Tokió sok mindent átírt arról, amit az olimpikonok életkoráról és csúcsformájáról gondolunk, és bár néhány nagy veteránt láttunk csillogni a tornász Okszana Csuszovityinától kezdve az úszó Cseh Lászlóig, a modernkori játékok történelmének legfiatalabb sportolói is óriási áhítatot váltanak ki a szurkolókból. Ráadásul hiába gyerekek még – 12-13 évesek –, nem játszani mentek Tokióba, hanem győzni – miközben már azzal rekordokat döntenek, hogy ebben az életkorban olimpiai résztvevők.

És ki tudná jobban közel vinni a kortársaihoz az olimpiai eszmét, mint egy tinédzser? Az olimpiák megálmodója, Pierre de Coubertin báró elégedetten csettintene a tizenéves korosztály példaértékű szereplését látva. Az biztos, hogy az olimpia népszerűségén sokat dobott, hogy megnyitotta a lehetőséget olyan sportágak előtt, mint a szörf vagy a gördeszkázás, ez utóbbiban pedig kifejezetten felülreprezentáltak a kamaszkorban lévő olimpikonok.

Mint például Sky Brown. A brit-japán származású sportoló július 12-én töltötte be a 13. életévét, mégis a világranglista harmadik helyezettjeként érkezett meg Tokióba, hogy a sportág debütáló versenyén megmutassa, mit tud. Brown ezzel a brit olimpiai csapat valaha volt legfiatalabb tagja (a korábbi csúcstartó Margery Hinton úszó volt, aki az 1928-as olimpián 13 évesen és 44 naposan ugrott a medencébe).

MTI / AP / Ben Curtis

A Japánban, Mijazakiban született Brown olyan fiatalon kezdte a gördeszkázást, hogy saját elmondása szerint nem is emlékszik az első sporteszközére. Apja azonban igen: a lányának az első deszkájával a kedvenc szórakozása az volt, hogy a konyhában, anyja lábai között hason fekve gurigázott vele.

Négyéves volt, amikor az apja felfigyelt arra, hogy a gyereke különleges tehetség lehet. Az ekkor már javában lábon gördeszkázó kislányról feltöltött a YouTube-ra egy videót, amit jószerivel azonnal felkapott az internet. Sky Brownból azonban – a szponzorai nagy bánatára – nem lett a Disney-sztárokhoz hasonló instant influenszer. Szülei érthető módon szigorúan felügyelik közösségi médiás tevékenységét, szűrik az üzeneteit, valamint átnézik, mit tölt fel Instagram-oldalára.

A jószándékú cenzorokon átjutó tartalmak viszont sokakat megszólítanak: a nyolcéves kora óta versenyző lány őszintén beszél a sérüléseiről, mindennapi nehézségeiről, de ugyanilyen örömmel mutatja meg a világnak nap mint nap trükkjeit, gördeszkás pályafutásának alakulását.

Brown kettős állampolgár: anyja révén japán, apja oldalán brit származású. Mégis azt mondja, nem volt nehéz úgy döntenie, hogy Nagy-Britanniát fogja képviselni a tokiói játékokon. Ebben nagy szerepe volt a brit szövetség hozzáállásának, annyit mondtak neki ugyanis, hogy menjen ki az olimpiára, és érezze jól magát. Azaz teljesítménykényszer nélkül nézhet szembe élete eddigi legnagyobb megmérettetésével.

A britek rekorder gördeszkázója a Guardiannek azt mondta,

két igazán komoly akadályt kellett leküzdenie az olimpia felé tartó úton: a szülei ellenállását és a sérülését.

A szüleit nem a gördeszkázás zavarta – bár a sérülései miatt volt miért aggódniuk –, hanem az, hogy a lányuk ilyen fiatalon lesz élsportoló. Ami az olimpiai történelemkönyvekben rekordként marad az utókorra, az a szülőkben hatalmas aggályként csapódik le.

A gördeszka azonban profi sportágként egész másképp fest, mint az olimpián eddig látott és megszokott sportok. Például azért, mert az indulók edző nélkül készülnek fel megmérettetéseikre, és itt elképzelhetetlennek számít az, hogy valaki az ugratók mellett állva instruálja növendékét, hogy mit hogyan csináljon, hogyan tartsa a törzsét vagy a lábát. A sportot aktívan űzők szerint ez vagy jön ösztönösen, vagy nem is érdemes erőltetni.

A gördeszkázás hagyományainak megfelelően Sky Brownnak sem volt soha edzője. Amit mutat, amilyen trükköket produkál, azt mind ő maga sajátította el autodidakta módon, teljes mértékben egyedül szabta magára a reperotárját.

