„Több mint 200 ország zászlóját kellene elégetni” – Veszélyben a zászlómúzeum
Valószínűleg az ország legnagyobb levelezője Balogh László, akinek Kim Dzsong Un vagy Moammer Kadhafi éppúgy válaszolt, mint Bill Clinton vagy Angela Merkel, nem beszélve a világ legkevesebb állampolgárával rendelkező Csendes-óceáni szigetig. Minden ország vezetőjétől zászlót kért és kapott: ebből alakította ki 25 éve a Zászlómúzeumot, amely most az önkormányzati megszorítás áldozata lehet.
Sokan nem tudják, hogy Budapesten működik a világ egyetlen Zászlómúzeuma (nagy gyűjtemény van még az Egyesült Államokban és Belgiumban). Bevallom, én sem voltam még a József körúti intézményben, noha már több mint 25 éve nyitotta Balogh László.
Most viszont abból az apropóból keresem fel a szenvedélyes gyűjtőt, hogy úgy tűnik, be kell zárnia. A múzeumot is fenntartó Józsefváros Közösségeiért Zrt. vezetője ugyanis közölte vele, hogy a kerületi önkormányzat a kormány megszorító intézkedései miatt kénytelen spórolni, és ennek az évi kevesebb mint 8 millió forintos büdzséből működő Zászlómúzeum is áldozatául esik.
Ezt lapunk kérdésére megerősítette a VIII. kerületi önkormányzat sajtófőnöke is. Békési Zsuzsa elmondta, a kerület az állami elvonások miatt nagyon nehéz helyzetbe került, a kötelező feladatokat el kell látni, így az önként vállalt feladatokat kénytelenek megnyesni. A Zászlómúzeum is ilyen önként vállalt feladat, ahol a kerület a magángyűjteménynek biztosítja az otthont és az intézményben dolgozó két személy bérköltségét.
Március 1-jétől tehát bezár a hely, igaz, arra végül kapott engedélyt Balogh decemberig, hogy összepakoljon, esetleg új helyet keressenek a múzeumnak.
Gigantikus zászlóégetés
Ha nem sikerül megoldást találni, akkor Balogh László az értékes magángyűjteményét, a világ országainak döntő többégéből beszerzett zászlókkal együtt megsemmisíti. „Ez csak a végső variáció, de nagyon komolyan gondolom. Összepakolom a zászlókat, képeket, könyveket, a világ szinte minden országának és minden magyar településnek a vezetőivel való levelezéseimet, egyéb tárgyaimat, konténerbe rakom, és megy az égetőbe az egész. Lesz egy sajtóesemény, elég nagy balhé várható. Gondoljunk csak bele, mi van, ha elégetnek egy zászlót! Itt több mint 200 ország zászlóját kellene elégetni.”
Nem szeretné, ha idáig fajulnának a dolgok, és mindent meg is tesz azért, hogy vagy új helyen vagy a mostani helyén, de megmaradjon a múzeum, abban viszont nagyon eltökélt, hogy a gyűjteménye nem kerülhet senki más kezébe.
Általános iskolai kattanás
Egy-egy intézmény sosem csak a kiállított tárgyakról, a bemutatott gyűjteményekről szól, hanem az azok mögött meglévő történetekről is. Bevallom, én sem tudtam elképzelni, amíg be nem léptem a kissé lerobbant, egykori asztalosműhelyből kialakított pincehelységbe, hogy mi lehet érdekes egy halom zászlón. Ehhez képest vagy két órát ámuldoztam a két kiállítóteremből, raktárból és egy kis irodából álló helyen. És ezt az alapító gyűjteménytulajdonosnak köszönhetem, aki valószínűleg az ország legnagyobb levelezője is egyben. 38 éve ír rendületlenül a különböző országok elnökeinek, miniszterelnökeinek, királyainak, diktátorainak, külügyminisztereinek.
„Az ötlet úgy jött, hogy ültem az általános iskolában, és lapoztam a földrajzi atlaszt, amelyben ott voltak a kis zászlók is. A tanár magyarázott, mondjuk Afrikáról, meg Guineáról, de engem az érdekelt, hogy miért épp piros-sárga-zöld az ország zászlója. Erről senki nem beszélt. Abban az időben nem volt olyan, hogy rendelek magamnak egy könyvet külföldről, de volt egy idegen nyelvű kis könyvesbolt a Rákóczi úton, amelynek a kirakatában megláttam a World of Flags című kötetet. 1968-ban ez 200 forintba került, nem kevés pénz ez volt akkor. Mondtam anyukámnak, hogy én azt nagyon szeretném, és ő megvette nekem. Mind a mai napig megvan. Elkezdtem szótárral fordítgatni a zászlók leírásait, így tudtam meg, mi mit jelent.”
Az Eötvös Gimáziumban érettségizett le, ezután dolgozott többek közt a Geodéziánál, egy kórháznál, végül a Józsefvárosi Művelődési Központhoz került gondnoknak, és máig ennek a jogutódjánál áll alkalmazásban mint múzeumvezető. Eközben hobbiból földrajzzal foglalkozott, és a zászlók szimbolikáját tanulmányozta. Érettségi után be-bejárt a Kartográfiai Vállalathoz, de oda is csak érdeklődésből.
Csak ha a külügy mondja
„1983-ban láttam a tévéhíradóban, hogy Felső-Voltából Burkina Faso lett, és új zászlót vonnak fel ünnepélyesen. Lerajzoltam gyorsan, és rohantam be a Kartográfiához, hogy itt az új ország neve és ilyen a zászlója. Mindjárt ki is dobtak. Mondták, hogy majd, ha az MSZMP külügyi osztálya mondja, akkor kerülhet egy új ország az atlaszba. Ezen felidegesítettem magam, kinyomoztam az ottani elnök címét (ez nem volt egyszerű az internet előtti időkben), írtam neki, és még vagy tíz ország vezetőjének, hogy küldjenek nekem zászlót és egy leírást annak értelmezéséről. Nemsokára kaptam egy csomagot, benne a Burkina Fasó-i elnök levelével, aláírt képpel és zászlóval. Megyek be a Kartográfiába, hogy itt a bizonyíték. Mondták, hogy ez már komoly forrás, de nem fogadhatják el, csak, ha a külügy mondja.”
De jött máshonnan is csomag, „beindult az üzlet”. Több nyelven beszélő diplomatagyerek barátjával angolul, spanyolul, franciául írt leveleket a legkülönbözőbb országokba, mindig a legfelső köröknek. És gyűltek a zászlók, könyvek, leírások, levelek, amelyek szépen elfoglalták a gardróbot, később a pincét.
1995-ben Csécsei Béla polgármester támogatásával a Szigony utcában az akkorra már jelentős méretűre duzzadt magángyűjteményének helye is lett: megnyílt a Zászlómúzeum. Két évvel később kapta meg az önkormányzattól a mostani helyét.
„Amikor a Balogh-gyűjtemény átváltott zászlómúzeummá, és lett fejléces levélpapírom, még jobban felpörgött a gyűjtés. Presztízs lett a budapesti Zászlómúzeumba kerülni minden országnak. Olyan nem volt, aki ne válaszolt volna a levelemre. És nem csak ország, hanem közigazgatási egység is Tiroltól, a perui megyékig. Évi 3-4 ezer levelet küldök.”
A 46 fős ország
A világon ma 265 ország van, ebből kétszáznak a zászlója látható a Zászlómúzeum egyik termében, kontinensek szerinti bontásban. Amikor arra kérem Baloghot, hogy mutassa meg a kedvenceit, azt mondja, számára mindegyik kedves, hiszen mindet ő személy szerint kapta valakitől.
Rábökök hát én az egyik zászlóra, amely fölött azt olvasom, hogy Pitcairn-szigetek. Mint megtudom, Új-Zéland és Panama között van félúton, az Egyesült Királysághoz tartozik, de önálló közigazgatással rendelkezik, ez a világ legkisebb népességű önálló közigazgatással rendelkező területe.
„Összesen 46-an laknak ott, a Bounty fellázadt legénységének a leszármazottjai” – mondja Balogh. Egy magiszter irányítja a szigetet, neki írt levelet, aki egy füzetből kitépett papíron válaszolt – és küldött zászlót. Ja, és azt is megtudom, hogy ennek a 46 lakosú szigetnek van hivatalos futballcsapata és atlétája is, önállóan indulnak az óceániai játékokon.
