Mivel az év vége jellegétől fogva emlékeztet az idő múlására – bármennyi alkohollal tompítjuk is ennek a valóságát szilveszterkor –, az ilyenkor kötelezőnek gondolt, de mégis jelentéssel bíró visszatekintéskor óhatatlanul ott van az összerándulás:

telik az a rohadt idő.

Idén három különböző apropóból három különleges ember jelképezte ezt számomra, és történetesen mindhárman kilencven felett járnak. És történetesen mindhárman tartással, méltósággal és töretlen tenni akarással emlékeztetnek arra, hogy a történeteiknek és a folyamatosan pergő időnek tétje van. Hogy az élet minden perce számít.

Ahhoz a korosztályhoz tartoznak, amelynek a rubrikája mellett a legerősebben villogott a járvány piros lámpája a veszélyeztetett felirat alatt az elmúlt két évben. És ez még inkább súlyozott jelentőséget ad annak, hogy még itt vannak velünk.

Ezért most, év végén, én ennek a három embernek a képét és hangját hoznám vissza, emlékeztetőül arra is, hogy figyeljünk oda az öregjeinkre.

II. Erzsébet királynő

Hajlott háttal senki nem tudta úgy megmutatni, mi az a tartás, mint Erzsébet királynő. Miközben élete valószínűleg legnagyobb fájdalmát élte át, amikor idén, 73 év házasság után idén elvesztette a társát és a támaszát, Fülöp herceget, olyan kisugárzása volt, amelyet nem lehetett nem észrevenni. Bár a férje temetésén 95 évének minden súlyával, és egy több mint hét évtized után véget érő házasság veszteségének minden fájdalmával együtt látta őt a világ a windsori Szent György-kápolnában, megtörve és apróbbnak, sérülékenyebbnek talán, mint eddig bármikor, Erzsébet mégis királynői tudott lenni, és sokaknak talán ezekben a pillanatokban esett le, mit is jelent az élethosszig tartó szolgálat. Mint ahogy az is, hogy milyen súlya van egy koronának, főleg, ha ilyen sokáig kell viselni. A Szent György-kápolna – részben a járvány, részben a veszteség miatt – kegyetlenül üres terében sokak számára az időtlenség találkozott az idő múlásával.

JONATHAN BRADY / POOL / AFP

Erzsébet megítélése nagyon sokat hullámzott az idők folyamán – hiába, a monarchia ma már mégiscsak egy népszerűségre és nézettségre építő valóságshow, amelyben nem elég birtokolni a királyi DNS-t, annak megfelelően is kell viselkedni. Csakhogy senki sem tudja, mit is jelent az annak megfelelően, és persze az élet egyébként is folyamatosan újraírja a játékszabályokat. Kilencven felett, sokszoros dédnagymamaként, a királynősége és élete végjátékában Erzsébet mégis megkérdőjelezhetetlen kapaszkodó lett: a méltóság megtestesítője. Ebben valószínűleg szerepet játszik az is, hogy saját maga lett a saját életének a múzeuma, a két lábon – ma már néha bottal – járó történelem, aki mégis nagyon emberi. Egyszerre látszik rajta a hatalom és a törékenység, a sztoicizmusát pedig öregkorára a tökéletességre fejlesztette.

Idén úgy tűnt, mintha a legnagyobb veszteséségével nőtt volna igazán nagyra, és szerencsésnek mondhatják magukat azok, akik kicsit is belelátnak abba, hogy hogyan csinálja.

Erzsébet nem azért lett királynő, hogy lemondjon

95 éves lett, néhány napja temette el a férjét, és jövőre megdönti a saját uralkodói rekordját. A világ felfordulhat körülötte, de Erzsébet hű marad ahhoz a fogadalomhoz, amelyet még 21 évesen tett: mint a házassága, a munkája is egy életre szól.

Sir David Attenborough

De ugyanígy rejtély az is, hogy Sir David Attenborough hogyan csinálja. 95 éves korára a természet legnagyobb történetmesélőjéből a világ lelkiismerete – egyesek talán azt is remélik, a világ megmentője – lett. Attenborough az elmúlt években tényleg úgy kezdett el beszélni hozzánk, mintha nem lenne holnap. Ahogy a királynőnek, úgy neki sem fordul meg a fejében, hogy nyugdíjba menjen, mert mindent feltett arra, hogy az utolsó erejével is figyelmeztesse az emberiséget: baj van. Miután tavaly egy horrorfilmbe oltott ultimátummal – ahogy ő nevezte: egy tanúvallomással – jelentkezett az Egy élet a bolygónkon című filmjével, idén a COP26 konferencián ő mondta el a klímacsúcs legforróbb beszédét. Nem sok alkalmat tudnánk felidézni, amikor valaki tényleg az egész emberiségnek tartott motivációs beszédet, de ez egészen biztosan mind a 7,7 milliárd Föld-lakónak szólt. Hallgassák csak!

