Hogy tartható be a sörtörvény?

Régi vesszőparipája a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének, hogy a kisebb sörfőzdék fejlődésének legnagyobb gátja a multinacionális gyártók kizárólagosságot biztosító szerződése a legtöbb vendéglátóhellyel. Azaz a szerződött egységek kizárólag a partner söreit tarthatják.

A mostani törvénymódosítás nyomán lehet hurrázni, de azért néhány aggályos kérdés felvetődhet.

Először is nézzük a számokat. A hazai sörpiac valamivel több mint 6,5 millió hektoliter sörben „mérhető”. A Magyar Sörgyártók Szövetségének jelentése szerint ennek 9 százaléka a csapolt sör, vagyis úgy nagyjából 620 ezer hektoliter. Ebből a kisüzemek részesedése becslésünk szerint 50-55 ezer hektoliter. A törvény célja, hogy a multik részesedését a jelenlegi körülbelül 95 százalékról 80-ra csökkentse. Ezért a törvényben megfogalmazott szándék, hogy első lépésben a vendéglátóhelyek kötelesek lesznek csapolt söreik 20 százalékát hazai kisüzemek söreiből kimérni. Hogy ez miként hajtható végre, hogyan ellenőrizhető, arról nem szól passzus.

wikipedia.org

A magyar kisüzemi sörfőzdék többsége legfeljebb 1500 hektolitert főz évente. Van a nyolcvanból tucatnyi főzde, ami 1500 és 5000 hektoliter között termel, és mindössze egy-kettő 5000 hektoliter felett. Mindannyian jogosultak az ötvenszázalékos jövedékiadó-kedvezményre. Akárcsak a pécsi és a csíkszentsimoni gyár, amely ugyancsak belefér a kétszázezres „kalap” alá, ami itthon a kisüzemi felső határ.

Annak a megvalósulásához, amit a törvény megfogalmaz, az kellene, hogy a kisüzemek jövő év végéig megduplázzák termelésüket, és azt a mennyiséget el is tudják adni a piacon. Erre még a pécsieknek és a csíkszentsimoniaknak sincs sok esélyük, mert ha növelik a kapacitásukat, akkor átlépve a 200 ezer hektoliteres határt, elesnek az adókedvezménytől. Az igazán kicsik pedig – éppen méretükből adódóan – nem feltétlenül tudnak kapacitást bővíteni, nagyobb távolságra kiszállítani, söreik értékesítését megfelelő marketinggel megtámogatni.

A legnagyobb kérdés azonban az, hogy milyen sörrel tudnak a kisüzemek előállni, ami versenyképes a multik kínálatával. A kisüzemek egyrésze továbbra is főz olcsó, de közepes vagy gyenge minőségű sört, az „újhullámos” sörfőzdék sörkülönlegességei pedig árban nem versenyképesek, mert hiába kiválóak, ha drágák, és nem tudják „kinevelni” a szélesebb fogyasztói réteget.

Így nem világos, hogy hogyan tartható be a törvény. Ugyanis hiába van ott a vendégcsapon a „kézműves” sör, senki nem garantálhatja, hogy le is tudják tolni a vendég torkán… Hogy legalább minden ötödik sörissza hazai kisüzemit rendeljen.

Nem véletlen, hogy már a törvény bejelentését követő múlt heti sajtótájékoztatón szóba került, szükség lesz a módosítására is. Így például felmentést kaphatnának a vendéglátóhelyek, ahol nincs kizárólagosságot biztosító szerződés, és azok, amelyek méretüknél fogva képtelenek akkora forgalmat generálni, hogy elbírjanak akár csak kétféle csapolt sört is.

Ha  puding próbája az evés, a sör próbája persze, hogy az, megisszák-e, a törvényé pedig az, miként alkalmazható-e a gyakorlatban. Hát vannak kétségeink, pedig csak a jó sört szeretjük. Profin csapolva.