Egy másik érdekesség a Bougainville-szigetek fura zászlója. Ez Pápua-Új Guineából vált ki véres polgárháborúval 1975-ben, ami után csak 2002-ben kötöttek békét. 2020-ban volt egy népszavazás az akkor már Meekamui Köztársaságnak nevezett sziget függetlenségről, már sok ország el is ismerte a tavaly alakult új államot. A budapesti Zászlómúzeum másik, országokat bemutató termében már 2019-ben bemutatta egy tárlat a még akkor nem is létező Meekamuit.
„A zászló közepén egy jellegzetes ottani fejdísz látható, a férfiak és nők szimbólumaival, a fekete korong az ott élők bőrszínét, a háromszögek az ott élő teknős páncélját idézi, a zöld a természetet, a fehér a szabadságot, a kék az óceánt mutatja” – ad rövid zászlóelemzést Balogh.
Ilyen elemzéseket minden egyes zászlóról tud mesélni a gyűjtő, nincs hely itt leírni mindegyiket, amiről beszéltünk ottjártamkor. Mielőtt átsétálnánk az időszaki kiállításoknak otthont adó terembe, még megállunk Dél-Szudán zászlója mellett („A fekete Afrika, a fehér a szabadság, a vörös a függetlenségért ontott vér, a zöld a trópusi növényzet, a kék a Nílus eredete, a narancssárga a nemzeti egység”), ugyanis ezt a darabot az ország későbbi elnöke jó félévvel a 2011-es beiktatása és az ország függetlenné válása előtt küldte meg Baloghnak azzal, hogy majd csak július 9-én tegye ki, amikor kikiáltják a Dél-Szudáni Köztársaságot. „Addig itt tartottam az irodámban, eljött a július 9-e, bejöttem, megreggeliztem és kitettem a zászlót. Utána hallom a tévében, hogy van egy új ország, bizonyos Dél-Szudán.”
Diplomácia és múzeum
A már említett másik teremben – nem járványos időkben – háromhavonta más-más országot mutat be a múzeum. Most épp Ausztria-kiállítás van, amit persze a korlátozások miatt senki nem láthat. Megcsinálták Baloghék, mert azt gondolták, lesz némi enyhítés, de azóta is alig látta valaki a képekből, térképekből, a tartományok vagy a helyi ruhaviselet bemutatásából álló tárlatot.
De közel 40 kisebb-nagyobb ország volt már itt vendég. Nepál volt az első, és a már említett Meekamui Köztársaság mellett volt itt kiállítása a 13 lakott és 2 lakatlan szigetből álló Cook-szigeteknek, ami korábban brit gyarmat volt, ma Új-Zéland önállóan társult állama. Balogh írt az ottani miniszterelnöknek, aki nagyon örült annak, hogy a kis államukat bemutatja a világ egyetlen zászlómúzeumában, küldött is zászlót, könyveket, különböző tárgyakat a tárlathoz.
„A kiállításokat díszes diplomáciai fogadással szoktak megnyitni, sokszor eljön erre egy-egy nagykövet, konzul, akár más országból is. 3-4 éve Paraguay volt a vendég, az ottani külügyminiszterrel vettem fel a kapcsolatot, nagykövetség Budapesten nincs, csak Bécsben. Küldtem oda meghívót, hogy nem jönne-e el megnyitni a nagykövet, tíz perc múlva válaszolt is, hogy ülünk kocsiba, jövünk, mikorra? Presztízs, hogy nálunk vendég legyen egy ország. A nagykövet el is sírta magát a paraguayi himnusz alatt a megnyitón.”
A leglátogatottabb országkiállítás Bhutáné volt, ezzel a dél-ázsiai országgal Magyarországnak Balogh szerint nincs a mai napig diplomáciai kapcsolata. „Brüsszelből viszont eljött a kiállításra a delegáció.”
Clinton, Merkel, Kadhafi
Az évek során, bár csak érettségije van, de több egyetemen is tanított Balogh, többek között az ELTE Térképtudományi Tanszékén. „Klinghammer professzor azt mondta, hogy Laci, te értesz ehhez, nem érdekel a végzettséged. De ugyanezt mondták a nemzetközi protokollegyetemen is, ahol hat évig tanítottam. És mind a mai napig felhívnak olykor a protokollosok, hogy segítsek egy-egy sportversenynél vagy diplomáciai eseménynél a helyes zászlódekorációkban” – meséli Balogh, amíg hátramegyünk az irodájába.
A szűk folyosón képek, oklevelek.
Mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, úgy meséli, hogy Bill Clinton volt az egyik legjobb levelezőpartnere.
Először még arkansas-i szenátorként küldött neki levelet és persze zászlót, de később, elnökként is küldetett neki egy olyan USA-zászlót, amely a Capitoliumon lengett egy ideig. Ezt egy oklevél is bizonyítja. „Az én tiszteletemre lengették meg a kongresszus tetején. Ott lobogott, majd katonai tiszteletadással levonták, összehajtogatták és elküldték a nem normális Baloghnak Budapestre. Ilyet olyanok kaptak még rajtam kívül, mint Merkel, Magyarországon pedig tudtommal senki más.” De küldött neki aláírt fotót legutóbb az említett Angela Merkel is, vagy korábban Erzsébet királynő és a hondurasi elnök.
„Ad zászlót, vagy nem ad?”
Van egy-két olyan fotó is, amelyen megakad a szemem. Például mit keres itt a néhai líbiai diktátor? „Kadhafi nagy haver volt, küldött Zöld könyvet, egy nagy albumot Líbiáról, aminek persze minden tizedik oldalén ő pózol katonai ruhában. Egyszer megírta, hogy ne az elnöki palotába címezzem a levelemet, hanem egy bizonyos kódszámra. Ez a sivatagi sátra postacíme volt.”
Odébb egy horogkeresztes zászló-tervnél is összevonom a szemöldököm, de Balogh szerint egy zászlómúzeumban igenis helye van ennek, még akkor is, ha ő történelmi zászlókat nem gyűjt. („Mátyás király még nem írt vissza, hogy küld nekem Hunyadi-zászlót.”) Mint mondja, maga Hitler tervezte a náci zászlókat, az összes német csapatzászlót is ő rajzolta meg. Ez múzeum, nem politika, kitettem.”
A jelen országai között sem válogat.
Én nem politizálok, bármely ország zászlóját kirakom, tök mindegy nekem, milyen a berendezkedése. Mindegy, hogy az Észak-Korea vagy a világ legnagyobb demokráciája. Nem érdekel. Ad zászlót, vagy nem ad?
Mellesleg Kim Dzsong Un futára maga hozta ide a zászlót tavalyelőtt Bécsből. „Fotókat kellett csinálni, hogy ki ne végezzék otthon, hogy nem adta át zászlót. Jó, a dél-koreai nem volt rajta fotón.”
A béke szigete
Egyszer kitalálták a múzeumról, hogy ez a béke szigete – mondja Balogh, és ezt azóta is tartja. „Bejövök reggel, nincs verekedés a zászlók között.”
Mindenki szóba áll vele, hívják a nagykövetek fogadásokra a nemzeti ünnepeiken. „Megbecsülnek itthon is, mindenkori miniszterekkel, államtitkárokkal is jóban vagyok. Mindegy milyen színű, én nem politizálok. Azt vallom, hogy pici a világ, nem hiányzik, hogy valamelyik ország beskatulyázzon valamelyik oldalra.”
Balogh szerint a levelek legalább felét maga az adott ország vezetője írta neki, a másik felét nyilván a stábjuk. „A salvadori köztársaság elnöke 15 éve a betegágyáról azt írta, hogy köszöni az érdeklődést, intézkedik, hogy megkapjam a kért zászlót. Egy hónap múlva rákban meghalt.” Trinidad és Tobago külügyminiszterét pedig állítólag a kormányülésen az elnök nyilvánosan letolta, amikor megtudta, hogy először nem válaszolt Balogh kérésre.
Hosszan sztorizott még gyűjtemény tulajdonosa, és szívesen teszi ezt a vendégeknek is, akik betérnek a múzeumba. Ha lesz még rá módja.
„Én minden ismerősömet megkértem, hogy segítsen, sokan meg is mozdulnak az ügyben, hogy legyen új hely, akár egy másik kerületben. Sok barátom szerint lehet, hogy akár jobb helyre is kerülhet a gyűjtemény. Mindenki azzal biztat, hogy ne adjam fel. És én nem is fogom feladni.”
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