Attenborough szerint „mi vagyunk a legnagyobb problémamegoldók, akik valaha is léteztek a Földön. Értjük a problémát, és tudjuk, hogyan kell megállítani a szén-dioxid-szint emelkedését”, tehát semmi akadálya nincs annak, hogy végre határozottan fellépjünk a bolygónk védelme érdekében.

Attenborough 1926-ban született, nagyjából két héttel a királynő után, és II. Erzsébethez hasonlóan ő is egyfajta biztos kapaszkodó lett, egy stabil és hiteles viszonyítási pont egy sokszor zűrzavaros világban. Márpedig Attenborough megtalálta a módját, hogy a bolygó és az élő környezet megőrzésének a fontosságát türelemmel és hitelességgel közvetítse, az üzenete így válik megkerülhetetlenné. Nem kioktat, hanem felismerésekhez vezet el. De közben idén, amikor a 95. születésnapját ünnepelte, ott motoszkált bennünk a kérdés: vajon képesek leszünk-e akkor is meglátni ezt a sok csodát ezen a bolygón, amikor ő már nem tudja megmutatni nekünk?

Ő mindenesetre és szerencsénkre eltökéltnek tűnik abban, hogy amíg bírja, addig mondja, hátha végre észhez térünk.

David Attenborough 95 éves korára színesebbnek látja a világot, mint bárki más

A televíziózást ma már nehéz elképzelni nélküle, a természetfilmezéssel pedig új műfajt teremtett, amely az elmúlt évtizedekben teljesen összenőtt a személyiségével és a hangjával. David Attenborough ma 95 éves, és még mindig képes rácsodálkozni a világra.

Lily Ebert

A 97 éves Lily Ebertet is valami hasonló motiváció hajtja. És szerencsére a bonyhádi születésű auschwitzi túlélő hangja a 17 éves dédunokájának, Dov Formannek köszönhetően milliókhoz ér el – a TikTokon. Dov valami olyasmire vállalkozott, amit túlélők leszármazottainak sokasága – tapintatból, félelemből, gyávaságból vagy közömbösségből – nem mer vagy akar: kérdezni, amíg még lehet.

Auschwitz történeteit, traumáit nemcsak a túlélők, hanem a gyerekeik, unokáik, dédunokáik is cipelték, cipelik magukkal – sokszor tudattalanul, kibeszéletlenül. Amikor idén – abból az alkalomból, hogy magyarul is megjelent a közösen írt könyvük Lily fogadalma címmel – egy Zoom-interjú keretében volt szerencsém beszélgetni ezzel a két rendkívüli emberrel, és feltettem a kérdést, hogy mégis hogyan lehetséges közelíteni a holokauszt tragédiájához, Lily azt mondta, miközben Dov bólogatott, hogy valahol lehetetlen. „Mégis meg kell tennünk. Mert történt valami az életünkben, a mi generációnkban, ami soha azelőtt nem történt meg, és remélem, hogy soha ez után nem fog megtörténni. És a világnak tudnia kell róla. A világnak tanulnia kell belőle. Mert a világ nem felejtheti el, hogy volt egy idő, egy szörnyűséges idő, amikor az emberek nem voltak emberek.”

György László

Jelenleg 1,5 millió követőjük van a TikTokon, ahol Lily Ebert egyfajta történelmi fogadóórát tart, és válaszol az érdeklődők kérdéseire. „Az utolsó pillanatokban vagyunk, amikor még maguktól a túlélőktől hallhatjuk a történeteiket. Azt hiszem, ez is az oka annak, hogy az emberek odafigyelnek” – magyarázta Dov Forman.

És közben végig az járt a fejemben, milyen szerencsések vagyunk, hogy van kikre odafigyelni, és hogy ezek az emberek az egész lényükkel azt üzenik: az utolsó pillanatoknak is tétje van.

Auschwitz a TikTokon: nem retteghet a legrosszabbtól, aki még elképzelni sem tudja

A holokauszt azokban is megölt valamit, akik életben maradtak - mondja a bonyhádi születésű 97 éves túlélő, Lily Ebert. De mozgósította bennük az életet is, és Lily Ebert életéből rengeteget meríthet a világ. Az utolsó pillanatban vagyunk, amikor még meghallgathatjuk azokat, akik túlélték a koncentrációs táborok borzalmait.

Persze, január elsején megint lehet újrakezdeni – de talán egy újrakezdésnek is nagyobb tétje lesz, ha tudjuk, hogy a következő évünk egyben utolsó lehetőségek sorozata is.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: