A kifejezetten csendes makói utca egyik házához kalauzol el a GPS, a kertben impozáns fedett terasz, mögötte téglából épített BBQ-sütő, hátrébb a kis kertben tavacska halakkal, teknősökkel. Rögtön feltűnt a néhány napja országos hírnévre szert tett vasalódeszka is, sőt egy kis tacskó bizalmatlanságát is el kellett oszlatnunk, amíg a tanár úr befejez egy telefont.

A szerelem vitte a pályára

„Itt az utolsó szögig, mindent én csináltam” – kezdi végül büszkén az ország pillanatnyilag valószínűleg legismertebb testnevelés tanára. Mint kiderül, noha pedagóguscsaládból származik, egy véletlenen, egész pontosan egy szerelmen múlt, hogy nem műbútorasztalosnak ment az érettségi után, hanem a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára.

„Igazából addig nem is voltam biztos benne, hogy tényleg tanár leszek, amíg el nem mentem az első tanítási gyakorlatra. Abban a pillanatban viszont, ahogy ott álltunk a gyerekek között, megéreztem, hogy ez nagyon klassz, ez az én pályám. Ott ragadtam. 14-en voltunk csoporttársak fiúk, ma rajtam kívül ketten, ha tanítanak.”

Túry Geregely

1991-ben kapta meg a diplomáját, egy Makó melletti kistelepülésen, Magyarcsanádon kezdett el tanítani. „Kemény év volt, mert kezdőként egy olyan iskolába kerültem, ahol nagyon durván szembesülni kellett az élettel. A tanulók döntő többsége ugyanis hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű volt. Erre a helyzetre a főiskola hibernált világában, ahol maximum elitdiákokat látunk a gyakorlóiskolákban, nem készítik fel a hallgatókat. Bementem az első órára, mondtam a gyerekeknek, hogy a következő foglalkozásra mindenki hozzon rövidnadrágot, atlétát, fehér zoknit. A kollégám diszkréten félrehívott, hogy ezeknek a gyerekeknek nemhogy fehér, de zoknija sem biztos, hogy van. Hagyjam ezt a dolgot.”

Küzdelmes év volt sok nehéz és sok jó pillanattal, de szerette volna az ingázást mellőzni, úgyhogy a következő évben átkerült egy makói általános iskolába. Itt tanított 23 évet, nagyon szerette ezt az iskolát. „Sok mindent felépítettem, a szertár fejlesztésétől kezdve a rendezvényekig, az iskolai élet legkülönbözőbb dolgaiban vettem részt örömmel. Fantasztikus tantestületünk volt, és a mai napig is az van, tartom velük a kapcsolatot. Ja, és országos diákolimpiai aranyat is nyertük.”

Közben elvégezte az egyetemet, mert szerette volna magát továbbképezni, és egy kicsit idősebb korosztállyal is foglalkozni. Egykori gimnáziumában (amelynek mellesleg volt egy másik ismert diákjai is: József Attila is ide járt egy ideig) üresedés volt a testnevelő tanári pozícióban, és az akkori igazgató átcsábította. Mint Vezsenyi mondja, óriási dilemma volt, hogy otthagyja-e a szeretett iskoláját vagy maradjon.

Túry Geregely

Azt mindenesetre közvetlenül megtapasztalta, hogy az iskolája folyamatosan egyre nehezebb helyzetbe került. A szokásos képlet szerint alakult ugyanis a város iskolarendszere. A 2010-es évek eleji államosítás előtt sok iskola menekült az egész országban egyházi fenntartásba, hogy elkerülje a KLIK-rendszert. Ugyanez volt a helyzet Makón is. Hirtelen egy darab állami iskola (két tagintézmény) maradt a kisvárosban, minden más intézmény egyházi kézbe került, ahol a törvény szerint válogathatnak a jelentkező gyerekek között. Amely gyereket ott nem tartanak kívánatosnak, megy az egyetlen állami iskolába, oda ugyanis kötelező mindenkit felvenni. Így aztán ott egyre nagyobb lett a problémás (sajátos nevelési igényű vagy hátrányos helyzetű) gyerekek aránya. Nagyon nehéz dolga van az ilyen, szegregálódott iskolákban tanító pedagógusoknak.

Vezsenyi tanár úr tehát, végül 2015-ben átigazolt a József Attila Gimnáziumba. „Nagyon szerettem itt is tanítani az első perctől kezdve. Szárnyaltam. A tanítás mellett csináltam pinceklubot a gyerekekkel, kihordtuk a szemetet, kivakartuk padlót, lemeszeltük a falakat, retró bútorokat tarháltam az egész városból, bevittem a hangfalaimat, saját pénzem költöttem a hangosításra. Volt ott koncert, szülinapok, osztálybulik. Iskolai diákbizottság-vezető voltam, kutyakiállítást szerveztem a gyerekeknek, sportversenyeket csináltam” – sorolja.

A gimnáziumnak az az egyik legnagyobb problémája, hogy a mellette felhúzott, gyönyörű, de túl sok sportágra nem használható Makovecz-tornacsarnok nem az iskoláé, hanem a városé. Azt a gimnázium csak bérli. Ez azt jelenti, hogy reggeltől 14-15 óráig a diákoké, de onnantól már nem. Nem lehet sportkört szervezni, nem tudnak rendezvényeket tartani. Sőt, évente legalább 20 napot nem is tudnak ott testnevelésórát tartani a bálok, egyéb rendezvények miatt.

Baljós jelek, vicces videó

Vezsenyi tehát egészen idén tavaszig imádta a munkáját, szerették a diákjai, kollégái, szépítgette a házát, utazgatott, megtalálta helyét. Néhány éve jött az első baljós jel: az őt odacsábító, 22 éve az iskolát vezető igazgató, Rója István fura körülmények között – és ebben már szerepe volt a helyi tankerület fura urának, Balázs Józsefnek is – távozott. Hiába ő volt ez egyetlen jelölt, hiába támogatta a tantestület, elkaszálták.

„Én akkor többször is kiálltam nyilvánosan mellette, mint ahogy az oktatáspolitikai anomáliákról sem rejtettem véka alá a véleményem soha. Sem 2010 előtt, sem utána. Ezt most nem nézik jó szemmel. Azt gondolom, hogy nem teljesen független az akkori, Rója István melletti kiállásomtól az, hogy most, a videó ürügyén milyen szankciókat kellett elszenvednem.”

Túry Geregely

Az eddig lelkesen a pályájáról mesélő pedagógus a beszélgetés e pontján elbizonytalanodik, néha megtörve magyarázza a történteket. Az addig tavaszias időjárás is elkomorul, még a tacskó is eloldalog.

Pedig látszólag csak egy ártatlan, vicces videóról van szó.

Jött a karantén Makón is, kiderült, hogy hétfőn nem mennek vissza tanítani. Elkezdődött a karanténoktatás. Furcsállották a diákok, de igazából a tanárok is ezt az egészet. Főleg az online testnevelésóra hangzott szürreálisan. A diákok csak ímmel-ámmal jelentkeztek föl a Classroomra. Volt, aki kérdezte is, hogy most valóban interneten fognak tesiórát tartani?

És voltam olyan marha, hogy megcsináltam azt a videót

– fakad ki Vezsenyi.

„Nem akartam vele a világhálón szerepelni, a százvalahány gyerekemnek szántam, hogy kicsit felrázzam, megnevettessem őket, hátha később szívesen bekapcsolódnak az órákba. Természetesen a videó nem tanagyag volt, nem tananyagként küldtem ki. Bár elhangzik az elején, hogy digitális úszás óra, de könyörgöm: nincs ilyen! És nincs búvárzokni sem. Nappaliban nem úszunk vasalódeszkán. Nem kell a szemüveget felvenni, ha erős a fény a szobában. Ugyanilyen szürreális dolog volt – ezt utólag nagyon bánom – hogy behoztam két üres sörösdobozt, meg egy üres csipszzacskót, és azt mondtam, hogy fontos a folyadékpótlás, meg táplálékbevitel. Nyilván a gyerekeknek soha nem mondjuk, hogy igyál alkoholt, meg, hogy tömd magad csipsszel.”

Az eltűnt humor

Ez az egész semmilyen rendszer ellen nem szólt, hangsúlyozza, csak

az abszurd helyzetre volt egy abszurd válasz.

Nem gondolja magát ellenzékinek, ahogy egyesek állítják róla, semmilyen párthoz nem kötődik, sőt nem is ért egyet egyikkel sem. „Voltam KISZ-tag, amikor a gimnáziumba kerültem, meg úttörő is voltam. Nem voltak egyébként azok olyan szörnyűek, ma is jó lenne, ha gyerekekkel annyit törődnének, mint akkor. Nem arról szólt az úttörőtábor, hogy milyen jó, hogy vörös nyakkendőnk van, és örülünk a fennálló politikai rendszernek, a francot érdekelte ez: kirándultunk, közösségben voltunk, buli volt.”

Túry Gergely

A videó kikerülése utáni másnap behívatták Vezsenyit az igazgatóhoz, hogy azonnal vegye le a YouTube-ról, amit ő meg is tett. De akkor már tanítványai elkezdték terjeszteni, és – mint tudjuk –, ami egyszer kikerül a netre, az ott is marad. Kikerült országos lapokra is. „Egy fél ország röhögött a videómon három hónapig, közben az én életemből eltűnt a humor” – mondja.

A tankerületvezető ugyanis nem vette humorosra a dolgot, állítólag szülői feljelentésre indított eljárást a pedagógus ellen. Pontosabban eljárás nem volt, csak szankciók. Írásbeli figyelmeztetést kapott a tanár. Ebben azt emelték ki, hogy sört iszik, ezzel rossz példát mutat a diákoknak. Továbbá a vasalódeszkás úszástanítással a hivatalnok szerint veszélyes gyakorlatokra bírja rá őket. Mindezt ráadásul a gimnázium pólójában! (A gimis póló ötlete egyébként szintén Vezsenyitől származott, azért találta ki, hogy a közösen használt makói sportcsarnokban rögtön fel lehessen ismerni az adott osztályok diákjait, hiszen ott néha négy osztálynyi gyerek tartózkodik.)

Nem függesztették fel, de elvették tőle a tanítványait, viszont megkövetelték, hogy minden nap adja le a tananyagot (noha azt senki nem fogja elvégezni). Ez utóbbi elég megalázó büntetésnek hangzik, de – mint mondja – nem is bánta, mert így senki nem mondhatta, hogy milyen jól jött ki a videóügyből, még dolgoznia sem kell ezután.

Nincs győzelem

Írt a Klebelsberg Központ vezetőjének, arra volt kíváncsi, jogszerű-e, hogy a tankerület vezetője megtiltja neki a tanítást. „Ha erre válaszol Hajnal Gabriella, hogy igen, akkor nem ülünk itt most, mert ez az egész dolog nem megy tovább. Belenyugszom, és legfeljebb jövőre elmegyek másik iskolába.

Talán igazából az is volt a célja a tankerület vezetőnek ezzel az egésszel, hogy engem felmondásra késztessen.

Túry Geregely

Hajnal Gabriella azonban nem foglalt állást. Az ügy kipattanása után ugyan már azt nyilatkozta, hogy neki szimpatikus volt a videó, nem talált benne kivetnivalót, de áprilisban még visszairányította a helyi tankerülethez Vezsenyit.

„Ha ezt akkor nekem leírja, lehet, hogy elmegyek a munkaügyi bíróságra, bár az sem lett volna jó, mert én nem tudnék nekimenni egy nagy szervezetnek, aminek nyilván jó ügyvédei vannak. Én meg egy kis népi mesehős vagyok, egy Babszem Jankó” – mondja.

„Aki most győzött” – kontrázunk (hiszen azóta lemondott Balázs József), de nem nagy sikerrel.