MTI / AP / Ben Curtis

Brown az olimpián parkgördeszka számban indul, ami azt jelenti, hogy szerdán háromszor 45 másodpercet fog kapni arra, hogy szakaszonként nyolc-tíz trükkel nyűgözze le a bírákat. Azonban a három kör közül csak az egyik, a legjobban sikerült fog számítani.

A gördeszkázás olimpiai debütálásával nagy számban jelentek meg a tizenéves versenyzők is (szintén 13 éves például a brazil Rayssa Leal is). Sky Brown története azonban jóval túlmutat az életkorán, például azért, mert ha az eredeti időpontban, 2020-ban rendezik meg a tokiói játékokat, ő nem is lehetett volna ott az olimpián.

A brit csapat fiatal csillaga kétszer sérült meg komolyabban gördeszkázás során – nem számítva azokat az apró-cseprő baleseteket, horzsolásokat, amelyeket a mindennapi gyakorlások során szed össze egy aktív gördeszkás.

2019-ben Long Islanden az első olimpiai selejtezőjére készülve esett nagyot, és eltörte a karját. A baleset azonban nem szegte kedvét: a kórházban gipszet kapott ugyan, de így is elindult a versenyen, sőt harmadik lett a kétségkívül hátráltató tényezők ellenére is. Az apja a baleset után meg volt róla győződve, hogy legalább pár évre vége a lánya olimpiai álmainak, ő azonban rácáfolt erre: a balesete után nem sokkal a Sao Pauló-i világbajnokságon bronzérmet szerzett.

Tavaly májusban gyakorlás közben szenvedett horrorbalesetet egy óriásrámpán, és csak a sisak mentette meg a lebénulástól, hiszen négy és fél méter magasról egy elszámolt manővert követően pontosan a fejére esett. Annyira kiütötte a baleset, hogy nem is emlékszik rá, sőt: szüleit, családtagjait sem ismerte fel a kórházi ágyon, magáról sem tudta, hogy kicsoda, vagy egyáltalán mi történt vele.

Az esetről készült felvételen is jól látható a körülötte állók reakcióin, hogy nagyon nagy volt a baj: a fiatal deszkást mentőhelikopterrel szállították kórházba, és ott azonnal meg is műtötték. Az egy dolog, hogy ismét eltört a karja, azonban ezúttal a koponyája is hasonlóan járt több ponton, valamint apróbb szív- és tüdősérüléseket is szenvedett.

Sky Brownt azonban ez sem térítette el attól, hogy visszatérjen. Két hónappal később ismét gördeszkán állt, sőt: 2021 tavaszán már újra versenyzett is, ekkor szerzett annyi pontot, ami már elég volt az olimpiai kvóta bezsebeléséhez is.

A szülők szerint a gyereküknek kisebb traumát okozott a zuhanás, mint nekik, akik közvetlen közelről nézték végig a balesetet, valamint végigkövették, ahogy lányukat a kórházban „újraépítik”. Az anyját állítólag annyira megviselték a történtek, hogy élőben nem is tudja követni azóta versenyeit: kizárólag felvételről, utólag nézi meg a gördeszkázását.

Az élsportolók gyerekkora iránti aggódás visszatérő motívum minden nagy világverseny idején, és ez most különös hangsúlyt kap például épp Sky Brown olimpikonsága miatt.

MTI / AP / Ben Curtis

Brown magántanuló, nem jár iskolába, de minden jel szerint élvezi a gördeszkázás minden pillanatát, amiben biztosan szerepe van annak is, hogy a család alapvetően nyitott a sportág felé: az apja hobbiszinten gördeszkázik, az öccse, Ocean pedig szintén versenyzői babérokra tör, de egyelőre csak az ambíciói akkorák, mint a nővérének, versenyen még nem mutathatta meg tehetségét.

Hiába van nagy felhajtás az olimpiai szereplése körül, Sky Brown azt mondja, nem izgul, talán azért sem, mert a gördeszkázáson túl is nagyívű tervei vannak. „Rengeteg álmom van, azonban az elsődleges az, hogy a világ hátrányos helyzetű gyerekeit taníthassam gördeszkázni. Úgy érzem, hogy a gördeszkázás, akárcsak a többi sport segít a nehéz helyzetben lévő embereken – mondta a Guardiannek. A világra való nyitottságát pedig jól jelzi, hogy nemcsak látja a gördeszkázásban a nemek közötti egyenlőtlenséget, hanem tenni is akar, hogy ez megszűnjön. „Remélem, hogy inspirálhatok néhány lányt azzal, hogy én vagyok a legkisebb odalent a pályán. Ezért is szeretnék részt venni az olimpián. Persze, klassz lenne aranyérmet nyerni, de én leginkább inspirálni szeretném az embereket” – mondta.

View this post on Instagram

A post shared by Sky Brown (@skybrown)

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: