Balla István
Balla István
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Aggasztóan öregedő pedagógustársadalom, romló szakos ellátottság, egyre nagyobb arányban megjelenő sajátos nevelési igényű és pszichés zavarokkal küzdő diák. Látszólag jó hír, hogy a szegény családokból származó gyerekek aránya csökken – de felsejlenek itt is statisztikai trükkök. Megjelent A közoktatás indikátorrendszere.

Miután Orbán Viktor még 2011-ben Pokorni Zoltán adatokat, érveket soroló felszólalására a „Zoli, mondhatod a számokat, de én máshogy látom az életet” – riposzttal reagált, és miután az azóta tartó állandó és sikertelen oktatási reformokat mindenféle hatástanulmányok, szakmai anyagok nélkül vezetik be, és alig van megbízható statisztika a magyar iskolákról, kifejezetten érdekes, ha megjelenik egy ilyen.

A napokban jött ki – a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézete által jegyzett – A közoktatás indikátorrendszere 2019, amely többek között megpróbálja feltérképezni a magyar iskolákba járó roma diákok arányát. Ez nem könnyű, hiszen nyilvántartás nincs a tanulók származásáról.

„Megítélése szerint az Önök feladatellátási helyén milyen százalékos arányban vannak a tanulók között olyanok, akikre érvényes az alábbi jellemző: roma származású?” – ezt a kérdést tették fel az iskolaigazgatóknak az országos kompetenciamérésen, a kutatók pedig ezekből a válaszokból dolgoztak.

Az állami iskolákban 50 százalékkal több

A tanulmány szerint az általános iskolákban a roma tanulók aránya viszonylag stabil, 14-15 százalékos volt az elmúlt évtizedben. Az érettségit adó középiskolákban bőven 10 százalék alatti ez a szám, a szakközépiskolákban viszont majdnem 30 százalék. (2008 és 2015 között körülbelül 50 százalékkal emelkedett a roma gyerekek aránya ezekben.)

©

Az állami fenntartású általános iskolákban nagyobb a roma tanulók aránya, mint az egyházi iskolákban. Előbbiben évek óta 15 százalék, utóbbiakban nagyjából 10. (Hozzá kell tenni, hogy 2010-ben még az utóbbiakban alig haladta meg az 5 százalékot.) A legnagyobb arányban – ahogy az a fenti ábrán is jól látható – a magán- és alapítványi iskolákban vannak roma diákok, arányuk 2015-2016-ban nőtt meg ugrásszerűen.

Nem meglepő, hogy gimnáziumokban nagyon kevés a roma diák, az viszont érdekes, hogy mind az állami, mind az egyházi gimnáziumokban hasonlóak az arányok – mintegy 2-3 százalék körül mozognak.

Tűnik el a szegénység és a hátrányos helyzet?

A kormányzati sikerpropagandával egybevágni látszik, hogy a grafikonok szerint az utóbbi években mind a szegény családban élő gyerekek, mind a (halmozottan) hátrányos helyzetű diákok aránya folyamatosan csökken.

©

2007 és 2010 között a szegény háztartásban élő gyerekek aránya 20 százalék körül ingadozott, 2011-től 2014-ig viszont 27 százalékra nőtt. Ezután viszont néhány év alatt visszaesett és a 2011 előtti évek átlagánál is alacsonyabb értéket vett fel.

©

Ez nagyon örvendetes adat lenne, ám mint korábban írtuk, nem társadalompolitikai csoda történt, hanem a szegénység mérésének módszertana változott meg. Nyilván valamennyire közre játszhat a mutató javulásában, hogy egyre többeknek van legális munkája, és nő a reálbér, de azt nem lehet tudni, hogy mennyi ennek a hatása és mennyi a statisztikai trükknek.

Hasonlóan látványos csökkenésről számol be a tanulmány a hátrányos helyzetű (HH) tanulók arányában is. Bár 2008 és 2012 között 23,4 százalékról 27,5 százalékra emelkedett e tanulók aránya, a következő két évben „varázsütésre” 13,9 százalékra csökkent, sőt, 2018-ra ez az érték 11,3 százalékos volt. A halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) tanulók aránya 2008 és 2012 között 9 százalék körüli állt be, de 2018-ra 6 százalékig esett vissza.

A szakközépiskolákban minden ötödik gyerek hátrányos helyzetű

A grafikonok alapján itt valós pozitív változás látszik kirajzolódni, ám a szövegben, kicsit elbújva ez áll: „2012 és 2014 közötti csökkenések elsősorban a kategóriákba sorolás követelményeinek szigorításával magyarázhatók”. (Erről a statisztikai trükkről korábban mi itt írtunk bővebben.) Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy miért is ábrázolják egy grafikonon a különböző módszertanokkal készült felmérés adatait a szerzők.

Általános iskolában (az új módszertan szerinti méréssel) 2018-ban 14,1 százalék volt a HH tanulók aránya, míg a 6 és 8 osztályos gimnáziumokban mindössze 0,7 százalék. A legnagyobb arányban a szakközépiskolákban vannak jelen (19,3 százalék). A HHH tanulók aránya szakközépiskolások körében 11,3 százalék, míg a szakgimnazisták esetében 2,1 százalék, a 4 osztályos gimnáziumba járók között pedig 1,2 százalék.

©

A tanulmány kitér a veszélyeztetett tanulók arányának változására is, ami a tanító, illetve az osztályfőnök megítélése szerint mutatja a családi körülmények miatt veszélyeztetett (alultáplált, otthoni bántalmazásnak kitett, elhanyagolt, drogfüggőség tüneteit mutató) tanulók arányát.

E tanulók aránya szerencsére folyamatosan csökken, 2004-ben még közel 7 százalék volt, két éve már ennek csak a fele. Az általános iskolákban 4,7 százalék volt 2018-ban a veszélyeztetett tanulók aránya, a szakközépiskolákban 3,6, a szakgimnáziumokban 0,9, a gimnáziumokban pedig 0,7 százalék. Ide tartozik az is, hogy tovább nő a magyar oktatásban a – nemzetközi szinten már így is a legkedvezőtlenebb képet mutató – szegregáció. 2008-2018 között több mint tíz százalékkal nőtt a HH és a HHH, többségében roma gyerekek elkülönített iskolai oktatásának mértéke.

Egyre több a speciális nevelési igényű (SNI) tanuló

Sok helyről hallani, hogy egyre több magatartás-, és tanulásizavarral küzdő gyerek van az iskolákban, de erről pontos adatok nem nagyon láttak eddig napvilágot. A kötet megerősíti ezt a tapasztalatot, eszerint a köznevelésben tanulók körében az SNI-tanulók aránya 2001 és 2018 között 3,6-ról 6,9 százalékra nőtt. Az 1–8. évfolyamos tanulók között ez egyébként csak kismértékben változott, de a középfokú oktatásban majdnem megháromszorozódott.

©

Az 1–8. évfolyamos tanulók közül az általános iskolai képzésben részt vevők 7,6 százaléka volt SNI-tanuló, míg a 6 és 8 osztályos gimnáziumok tanulói körében ez az arány csak 0,8 százalék. A szakközépiskolába járók közel ötöde (19,4 százalék), a szakgimnáziumokba járók 3,8 százaléka, a 4 osztályos gimnáziumokba járók 1,9 százalék volt SNI-s 2018-ban.

Az SNI-s tanulók leginkább az állami fenntartású iskolákba járnak, feltűnően kevesebb ilyen diák van az egyházi fenntartású intézményekben.

©

Duplájára nőtt a pszichés zavarokkal küzdők aránya

A pszichés fejődési zavar többféle fejlődési rendellenesség összefoglaló elnevezése. Magában foglalja a súlyos tanulási zavarral élő, diszlexiás, diszgráfiás vagy diszkalkuliás tanulókat, illetve a súlyos fejlődési zavarral és a súlyos magatartási zavarral élőket is.

A pszichés fejlődési zavarral élő tanulók aránya az elmúlt években folyamatosan emelkedett. 2012 és 2018 között 2-ről 3 százalékra nőtt az összes tanuló között, és 44-ről 51 százalékra az SNI-s tanulók között.

A leggyakoribb megfigyelhető pszichés fejlődési zavar a súlyos tanulási zavar, viszont a súlyos figyelemzavarral és a súlyos magatartási zavarral élő tanulók aránya az elmúlt években jelentősen nem változott, és az összes tanuló között nagyon alacsony volt (átlagosan 0,26, illetve 0,15 százalék).

Ugrásszerűen nő a nem szakos ellátottság

A tanulmány több fejezete foglalkozik a pedagógusokkal is. Azon nem lepődik meg senki, hogy a pálya elnőiesedett, az óvodákban közel 100, az általános iskolákban mintegy 90, a gimnáziumokban 70, a szakgimnáziumokban 65 százalékban nők tanítanak, de még a szakközépiskolákban is kevesebb a férfi pedagógus.

©

Viszont ez a tanulmány is rávilágít a pedagóguspálya rohamos elöregedésére, ami viszont a jövőre nézve aggasztó, és sürgős oktatáspolitikai beavatkozást igényelne. 2008 és 2018 között egyre idősebb pedagógusokat foglalkoztatott a közoktatási rendszer. Nagymértékben csökkent (9-ről 6 százalékra) a 30 évesnél fiatalabb tanárok aránya, és a 30–39 éves korcsoport aránya is (27 százalékról 18-ra). Ezzel párhuzamosan az 50–59 éves pedagógusok aránya jelentősen nőtt (27-ről 35 százalékra), és nőtt a 60 évesnél idősebb tanárok aránya is (2-ről több mint 9 százalékra).

©

A tanári kar öregedése minden intézményfenntartónál megfigyelhető, de az állami intézményekben dolgoznak a legkisebb arányban fiatal, 20–29 éves és 30–39 éves pedagógusok, a legnagyobb arányban pedig az alapítványi és egyéb fenntartású intézményekben.

Hogy – kis túlzással – néhány éven belül megfeleződik a tanári állomány, arra az is utal, hogy a hamarosan nyugdíjba menő pedagógusokat nincs ki pótolja. A pályakezdők aránya ugyanis az óvodákat leszámítva nem nőtt az utolsó években, és valamennyi programtípusban rendkívül alacsony, fél-másfél százaléknyi volt az értéke. A nyugdíjasok gyakorlatilag kikoptak az állami iskolákból, az egyházi és magániskolákban 3-4 százalék körül van az arányuk.

A bérek, mondjuk biztosan nem elég motiválók a pedagóguspályára lépéshez. Az életpályával járó fizetésemelés után is az a helyzet – olvasható ki a tanulmányból –, hogy a főiskolai végzettségű tanárok a főiskolai végzettségű más foglalkozásúak keresetének 81, az egyetemi végzettségű tanárok az egyetemi végzettségű más foglalkozásúak keresetének mindössze 63 százalékát keresik.

„Bármely szakos” tanárok

A kormányzat által rendszeresen tagadott vagy elbagatellizált tanárhiányt cáfolja a kutatás egy másik fejezete, amely azt mutatja be, hogy az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt a nem szakos ellátottság, azaz egyre többen tanítanak úgy szaktárgyat, hogy nincs a tanított szakra képesítésük.

A legnagyobb mértékben a természettudományi tárgyakat tanító tanárok között növekedett a tárgyat szakos képesítés nélkül oktatók aránya, de az összes tantárgy esetében is átlagosan kétszeresére nőtt az arány két év alatt.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Serdült Viktória Itthon

Éppen azokra sújt le a köznevelési törvény, akiknek segítség járna

Magyarországon majdnem 100 ezer sajátos nevelési igényű gyermek él, közülük eddig sokan szakértői engedéllyel nem egy, hanem két évet halaszthattak az óvodában. A köznevelési törvény módosítása most az SNI-s ovisokat érinti a leghátrányosabban: szüleik hiába rohangálnak pánikban a hivatalok között a halasztásért, sokuknak esélytelen, hogy megkapják. A pedagógiai szakszolgálatoknak eközben több tízezer gyereket kell feleslegesen megvizsgálniuk, így viszont nincs idejük az SNI-sek felméréseire és terápiáira.

Fedél nélkül él a legendás punk zenekar egykori frontembere – gyűjtés indult érte

Fedél nélkül él a legendás punk zenekar egykori frontembere – gyűjtés indult érte

Újabb részleteket árult el Szájerről a brüsszeli parti szervezője

Újabb részleteket árult el Szájerről a brüsszeli parti szervezője

Videót küldött a Hold felszínéről a kínai szonda, már gyűjti a mintákat

Videót küldött a Hold felszínéről a kínai szonda, már gyűjti a mintákat