„Ez nekem nem győzelem. Balázs József ugyan távozik, és tegyük hozzá, neki nem ez volt az egyetlen kártékony ügye. De ez a három hónap elment. És ezt nekem nem adja vissza senki. Csak a párom tudja, hogy én mit éltem meg, hogy bezárkóztam a szobába, még a saját kertembe sem jöttem ki egy hétig. Mélyen nyomasztott, hogy a szüleimnek hónapokon keresztül hazudnom kellett. Édesanyám amúgy is beteges, a karanténhelyzet pláne rosszul érintette, nagyon vigyáztunk rá. Mindig kérdezte, mi van az iskolában? Vagy ki tudtam kerülni a választ vagy nem, de akkor hazudtam. Nem mertem elmondani neki, hogy anyuka, megvontak a diákjaimtól, nem taníthatok. Nem tudom, mi történt volna vele, ha elmondom.”

Hangsúlyozza, hogy nagyon rosszul éli meg a médiaszerepléseket, ideges, nem tud mit kezdeni a sajtó érdeklődésével. „20-50-100 gyerek előtt levezénylek egy testnevelésórát, de ez teljesen más. Ideges vagyok.”

Nem tudja egyelőre, hogyan tovább. Abban sem biztos, hogy marad-e pedagógus, vagy hogy marad-e a József Attila Gimnáziumban, ahol a kollégái támogatják, a diákok szeretik, de az igazgatónő nem állt ki mellette. „Nagyon haragszik rám, holott én nem csináltam semmit. Nem engem vizsgál az ombudsman, nem rólam mondta a KK-elnök, hogy nem helyénvaló, amit tettem, nem rólam állítja az Emmi, hogy túlkapás történt.”

Harminc év nyomtalanul nem tud elmúlni, és nagyon szeret tanítani – szögezi le. „De az is igaz, hogy van egy olyan stádium, amikor már az ember kicsit unja, azt is, amit szeret csinálni.

Az iskolarendszer is állandóan változott amióta tanítok, de azt látom, hogy csak egyre rosszabb lett. Egyre kevésbé számít a gyerek, hogy neki mi a jó, mi az érdeke. Pedig ehhez kellene valahogy visszatérni. Az utóbbi tíz évben különösen azt látom, hogy nem csinálhatom úgy a tanítást, ahogy én szeretném. Egyre kevesebb a sikerélményem.

Ez a videós történet sem volt egy sikerélmény számára, mint láttuk. „Ha lehetne visszatekerni az idő kerekét, soha nem csinálnám meg még egyszer ezt a videót. Annak ellenére sem, hogy látom, tízezrek állnak mellettem. Nem tudom, mikor teszem ezen túl magam.”

A vasalódeszka jövője

Mint mondja, az nyugtatná meg, ha szeptemberben bemenne, és sem a gyerekek, sem a kollégák, sem az igazgató nem emlegetné fel ezt az egész történetet. „Nem akarom, hogy gratuláljanak, nem akarok mesehős lenni, csak egy egyszerű tanár, akit szeretnek a diákjai. Ha ez sikerül, maradok, ha nem, elmegyek másik iskolába vagy elhagyom a pályát.”

Elég keserű lett a beszélgetésünk vége, de azért megpróbáljuk rávenni arra, hogy álljon be a világhírű vasalódeszkájával a fotósnak. Miközben készülnek a képek, megemlíti, azon gondolkodik, elárverezné valamilyen jótékony célra az inkriminált tárgyat. „Ha ad érte valaki valamilyen összeget, azt a gyerekekkel megbeszélt célra fordítanám. Vagy rájuk, vagy szívem szerint, valami kutyamenhelyre. „Az emberek még valahogy megoldják a problémájukat, az állatok nem tudnak magukon segíteni.”

Az egész ország azt találgatja, hogy bírta el a nem pehelysúlyú tanárt a vasalódeszka. Nos, ez egy régi darab, nagyon masszív fa alátámasztással. Eredete egy lomizáshoz kapcsolódik. „Az egyik szomszéd kirakta a háza elé lomtalantáskor. Megláttam, gondoltam, jó lesz a cserepes virágaimhoz állványnak. Vagy tíz évig jó is volt, ennyit várt arra, hogy sztár lehessen. Jobb lett volna, ha eltüzelem.”

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: