyette, mással biztos nem lenne ennyi probléma.

Kívülről persze felmerülhet a kérdés, hogy a házaspár miért nem kérte számon Istent a nehézségek miatt, de azt mondják, abban az időszakban nem az számított, hogy kit tudnak hibáztatni, hanem, hogy kire tudtak támaszkodni. És nemcsak egymáshoz kerültek nagyon közel. „Elképesztő istenélményeink voltak azon az úton. Az a két hét volt a legdurvább, amikor Lázárt beültették a másik petesejttel. Hogy már tizennyolcszor kaptunk nemet, most miért lenne igen? Belekapaszkodtunk Istenbe, meg egymásba. Hogy ennek most működnie kell.

És persze ezek a kijelentések összeomlottak egy nap alatt, aztán megint fel kellett építeni őket.

Fazekas István

Voltak napok, amikor Máténak el kellett utaznia, és itt maradtam egyedül. Azon gondolkodtam, hogy vajon mindent megteszek azért, hogy az a két baba ott maradjon? Jó, hogy mozgok? Valaki azt mondja, végigfekszi a két hetet. Feküdjek? Ne álljak fel? Bementünk a templomba, sírtunk, imádkoztunk, elképesztően intenzív időszak volt.”

Ott lett a hősöm a feleségem

A házaspár anyagi tartalékait felemésztették a lombikprogramok. Egy forintot se bánnak, és tudták, mit vállaltak, de egy-egy 70 ezer forintos recept alaposan megtépázta a családi büdzsét. Egy hétfői napon kellett vérvételre menniük, elhatározták, hogy előtte nem tesztelnek, a biztos kórházi értékeknek hisznek majd. Pénteken viszont már annyira szerettek volna válaszokat, hogy mégis csináltak egyet.

„Emlékszem, hajnal volt, és Bogi azt kérte, én nézzem meg az eredményt. Elindultam a fürdő felé, odaérek, egy csík. Mondom ez nagyon necces, ezt most hogy közöljem? Ezt az egy csíkot már annyira ismertük. Volt mellette egy nagyon halvány csík, de az kezdett is teljesen eltűnni. Ráparáztunk: most akkor van csík vagy nincs? Rohantunk a drogériába és vettük a jobbnál jobb teszteket” – mondja Máté, de Bogi a szavába vág. „Nyolc éve itt lakunk, és amikor már a századik tesztet veszed, tuti hülyének néznek.”

Fazekas István

Amikor kiderült, hogy Bogi végre várandós, ugráltak örömükben. Lázár 2016. február 29-én született, és hirtelen mindenki unokája lett. Abban az évben március végén volt húsvét, és Boglárka úgy döntött, leviszi a 10 órakos kezdődő istentiszteletre. Amikor felvette a Luther-kabátot, és belépett, azt látta, hogy az egész gyülekezet ott van a templom hátuljában és babázik: „Majdnem mondtam, hogy oké, srácok, akkor bejövök még egyszer… De nagyon aranyos volt, azóta is nevetünk rajta”.

A házaspár mindenképpen szeretett volna testvért Lázárnak, de tudták, hogy újra el kell kezdeni a protokollt. Mivel Boglárkának nemcsak a petevezeték átjárhatatlansága, hanem a policisztás petefészek-szindróma is megnehezítette a teherbeesést, újabb hormonokat kellett kapnia. „A férfinak ebben kevesebb szerepe van, ezeket a döntéseket alapvetően Boginak kellett meghoznia, hiszen ő volt az, aki a testével játszik. Mondták párok, hogy apuka szokta beszúrni a szurikat a feleségének, mondom úristen, én nem is merek odanézni. Bogi meg csak nyomkodta befelé magának őket, nekem ott lett a hősöm a feleségem.”

2018 decemberében megszületett Mátyás és Eliza. Ők is az első programban fogantak, így aztán rövid idő alatt ötfősre bővült a család. Úgy épült fel a rendszer, hogy addig mentek, amíg volt út előttük. Tudták, hogy van, akinek öt-hat program sem sikerül, és tudták azt is, hogy ha nekik sem jön össze, lesz egy pont, ahol be kell fejezniük. Ha így lett volna, átgondolták volna az örökbefogadás lehetőségét.

Fazekas István

„Gyülekezetünk világi vezetője azt szokta mondani, hogy az életet előrefelé kell élni, de hátra tekintve lehet megérteni. Belegondolni is szörnyű azoknak a pároknak a helyzetébe, akiknek a hatodik program is sikertelen, és tudom, hogy azt mondják: nekünk szerencsénk volt. Mi most már értjük, hogy azért kaptuk ezt a nehézséget, hogy olyan közel tudjunk kerülni egymáshoz és Istenhez, amelyre alapvetően boldog, rendes kerékvágásban talán nem lett volna esélyünk. Tudjuk, könnyű nekünk kimondani, hogy ma már hálásak vagyunk, de valószínűleg máshol is megvannak a válaszok a miértekre, ezekre rá kell találni, és az semmiképp nem megoldás, ha egymásra ugrunk. Ez nem tudatosan jött, reagálni kellett egymás szomorúságára. Mi azt a módszert választottuk, hogy ahol tudtuk, felemeltük egymást” – meséli Máté.

A pár semmit nem csinálna másképp, még azt sem, hogy nyíltan felvállalták, min mentek keresztül. Döbbenten tapasztalták ugyanis, hogy miután gyakorlatilag felkapcsolták a villanyt és felemelték a kezüket, hány szülő emelte fel ugyanígy a kezét. „Meglepődtünk rajta, hogy úristen, rajtunk kívül nagyon sokan végigjárták ezt az utat titokban. Sokan attól félnek, hogy esetleg megszólják a gyerekét, amiért lombikprogramban született, de mi azt látjuk: igazából senkit nem érdekel, hogy lombik vagy nem lombik. Mi is csak lassan jöttünk rá, hogy mennyi falat kell lerombolni a téma körül, de mióta beszélünk róla, rengetegen írnak nekünk és keresnek fel minket a kérdéseikkel. A múltkor jegyesoktatáson csapott át a beszélgetés abba, hogy kit tudnék ajánlani. Egyfajta küldetés lett, hogy segítsünk azoknak, akik nem mernek belevágni vagy beszélni róla.”

A témáról többet a Tabukról tabuk nélkül című sorozatból tudhat meg. A következő epizód november 15-én 22:00 órakor kezdődik, a műsor egy részletét ide kattintva tekintheti meg: