November 12-étől – igaz, csak a készlet erejéig – a Burger Kingben is kapható a műhúsos, szakszerűbb kifejezéssel élve: a növényi alapú szendvics, amely a Rebel Whopper nevet kapta. Az elnevezésbe foglalt lázadás a cég közleménye szerint elsősorban azt jelenti, hogy az Európa 25 országában a héten debütáló burger a megszokott Whopper ízvilágát hozza, csak épp hús nélkül. Mindezt a hágai Vegetable Butcher alkotásával.

A gyorsértteremlánc már megpróbált egyszer a vegák kedvében járni egy zöldséges verzióval, a Vega Whopperrel, de akkor ettől a rösztiszerű pogácsától nem voltunk elájulva. A Vega Whopper még nem az illúzióról szólt, a Rebel viszont már azt akarja elhitetni velünk, hogy ez bizony egy húspogácsa. Megnéztük, mennyire dőlünk be.

Máté Péter

Kezdjük rögtön a műhúsmarketingesek álmával, a vegetáriánus Mártonnal, akinek azért van húsevő előélete is, és bevallja, hogy amíg ebben a minőségében még a gyorsétteremláncokat is opciónak tekintette, a Whoppert kedvelte a legjobban. „Én lehetek tehát a húsmentes hamburger célcsoportja. A kérdés, hogy vissza lehet-e még csábítani?” – állt hozzá a teszthez jelentős önreflexióval. Az elvárásai teljesültek: a húspogácsa színre, állagra, méretre stimmelt, a sok majonézzel és hagymával pedig pont azt a mixet kapta, amire tíz év távlatából emlékszik.

„Számomra viszont azért volt könnyű lemondani a húsról, mert soha sem szerettem azt az íze kedvéért, és nem a Rebel Whopper műhúspogácsája kapcsán ébred fel bennem a hentessegéd” – vonta le a következtést, hozzátéve azért, hogy ha a városban járva gyorsan enni akarna valamit, akkor ezek után a jövőben eggyel több opció áll rendelkezésére.

Mégsem fog élni a lehetőséggel.

A sarkos véleményét ezzel magyarázta: „Egyrészt sosem tetszett a hús pótlása húsnak tűnő nem hússal. A vega kaja sokkal változatosabb tud lenni, mint hogy álhamburgert, álkolbászt és álsteaket egyek. Másrészt kialakult az a rossz szokásom, hogy érdekel az is, milyen környezetben és hogyan eszem. A műanyag szag, valamint az ezernyi eldobásra kerülő hulladék elveszi az étvágyamat.

Máté Péter

Végezetül már az is érdekel, mire megy a pénzem. És itt elszáll a Burger King maradék esélye is. Vegaként nem fogom támogatni a nagyüzemi állattartás egyik jelentős megrendelőjét, a fagyasztott ételek forgalmazóját, a lokális vállalkozások megfojtóját, az etikátlan foglalkoztatási és adózási praktikát folytató multicéget.

Ki lehet nevetni, de egy falat mégoly vega whopperben is érzem a globális élelmiszeripar gyomorforgató mellékízét.

Innen mozdulunk el a vegetáriánus címkét ugyan elutasító, ám húst mégis nagyon ritkán fogyasztó Zsófia véleményének az irányába, aki szintén ideológiai oldalról közelíti a problémát: „Már több-húst-evő koromban sem rajongtam a köztudottan hulladékból (bocsánat, de nálam ebbe a kategóriába tartozik az összes mechanikusan lefejtett cafatból formált) húspogácsáért, ezért nem lesz egyértelmű dicséret, ha sommásan azzal zárnám a kóstolást, hogy kísértetiesen hasonlít a műhamburger az igazira”. Mindez szerinte abban nyilvánul meg, hogy ugyanaz a szürkébe hajló szín köszön vissza, ami azért „annyira nem gusztusos”; nagyon hasonló, füstös íze van (egyébként még a vegánok is szívesen használják a bioboltokban elérhető, egyszerű füstsókat ilyen jellegű íz generálásához); illetve, nem száraz, mint sok növényi fasírt, ha rosszul készítik.

„Vagyis fílingre nagyon hozza az eredetit, és a legnagyobb előnye az immanens lényege: nem kell hozzá megölni egyetlen állatot sem, még ha nem is vegán” – közelít az állatvédelem irányából Zsófia, aki kíváncsi lenne azért pontosabban az összetevőkre és makrotápanyagokra, mert „valószínűleg még egészségesebb is az állatokból készült társánál”.

Máté Péter

Szerinte, ha állandó alternatíva lenne, nem átmeneti marketingfogás, ami társulna egy kis tudatosítással, akkor már lenne értelme, ha csak minden második burgerező minden harmadik alkalommal nem az eredeti verziót választaná.

Nézzük ezek után a komoly húsevőket, akiket elsősorban már inkább íz és állag alapján osztott meg a Burger King lázadó terméke.

Hanna például sztoikus bölcsességgel viszonyult az újításhoz. Ő ugyanis, mint mondja, általában csak buliból hazafelé menet, hajnalban hajlandó ilyen hamburgert magába tolni. „Azt tudom mondani, hogy a napnak ebben a szakában teljesen mindegy, hogy egy normál burgert vagy egy ilyen műhúsos verziót eszünk” – tárja szét a kezét, hogy aztán levonja a megsemmisítő következtetést: „Igazából akármivel próbálkozik is a Burger King, ugyanazokat az ízfokozókat teszik mindenbe, innentől kezdve mindegy, hogy a marhahúspogácsának látszó dolgot vagy a szójapürét ízesítik”. Szerinte sokaknak fel sem fog tűnni a különbség a burger kinges műhús és az igazi burger kinges hús között, csak annyit fognak talán érzékelni, hogy az előbbiben kicsit túltolták a füstaromát.

A füstaroma egyébként visszatérő eleme volt az értékeléseknek. Pál például mellékízként azonosította ezt, és őt kifejezetten zavarta. Nagyvonalúan megengedte ugyan, hogy a műhúspogácsa nem füstaromával, hanem igazi füsttel készült, de akkor ez nem az, amit ő füstíznek ismer. „Amúgy nem volt rosszabb, mint a gyorséttermi húsos”.

Máté Péter

Ezt a minden mindegy álláspontot vette fel először Gábor is: „Amikor beleharaptam, akkor arra gondoltam: ha véletlenül összecserélnék a Whopperemet egy ilyenre, akkor ízre-állagra fel sem tűnne a különbség. Érezni, hogy nem egy szaftos-darabos marhahús, de hasonlóan pépes állagú hússal már a BK prémium burgereiben is találkoztam, itt is simán elmegy”. Ő viszont a dolgok mélyére nézett: „Ha lefejtjük a salátaleveleket és megkóstoljuk a műhúst külön, akkor egyértelmű, hogy ez valami húspótlék, és egymagában nincs is igazán kellemes íze”. Következtetésként azt vonta le, hogy annak, aki bírja a gyorséttermi kosztot, és fontos, hogy ne termeljen annyi metángázt a kajája, megfelelő lehet a Rebel Whopper. „Egy rendesen elkészített indiai vega kajához továbbra sem ér fel” – tért vissza azért a sziklaszilárd álláspontjához.

Fanni az óvatos duhajok világnézetével közeledett a szendvicshez: „Én nagyon féltem tőle, de tulajdonképpen jó élmény volt. Nincs íze és nincs szaga, de forrón szerintem azt bőven elnyomja a zöldség és a majonéz. Látványra kicsit fura, de megenném még egyszer” – tett tanúbizonyságot a nyitottságáról.

A szendvics ízével nem volt gondja Zsuzsannának sem, szerinte ugyanis a húspogácsákat sem szokták túlfűszerezni a Burger Kingnél, „de az állagán érezni, hogy nem igazi, mert túl egységes valahogy, tofuszerű, vagy mint egy párizsi, ami ugye pépből készül, és nem olyan, mint egy rendes hús”.

Máté Péter

A termék Dávid kollégánkból kihozta a közéleti elemzőt: „A Burger King vega hambugere olyan a sima húsoshoz képest, mint a magyar politikai élet és a nyugati összevetése: nagyjából, körvonalait tekintve ugyanaz”. Úgy tapasztalta, hogy a szendvicsben a majonéz és a zöldségek (saláták) domináns ízéhez csapódik a pogácsa füstölt íze, amiből, ha nagyon figyelmesen esszük, hiányzik a húsos ízjegyek egy része. „De a kialakult ízcsoport úgy helyettesíti az eredetit, mint Mészáros Lőrincet Jászai Gellért a nemzeti oligarchaversenyben: megfelelően. És ki az, aki homlokát ráncolva, az összetevőket boncolgatva, ízcsoportokat rendezgetne egy Burger King-szendvics felett?” – mutatott rá a fogyasztói felszínességre.

A húsélményhez kapcsolt szaftízt hiányolta Péter is, ő viszont a füstízt nem érezte, hiába emlegettük újra meg úja. „Kicsit száraz volt, amit mintha a majonézzel próbáltak volna ellensúlyozni. Kicsit olyan volt mintha egy fűszerezetlen zöldségpogácsa lett volna. Egyáltalán nem rossz, de a közelében sincs a burgerélménynek” – tette magasra a lécet.

Mercédesz leginkább egy zöldségnek örült az egész alkotásban: a paradicsomnak, amelynek nagy rajongója, és a Rebel Whopperbe szerencsére tettek is belőle rendesen. „Majonézzel nem szoktam fogyasztani, pedig elég remek így. Másfajta ízt vagy egyéni állagot viszont képtelen voltam beazonosítani, és mikor csak a nemhúspogácsába haraptam, akkor egy tökéletesen íztelen szivacs jelent meg lelki szemeim előtt” – élt egy szemléletes hasonlattal.

Istvánban is hasonló kép elevenedett meg, de őt inkább gyurmára emlékeztette a pogácsa állaga. „Az íze elsőre semmilyen, majd utána egy fél óráig állott marhahúsra emlékeztető aromát hagy maga után a szájban” – értékelte az élményt az idő távlatából.

Máté Péter

Viktória szakmai alapon közelített a véleményezéshez: szerinte az mindent elmond, hogy egy szerkesztőségben, éhező újságírók között marad egy ételből. Őt elsőre meglepte a kellemesnek mondott füstös íz, de aztán észrevette az állagát, amelyről nem tudta megállapítani, hogy mennyire rágós és szivacsos volt. „Az ízét nem találtam borzalmasnak, bár sokat számított a zöldség, a szósz és a buci, ami mindent adott a hagyományos BK szendvicsekből. De ha vega kajára vágyom, inkább csinálok egy paradicsomos tésztát. A Burger Kingbe félévente egyszer húsos hamburgerért megy az ember, és ez a jövőben is így marad” – zárta rövidre.

A legdrámaibb élményt Máté élte meg, szó szerint idézzük, ahogyan csak idézni tud:

„Nekem nagyon nem ízlett. Semmi karaktere, teste, textúrája nincs, inkább egy üreges-szivacsos osb-lapra emlékeztet, semmi íze nincs, vagy ha volt, azt a majonéz elnyomta. Szóval csak Murphyt tudnám idézni:

Bármely anyag összetevőjének 90 százaléka pakura.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: