Balla István
Balla István
Tetszett a cikk?

Néhány ponttal jobb teljesítményt értek el a magyar 15 éves tanulók a 2018-as PISA-mérésben, mint a korábbiban, ez a kormány szerint hatalmas teljesítmény. A tény az, hogy ez nem szignifkáns növekedés, és igen távol áll az átlag a 2009-es és az előtti eredményekhez képest. Az iskola esélykiegyenlítő szerepe pedig továbbra is nálunk az egyik legrosszabb.

A magyar oktatási rendszer színvonalának egyik fontos mutatója az OECD által három évente megrendezett nemzetközi tanulói teljesítményvizsgálat, a PISA (Programme for International Student Assessment) elnevezésű nagyszabású mérés. Ráadásul már nemcsak a 36 OECD ország vesz részt ebben, hanem 43 más ország is. (Illetve országrész: például az idei éltanuló „ország” tulajdonképpen négy fejlett kínai tartomány/önkormányzat - konkrétan Peking, Sanghaj, Csiangszu, Csöcsiang – erre a mérésre alkotott csoportja.) Mindenesetre egy ilyen globális felmérés jól mutatja, hogy állnak a nemzetközi versenyben az abban részt vevő országok.

Ráadásul a PISA-t kifejezetten arra hozták létre, hogy a modern munkaerőpiac által elvárt bizonyos kulcskompetenciákat mérje, azaz a szövegértési, matematikai-logikai és természettudományos kompetenciákat (később bejöttek még időnként a problémamegoldási, és a digitális kompetenciák is), és nem az iskolában tanultak reprodukálását. Ez utóbbiban egyébként jobb szokott lenni a magyar iskola teljesítménye – ezt mutatja például a TIMSS- vagy a PIRLS-felmérés.

A PISA-t 2000 óta rendezik meg, és sok helyen a világon egyfajta sokként érte az oktatáspolitikusokat, oktatási szakemberek annak első eredménye. Kiderült ugyanis, hogy sokkal rosszabb helyen szerepeltek egyes országok, mint amire számítottak a korábbi, más típusú mérések alapján. A sokkot számos helyen valós reformok követték, és átállították az iskolarendszert egy életszerűbb, modernebb oktatásra.

©

Nem sokk, tagadás

Magyarországon az akkori Orbán-kormány viszont mintha nem foglalkozott volna ezzel, inkább elhallgatták egy darabig az eredményeket. Ezek között a legfontosabb az volt, hogy

mind a három területen valamivel a nemzetközi átlag alatt teljesítettek a magyar 15 évesek, illetve az, hogy a magyar iskolarendszer kezeli a legkevésbé a családi hátárnyokból eredő különbségeket.

A 2002 utáni oktatáspolitika már kifejezetten a PISA-kudarcból indult ki, intézkedései arra irányultak, hogy ezek az eredmények javuljanak. És voltak is ennek átható eredményei: a 2009-es PISA-mérésen a szövegértés terén szignifikánsan nőtt a magyar diákok teljesítménye. A másik két fő területen stagnált.

Aztán jött az új kormány, az új oktatási elképzelésekkel (amit az új törvényekkel, a központosítással, az egyentantervekkel, -tankönyvekkel akár mélyszántásnak is hívhatunk), ám a PISA-adatok csak nem javultak, sőt 2012-ben látványosan bezuhantak, 2016-ra pedig még tovább romlottak. Hoffmann Rózsa szerint ez őket és a változások szükségességét igazolta. A változások szükségességében egyébként igaza volt a később megbukott oktatási államtitkárnak, csak a változások iránya volt teljes zsákutca, amit azóta sem tudtak helyrehozni, bár némi toldozgatás-foltozgatással, például a túltolt bicikli visszahúzásával babráltak az utódai.

A drasztikus színvonalcsökkenés fő okának Radó Péter oktatáskutató viszont épp az oktatás rendszerszintű szétzilálását tartja. 

Milyen javulás?

Ha messzebbről tekintünk a most már lassan két évtizedes trendekre, akkor azt mondhatjuk, hogy alig változott a magyar iskola teljesítménye 2000 óta, általában alulról súroltuk a nemzetközi átlagot, és időnként azt el is értük (ld. a már említett 2009-es szövegértés eredményeket), de nagy ingadozás nem volt. Pedig ez nem elképzelhetetlen. Lengyelországban drasztikusan jobb eredmények születtek néhány év alatt, miután ott egy valódi reformot hajtott végre Jerzy Buzek kormánya a 90-es évek végén, és ennek eredményeképp még most is a TOP 10-ben vannak a lengyel gyerekek. Mellesleg, valamilyen okból épp most fordítja vissza az ottani kormány a sikeres reformot.

Ilyen előzmények után jöttek ki kedden a 2018-as mérés eredményei, amelyek szerint a magyar 15 éves diákok mindhárom területen javítottak néhány (4-6) pontot. Ez a kormány jelentése szerint óriási siker, ami „mögött ott vannak a köznevelésben elindított fejlesztések, az állami felelősségvállalás az iskolák fenntartásáért, a pedagógusok, a gyermekes családokat és az iskoláztatást segítő kormányzati intézkedések”.

A 4-6 pontos növekedés ezzel szemben nem jelentős javulás, statisztikailag nem éri el az 5 százalékos szignifikanciaszintet sem, azaz akár mérési hibából is eredhet. Az OECD kiadványában – ellentétben a magyar kormány sikerjelentésével – úgy szerepel, hogy nem változtak a magyar eredmények.

Radó ezt a néhány pontos változást úgy fogalmazta meg, hogy „az ég világon semmit nem jelent, csak annyit, hogy nagyjából a gödör alján megrekedtünk”. Úgy véli, az látszik, hogy a rendszer teljesítménye nagyjából stabilizálódott, bejáratódott 2015 és 2018 között az új szisztéma. És ez – mondja – ekkora teljesítményre képes. „Regionális összehasonlításban még szomorúbb a kép, mert kiderül, hogy Szlovákiával együtt megrekedtünk félúton egy közép-európai és egy balkáni teljesítményszint között. Tartósan leszakadtunk a régiós országoktól. A jó hír az, hogy még nem értük el azt a mélységet, amit Szerbia, Montenegró vagy Bulgária.” 

Az iskola és az esélyek

Nem tudott semmit javítani semelyeik Orbán-kormány, és semelyik szocialista kormány sem abban, hogy a magyar iskola adjon több esélyt a szociálisan rosszabb családi hátterű tanulóknak. E téren szégyenpadon vagyunk 2000 óta: Magyarországon a legrosszabb az iskola esélykiegyenlítő szerepe.

A 2018-as eredmények, első látásra ezt mutatják, hogy e téren van pozitív elmozdulás. A kormány a sikerjelentésében ezt sem felejti el kiemelni: A családi háttérnek Magyarországon valamennyi mérés szerint átlag feletti szerepe van a tanulók teljesítményére, a 2018-as mérés szerint a teljesítménykülönbségek 19,1%-át ez magyarázza. Ez egyértelmű javulás a 2015-ös mérés eredményéhez képest, amikor ez a mutató 21,6%-os, a 2012-es mérés során 23%-os, 2009-ben pedig 26%-os volt… Abban minden oktatási szakember egyetért, hogy a magyar iskolarendszer hátránykompenzációs képességét erősíteni kell, ezért is került sor 2013-ban az iskolák állami fenntartásba vételére, hogy ne legyen az, hogy a gazdag településeken jobb, a szegény településeken pedig rosszabb iskolák működnek, emellett számos, a gyermekes családokat és az iskoláztatást segítő intézkedés segítette a családok szociális biztonságának és ezzel a családi háttér javítását. A 2012-es és 2015-ös PISA méréskor ennek még alig lehetett hatása, a javuló eredmények ugyanakkor igazolják a Kormány ezen intézkedését” – állítja Maruzsa Zoltán államtitkár.

Ez tényleg jó hír lenne, ám egy lapunknak megszólaló oktatási szakember arra hívja fel a figyelmet, hogy ezek az adatok nem összevethetőek, ugyanis időközben megváltozott a mérési metodika. Éppen ezért az OECD kiadványaiban nem is használja ezeket az adatokat trendelemzésre. Amit viszont vizsgálnak a nemzetközi oktatási szakemberek (Maruzsa államtitkár viszont nem) az az, hogy a családi háttér szerinti alsó negyedbe és felső negyedbe tartozó tanulók teljesítménykülönbsége mennyit változott. Nos, Magyarországon semennyit. A nagy egyenlősítés (államosítás) ellenére a család ugyanúgy meghatározza egy gyerek tanulói teljesítményét, mint korábban.

Ezt támasztja alá a jelentésben számos más háttérkérdés is. Az úgynevezett inklúziós index azt mutatja, hogy az egyes országokban mennyire tanulnak együtt a jobb és rosszabb családi hátterű gyerekek. Nálunk nagyon nem. Ennél is szomorúbb az, hogy a szegényebb (rossz családi hátterű) diákoknak már a terveiben sem szerepel, hogy esetleg egyetemre mehetnének.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Megvan, kik vitték el a titokzatos fémoszlopot az amerikai sivatagból

Megvan, kik vitték el a titokzatos fémoszlopot az amerikai sivatagból

Digitális árveréssel próbál bevételhez jutni a világ legnagyobb múzeuma

Digitális árveréssel próbál bevételhez jutni a világ legnagyobb múzeuma

Egy csecsemő és az apja is meghalt a trieri gázolásban

Egy csecsemő és az apja is meghalt a trieri gázolásban