„Szégyen és gyalázat, hogy Magyarországnak egy ilyen miniszterelnöke van, mint Orbán Viktor. Udvarhölgyeivel karöltve megmutatta újfent gerinctelenségét, embertelenségét” – írta ki a Facebookra egy nyilvános posztban a többek között az Apró mesék és a Hab című filmek főszereplőjeként ismert színész, Kerekes Vica, majd pár nap múlva hozzátette: „Aki azt hiszi, hogy ez a háború minket nem érint, magyarokat határon innen és túl, az Csipkerózsika-álmát alussza. Keljünk már fel végre, és ne akarjuk, hogy Putyin csókjára ébredjünk fel holnap.”

A magyar művészek körében szokatlan az ilyen politikai szókimondás, így megkerestük a szlovákiai születésű, Csehországban és Szlovákiában még a magyarnál is nagyobb filmsztárnak számító Kerekes Vicát, fejtse ki bővebben is a véleményét Orbán rendszeréről, Putyinról és a magyar háborús hozzáállásról.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Mi háborította fel annyira, hogy így kifakadjon?

Kerekes Vica: Máskor nem szoktam megszólalni, mert tudom, hogy a politológia egy másik szakma, de választópolgárként – Szlovákiában szavazok, Magyarországon nincs rá jogom – kutya kötelességem részt venni a közéletben: milyen jogon szavaz valaki, aki kivonja magát belőle? Az utolsó csepp számomra a magyar állam reakciója volt az orosz invázióra. Nagyon vártam Orbán Viktor reagálását, hiszen tudjuk, hogy szimpatizál Oroszországgal, és figyeltem, mikor szólal fel egyáltalán: nagyon sokáig csendben maradt. Csehország és Szlovákia már régen felszólalt, mire megjött a magyar reakció is, miszerint Orbán elítéli az agressziót.

Viszont más országok régen nevén nevezték az agresszort, de Orbán a mai napig nem mondta ki Putyin nevét.

A másik, ami felháborított, hogy Magyarország folyamatosan azt hangoztatja, hogy mi elhatárolódunk mindentől, nekünk csak az a fontos, hogy a magyarok épségben legyenek, nem engedünk át olyan konvojokat, amelyek segíthetnének Ukrajnának a védekezésben (persze Orbán utólag több mindent megváltoztatott). Orbán politikája arra épül, hogy a magyar egy kihalófélben lévő, támadás alatt álló nemzet, és minden áron meg kell védenünk a magyarságot. Én határon túl születtem, nagyon pontosan tudom, milyen az, amikor meg kell védened a magyarságodat, hogy az lehess, aki vagy – gondoljunk csak a Mečiar-érára –, így talán máshogy hangzik az én számból, ha azt mondom: el kellene végre felejtenünk, hogy mi mindig áldozatok vagyunk. Óriási szomorúság a lelkemben, hogy megint csak magunkra gondolunk: „mi lesz velünk, magyarokkal?” Pedig egy csomó ország benne van ebben a helyzetben, ott az EU, a NATO. Mi, magyarok nem vagyunk egyedül. Ukrajna van egyedül, az orosz agresszióval szemben.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Az országot ellepték el a kormány legújabb plakátjai Orbán profiljával és azzal a szöveggel: „Őrizzük meg Magyarország békéjét és függetlenségét!” A béke megőrzése valóban fontos, ezzel könnyű egyetérteni.

K. V.: De biztos, hogy Oroszország megáll Ukrajna keleti régióinál? Mert Nyugaton is vannak repülőterek, a magyar és a szlovák határ közelében. Ha azokat elkezdik bombázni, vajon biztosan pontosan fognak célozni? Egy rakéta sem megy majd mellé? Abban a pillanatban közvetlenül veszélyeztetve leszünk, nem véletlen, hogy Szlovákiában már a határra küldte a NATO a katonáit. És ha hirtelen más lesz Magyarország szomszédja, az elfogadható a magyar nép számára? Ráadásul ki akar ilyen szomszédot? És ezt a szomszédot mi állítja majd meg abban, hogy esetleg hozzánk is becsöngessen? Dühít, hogy az embereken annyira elhatalmasodik a félelem, hogy az elvakítja őket. Persze, én is félek, de ez nem írhatja felül az emberséget.

Amikor színészetet oktatok, minden tanoncnak azt mondom, a legfontosabb az empátia és az együttérzés. De rájöttem, hogy ez az egész emberiségre igaz: mindenkinek gyakorolnia kéne, hogyan élje bele magát a másik helyzetébe. Aki azt mondja, hogy ez nem a mi ügyünk, nehogy beleavatkozzunk, csak abba gondoljon bele, mi lenne, ha mi lennénk az ukrán emberek helyében, és a mi civiljeink halnának meg. Azt kérnénk, hogy maradjatok függetlenek, ne avatkozzatok bele, vagy azt, hogy segítsetek?

Ha küldünk a határra zsebkendőt, az csak arra jó, hogy letöröljék vele a könnyeiket.

hvg.hu: Ön szerint mi motiválja Orbán Viktort a háborús politikájában?

K. V.: Én úgy érzem, önmagát védi. Miloš Zeman, a Cseh Köztársaság elnöke Orbánhoz hasonlóan szintén nem vetette meg az oroszokat, de ő a háború miatt tartott beszédében beismerte, hogy tévedett Putyin tekintetében. Mondhatunk bármit az ő politikájára, de azt tudom értékelni, hogy ezt megtette. De Orbán szájából nem hangzott el ilyesmi. Vajon miért nem? Valami van a füle mögött? És közben folyamatosan hárít, próbálja másra terelni önmagáról a figyelmet, inkább elmegy a határra a menekültekhez, a béketárgyalásokról vagy Brüsszel szerepéről beszél. Miért nem mondja ki, hogy tévedett Putyint illetően? Hiszen bebizonyosodott, hogy hihetetlenül nagy hibát követtek el.

Nem tudom, kiderül-e valaha, mi az, ami ennyire Oroszországhoz köti Orbánt.

hvg.hu: Az utóbbi napokban Szlovákiában volt. Mit érzékelt, ott milyen a közhangulat a háború ügyében?

K. V.: A hatóságok már ellenőrzik nemcsak a politikusok és közéleti személyiségek kijelentéseit, hanem a Facebook-kommenteket is, és nem azért, mert diktatúra lenne, hanem mert benne van az alkotmányban, hogy a háborúra buzdítás bűncselekmény, és ez vonatkozik a Putyint éltető megjegyzésekre is. Emellett egy nap alatt eltávolították a szlovák közmédia hírcsatornájának igazgatóját, mivel a háború kirobbanásakor az RTVS nevű csatornán tornaműsort közvetítettek, aztán pedig orosz propagandát és hazugságokat terjesztettek. Felállítottak egy válságstábot, és azonnal átalakították az egyik adót 24 órás hírszolgáltatóvá: felismerték a problémát, és tettek ellene. Ma már egy magyar ember, Lovász Attila áll egy szlovák közszolgálati médium élén. Ez csodálatos dolog.

Nem azt akarom mondani, hogy Szlovákiában minden csodálatosan működik; sokan azt gondolják, az orosz agresszió ellen az elsők közt felszólaló elnök, Zuzana Čaputová fogja az országot a háborúba lökni, amiért „lefeküdt Amerikának”. De az tény, hogy ez a nő kiáll, míg a mi Jánosunk bujkál, nem is létezik, miközben a nemzet atyjának kéne lennie. Szlovákiának van egy anyja, aki határozottan felszólal, és közben arról is biztosítja az országot, hogy az emberek nyugodtak lehetnek, mert mi egy szövetség részei vagyunk, míg Oroszország egyedül van.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Az első Facebook-posztjára volt, aki azt kommentelte, szlovákiai magyarként érthetetlen az Orbán-ellenessége, hiszen az ottani magyarság élete sokkal jobb, amióta ő a magyar miniszterelnök.

K. V.: Megdöbbentő azt tapasztalni, hogy emberek azzal érvelnek: „Nekünk most nagyon jó”. És a többieknek ugyanúgy jó, mint neked? A magyar média, az oktatás, a kultúra és a közpénzek helyzete is olyan jó? Nyilvánvaló, hogy sok magyar közpénz megy a határon túlra, a jólét ennek is köszönhető. Az is tény, hogy már sokkal jobb a helyzetünk, mint a Mečiar-érában, amikor a létünkért kellett küzdenünk. Megváltozott körülöttünk a világ, ezt is észre kell venni. Annak, hogy meg akarom védeni a saját identitásomat, nem kell azt jelentenie, hogy egoista leszek, csak magamra, a magam jólétére figyelek, és közben abszolút kizárom, mi zajlik körülöttem. Épp így tűnhet el egy nép a térképről.

Még mindig sokan emlegetik, hogy Szlovákiában a magyarokat „buta magyarokként”, Magyarországon meg „buta tótokként” emlegetik a szlovákokat. Én soha nem rejtegettem Szlovákiában, hogy magyar vagyok, így veszek részt a közéletben is, és Magyarországon sem titkolom, hogy Füleken születtem, de soha, egyetlen egyszer sem kaptam meg egyik jelzőt sem. Szélsőséges esetek, nacionalista támadások persze vannak, de ez minden országban megtörténik. Nem tudom ezt a hozzáállást másnak betudni, mint hogy benne ragadtunk az áldozati szerepben.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Abban, hogy ma jobb a szlovákiai magyarok helyzete, mint néhány évtizeddel ezelőtt, van szerepe Orbán politikájának?

K. V.: A szlovákiai magyarok legnagyobb problémái abból eredtek, ahogyan a valamikori kormány és egyes szlovák emberek viszonyultak hozzájuk: erősen elnyomták a kisebbséget. Orbán a pozitív szándékait azzal mutatta meg, hogy pénzt tolt ide, pályázatokat, projekteket támogatott. Szerintem ez a két dolog nem találkozik; nem az orbáni politika változtatta meg a szlovák nép gondolkodását. Akkor nem lehet, hogy inkább a szlovákok változtak meg?

hvg.hu: Nem tart attól, milyen következménye lesz, hogy felszólalt egy politikai kérdésben?

K. V.: Persze van, aki szerint eddig közkedvelt színésznő voltam, de ezzel most öngólt rúgtam.

De tudja, mit érzek? Hogy jó, akkor legyen vége a karrieremnek. Nem érdekel.

Nekem tovább kell élnem az életemet, és nem akarok lefeküdni hatalmaknak csak azért, mert nekem most jó. Körülvesznek a társadalmi problémák, és meghunyászkodásnak érezném, ha nem mernék nyilatkozni. Én úgy nem tudnám folytatni ezt az egészet, mert elsősorban ember vagyok, Szlovákia magyar ajkú állampolgára, és ez fontosabb, mint hogy mi a szakmám. Ha emiatt parkolópályára tesznek, ha emiatt nem fognak szeretni, ám legyen. A legtöbb ember szeretetéhes, de nekem fontosabb, hogy lássam, milyen értékek mentén kell kiállni.

Én nem akarok az a színész lenni, aki azt mondja, „én nem politizálok”.

A politika a közélet, a közélet pedig az életünk. Aki kivonja magát a közéletből, vajon létezik egyáltalán?

Reviczky Zsolt

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: