Koronavírus-járvány
Fellélegezhet kicsit a világ, a Covid-19 ugyan nem tűnt el, de nem keseríti meg a mindennapokat. Ám visszatér-e? És mi van a betegség utóhatásaival? Cikksorozatunkban megtalál mindent, ami a koronavírus-járványról tudnia kell.
Az Ipsos egy nemzetközi kutatás részeként még szeptemberben azt állapította meg, hogy 100 magyarból mindössze 56 oltatná be magát az új koronavírus (SARS-CoV-2) elleni készítménnyel, szemben a 74 százalékos nemzetközi átlaggal. Akkor a 27 vizsgált ország rangsorában Lengyelország és Oroszország után Magyarország volt a harmadik legóvatosabb.
Októberben újra megmérték a magyar eredményeket, és
kicsivel, de nőtt az oltást megtagadók aránya, most ugyanis már 46 százalékra mérték őket.
Az 50 évesnél fiatalabbak körében erősebb az oltásellenesség Magyarországon (49 százalék), a legnagyobb nyitottságot pedig az 50-59 évesek körében mérte az Ipsos. Ez az a korosztály, amely leginkább hajlandó lenne fizetni is az oltásért, az ebbe a csoportba tartozók közül minden harmadik válaszadó így nyilatkozott. Ennél magasabb fizetési hajlandóság a főiskolai végzettségűek (50 százalék), a Pest és Veszprém megyeiek (41 és 40 százalék), vagy például a magas anyagi státuszúak körében mérhető (57 százalék).
Az általánosságban is elmondható, hogy sokan csak akkor lennének hajlandóak beoltatni magukat, ha ingyenes lenne az oltás.
A fizetési hajlandóság ugyanakkor nem köthető a pénztárca vastagságához, hiszen a kutatás megállapította azt is, hogy bár a védőoltás elutasítása a 60 év felettiek, a legfeljebb 8 általánost végzett felnőttek körében, valamint például Bács-Kiskun, Somogy és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében kifejezetten alacsony, ez nem jár együtt magas fizetési hajlandósággal. „A költségek állami átvállalására ezen lakossági csoportok számítanának leginkább” – kommentálta az adatokat Földes Annamária, az Ipsos Observer üzletágának kutatási vezetője.
A kutatás megállapította azt is, hogy a szájmaszkviselés, valamint a rendszeres kézmosás említésének gyakorisága az enyhe csökkenés ellenére is magas.
Intő jel ugyanakkor, hogy a személyes találkozók gyakoriságának lassú, öt hónapon át tartó visszarendeződése megtorpanni látszik, akárcsak a belföldi utazások eddig erősödő trendje.
