Amikor Mellik Tamás múlt hét szerdán elindult Olaszországba, már lehetett tudni, hogy az országban is regisztráltak fertőzötteket, ám azok száma jelentősen csak hétvégén, a karnevál ideje alatt ugrott meg. A fotós vonattal ment Bécsig, majd onnan szintén vonattal ment tovább Velencébe, ahová csütörtökön reggel érkezett meg.

Szombaton már 29 fertőzöttről tudtak a hatóságok, és ketten bele is haltak a vírus okozta megbetegedésbe, vasárnapra virradó éjjel pedig Giuseppe Conte miniszterelnök rendkívüli intézkedéseket jelentett be, amelyekkel két hétre vesztegzár alá helyezték a koronavírus okozta járvány két olaszországi gócpontjának tartott térséget, és bejelentették, hogy megszakítják a velencei karnevált is, amely keddig tartott volna.

Készülődés a karneválra 2020. február 20-án

Mellik Tamás

„Sok barátom van a maszkosok és a fotósok között is, akikkel gyakran együtt ebédelünk, vacsorázunk a karnevál ideje alatt. Már szombaton is beszédtéma volt a vírus, de vasárnap kis túlzással már csak erről beszélt mindenki.  Amíg kint voltam, az ázsiaiak szinte kivétel nélkül maszkban voltak, az európaiak még csak elszórtan, de vasárnaptól már a rendőröket is maszkban és kesztyűben vezényelték ki az utcákra” – mondta a hvg.hu-nak Mellik Tamás.

Puszi helyett könyökköszönés

A fotós hosszú évek óta minden karneválon ott van, talán csak kétszer-háromszor hagyta ki, és pontosan tudja, hogy a hétvégék mindig teltházasak, szinte moccanni sem lehet a Szent Márk téren és az oda vezető szűk utcákon. A helyzet viszont szinte egyik napról a másikra megváltozott: szombaton még rengetegen voltak az utcákon, vasárnap azonban már viszonylag szellősen lehetett mozogni a városban.

Mellik Tamás

„Beszéltünk arról, hogy milyen kevesen vannak, de senki nem pánikolt: aki igen, az valószínűleg vasárnap reggel már be sem jött, vagy épp elhagyta a várost. Mi viccelődtünk egymással, hogy ha itt is karantén lesz, akkor legalább még két-három hétig fogunk tudni dolgozni, de a városban egyáltalán nem volt pánikhangulat. Az új köszönés az lett a városban a puszi és az ölelés – baci e abbracci – helyett, hogy összekörözzük a könyökünket, amin persze minden résztvevő nevetett” – teszi hozzá a fotós.

Mellik Tamás szerint, amikor bejelentették a hatóságok, hogy vasárnap éjfélkor véget ér a karnevál, az a bent lévő maszkosokat, fotósokat és a turisták egy részét nem különösebben hatotta meg. Este még úgy nézett ki, hogy karantén alá vonhatják a területet, Tamás pedig úgy döntött, hogy hazajön, mielőtt még problémássá válhat az utazás.

Átgondolta, hogy ugyan egészséges és nincsen krónikus betegsége, így feltehetően nincs oka pánikra, nem akart kint ragadni két hétre. „Leállították a vonatközlekedést Ausztria és Olaszország között, ezért végül hétfőn buszra szálltam. Úgy jöttem át Olaszországból, hogy észre sem vettem, amikor átjöttünk a határon, minket egyáltalán nem ellenőriztek. Néhányan már a két sofőrön kívül is viseltek maszkot a buszon, én pedig hazafelé elolvastam az addig megjelent cikkeket. Láttam, hogy többen jöttek haza az érintett tartományokból, és ha bementek a kórházba, azt mondták nekik, hogy ameddig nincs tünetük, felesleges ott lenniük, így én már ezzel nem is próbálkoztam" – teszi hozzá Mellik Tamás. A hvg.hu munkatársa egyébként megpróbálta ellenőrizni az állapotát egy olaszországi hétvége után, de nem járt nagy sikerrel – erről hosszabban ebben a cikkünkben olvashat.

Velencei életkép 2020. február 20-án

Mellik Tamás

Tamás szerint ugyanakkor érthető az emberek óvatossága, mint ahogy az is, hogy sokan a biztonság kedvéért inkább lemondanak egy-egy régóta tervezett utazásról. „Van egy szállodákat üzemeltető ismerősöm Magyarországon, aki most válságtanácskozásról válságtanácskozásra megy, mert nem jönnek a vendégek. A március-április-májusi időszak általában kilencven százalék feletti foglaltsággal pörög náluk, de most nagyon sokan visszamondják az utat.”

Nincs semmilyen kimenet

Hazafelé jövet Tamás arra kérte a feleségét, úgy menjen ki elé a Népligetbe, hogy visz neki egy maszkot. Az autóba már úgy ült be, hogy viselte, és azóta is hordja otthon. „Azzal szembesültem, hogy nehéz pontos információkat találni a koronavírusról. Ha az ember elkezd keresgélni, hogy mi a teendő, csak azt találja: mossa meg a kezét és használjon szájmaszkot.

Sehol nem volt olyan összefoglaló, amelyben pontosan leírták volna, hogy mi van például a mosogatással, a mosással, a ruháinkkal.

Van két fiunk, a feleségem átköltözött az ő szobájukba, igyekszem minél jobban odafigyelni arra, hogy ha elkaptam a vírust, ne fertőzzem meg a családomat, de igazából fogalmam sincsen, hogy mire kellene figyelnem, az alapvető higiéniai kérdéseken túl. Nem tudjuk, hogyan pusztul el a vírus, ahogy azt sem, mennyi ideig marad meg a különböző felületeken” – mondja. (Az Egyesült Államokban intenzíven vizsgálják a kórokozó túlélési és fertőzőképességének időtartamát különféle felületeken: a járványügyi és betegségmegelőzési központ igazgatója nemrég arról számolt be, hogy réz- és acélfelületen a vírus mintegy két órán át életképes, de egyelőre nem tudni, hogy más felületeken, például műanyagon vagy kartonpapíron mennyi ideig marad életben – a szerk.)

AFP / Patrick Pleul

Tamás jár dolgozni, de csak autóval, az irodájában pedig egyedül van. Úgy véli, egész egyszerűen a nulla felé konvergál annak az esélye, hogy elkapta a vírust, de mivel nem lehet kizárni, az elővigyázatosság jegyében inkább maszkot hord, állandóan ott van a fertőtlenítő zselé a zsebében, és sokkal jobban odafigyel magára. Mielőtt bemegy valahová, fertőtleníti a kezét, nem köhög, nem tüsszent, ahogy ő fogalmaz,

nincs semmilyen kimenet.

Az összes eszközét, telefonját, notebookját, billentyűzetét fertőtlenítős törlőkendővel naponta áttörli, napközben pedig – a használatuk után – kezet mos, vagy fertőtleníti a kezét.

„Szombaton és vasárnap a testvérem elkezdte nyomni az üzeneteket, hogy egyre durvább dolgok történnek a közelemben. Akkor volt egy-két olyan pillanat, amikor magával ragadott az ijedtség, írtam is neki, hogy ne csinálja ezt, mert a városban semmit nem érzékelek ebből. Magamat is figyeltem: vasárnap este, miután visszaértem a szállásra, elkezdtem olvasni az infókat, a cikkeket, és elkezdtem érezni, hogy mintha kaparna a torkom” – magyarázza. Aztán ittam egy pohár vizet, mondom, dehogy van nekem torokfájásom. És oké volt minden” – hívja fel a racionális gondolkodás fontosságára a figyelmet Tamás. (A Facebookon veszélyes álhírek terjednek a koronavírusról, az Index ezeket tételesen cáfolta.)

MTI / AP / Claudio Furlan

Hétfőn késő este ért haza, másnap pedig végig otthon volt. Amikor fel kellett szaladnia valamiért az emeletre, és rajta volt a maszk, azon kapta magát, hogy nehezebben lélegzik. Leült az ágyra, kapkodta a levegőt.

Mondom, basszus! Aztán higgadtan végiggondoltam, és rájöttem, nyilván mivel maszk van rajtam, azt a levegőt szívom vissza, amit kifújok, és ebből fakad a nehéz légzés. Ha nem gondoljuk végig nyugodtan, hogy mi miért történik, akkor hajlamosak lehetünk arra, hogy elkapjon minket a pánik, és saját magunkra is olyan dolgokat vetítsünk ki, amelyek nincsenek is ott. Muszáj higgadtan hozzáállni, mert ha az ember felül a pánikvonatra, nehéz leszállni róla.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: