Aktív TikTok-felhasználóként aligha kerülheti el az ember, hogy a tökéletes élet tökéletes rutinja táruljon a szeme elé. Ezeknek a rövid videóknak megvannak a maguk jellegzetes kellékei, a pedánsan elrendezett párnáktól kezdve a chiamagos zöldturmixon át a meditációig, és persze a videókat jegyző influenszerek ezt a tökélyre fejlesztett a reggeli rituálét már akkor végigcsinálják, még mielőtt az egyszerű halandó ébresztője megszólalhatna.

A jelenségnek neve is van, mégpedig „that girl”, vagyis „az a lány”, aki céltudatos, szorgalmas és kihoz magából mindent, amit csak emberileg lehetséges. A „hogyan lehetsz az a lány” mottóval fémjelzett életvitelt kifejezetten fiatal lányok tették trenddé, mégpedig 2021-ben, amikor még világszerte lovagoltuk meg kollektíven a Covid-járvány hullámait, és a korlátozások, a home office és a távoktatás rendre váltogatták egymást.

Ez a videótípus egy olyan rutint mutat be, amely során a készítője korán kel, sportol, valamilyen elképesztően egészséges, de semmiképp nem túl kiadós reggelit fogyaszt, meditál, naplót ír, soklépéses arcápolási rutint végez, majd elkezdi a napját. Az előbb felsoroltakat ráadásul egy meglepően esztétikus környezetben, már-már túlzottan esztétikus módon teszi, aminek során a néző rácsodálkozhat összeillő sportszettjeire, a tányérjában tökéletesen elrendezett gyümölcsdarabokra, vagy a szobája természetellenesen steril kinézetére. A „that girl” trend aztán futótűzként terjedt, és inspirált karanténban rekedt, vagy szimplán megújulni vágyó embereket arra, hogy hagyják el a lustaság süllyedő hajóját, helyette inkább válasszák „annak a lánynak” az útját, aki tudja, mitől döglik a légy – vagy legalábbis akinek ellenállhatatlanul vonzó, de annál nehezebben kivitelezhető az életstílusa.

Könnyű egyébként sokféle „that girl” tartalmat felfedezni, az alap rutinon túl is, például esti vagy karácsonyi tematikájú videókat, mindegyikben közös azonban a makulátlan környezet és néhány kötelező pont, mint a sport vagy a határidőnaplózás.

A mindennapi élet és rutin idealizálása, sőt romanticizálása egyébként korántsem rossz dolog, elvégre a keserű gondolat, miszerint az életünk nagy része hétköznap, valójában igaz. Más kérdés, hogy mennyire jó, ha a rutinnal túl görcsössé válik az ember, ha átmegy robotba és a mindennapjai nehezen fenntarthatóak lesznek.

Egy-egy ilyen videós útmutatás sokaknak jelenthet inspirációt, főleg, ha épp gödörben érzik magukat a munkamorált illetően, viszont a túlzottan korlátozó rutinok nem feltétlenül összeegyeztethetők az élet ad hoc jellegével, és talán néha a testnek és elmének is jobb hat helyett csak nyolckor kelni, vagy régóta áhított kakaós csigát reggelizni, még ha az nem is annyira „that girl-ös”.

Többek között emiatt is érte kritika a trendet. A videókon jól látszik, hogy már-már az alulevést, valamint a napi sporthoz való görcsös ragaszkodást teszik divatossá, ezzel pedig hozzájárulhatnak a fiatal lányoknál amúgy is gyakori evés-, és testképzavarhoz. Bírálták emellett ezeket a videókat a kirekesztő mivoltuk miatt is, ugyanis ezeknek fő (vagy legalábbis népszerű) készítői jó anyagi hátterű, vékony, a szépségideálnak könnyedén megfelelő tartalomgyártók.

Ezeket a komorabb, káros vonásokat alaposan elrejti a szépség és a letisztultság esztétikája, ami szinte kivétel nélkül jellemzi a „that girl”-videókat. A néző pedig egyszerűen elhiheti, hogy ténylegesen elérhető a tökéletesség és a teljes kontroll az élete minden területén. Ezen a ponton viszont könnyen toxikussá válhat az üzenet, mert bűntudatot ébreszt azokban a fiatal lányokban, akik az esztétizált lehetetlent próbálják meg elérni, főleg úgy, hogy az esztétikai hangsúly ráadásul eltakarja a módszereket és eszközöket, amelyekkel ezeket a wellness, fitnesz és produktivitási célokat meg lehetne valósítani. Vagyis felvillant egy irreális, életszerűtlen ideált, anélkül, hogy mélységet, értelmezést adna neki, ráadásul azt sugallja, hogy a boldogsághoz, egészséghez, elégedettséghez vezető úton végigmehetünk mindössze néhány dolog kipipálásával.

AFP / EMMA KIM

A jelenség egyébként tanulságos módon párhuzamba állítható a társadalmakban szintén megfigyelhető produktivitás kultusszal, az úgynevezett hustle culture-rel. Ez azt hirdeti, hogy az ember sikerességéhez, valamint a középszerűség elkerüléséhez kötelező a kemény munka, ami nem heti 40 órát és nemcsak intézményes kereteket jelent, hanem túlórát, plusz feladatok bevállalását és állandó önfejlesztést. Mivel nagy a tolongás a munkaerőpiacon, ezért törtetni kell, ha boldogulni akar az ember – márpedig miért ne akarna, szól az érvelés.

A jelenséget táplálják azok a híres vállalkozók, üzletemberek és motivációs előadók is, akik bár többnyire már nem szorulnak rá, hogy minden reggelüket munkahelyi e-mailek olvasgatásával kezdjék, vagy heti 70 órát gürizzenek, mégis előszeretettel hirdetik, hogy hajtani kell, amíg csak bírja az ember, mert ugye ők is így lettek naggyá. Jó példa erre Elon Musk, aki fennhangon hirdette a Twitteren, hogy heti 40 órával még senki nem ért el változást a világban, vagyis ha nem akar az ember a középszerűségnek nevezett pokol tüzén égni mindörökké, akkor jobb, ha elfelejti a nyolcórás műszakokat.

Bármennyire is tűnik ellenszenvesnek és radikálisnak ez a fajta hozzáállás, Musk sikere, vagyona és az ide vezető reklámozott életmód sokaknak vonzó, ez a fajta példamutatás pedig normalizálja a túlórázást, a kialvatlanságot, a hajszoltságot a végkimerülésig.

There are way easier places to work, but nobody ever changed the world on 40 hours a week

— Elon Musk (@elonmusk) November 26, 2018

Zalaba Krisztián, a hustle culture ellenkezőjét, a lelassulást hirdető Semmittevés Podcast egyik műsorvezetője szerint a túlhajszoltságot népszerűsítő trend fő velejárója, hogy sokan lemaradva érzik magukat, a felzárkózás érdekében pedig irreális elvárásokat támasztanak magukkal szemben. Ennek következtében a kiégett emberek száma is várhatóan megnövekszik, mivel a belső intuíciójuk helyett kizárólag az elméjükre hagyatkozva a „mit kellene csinálni?” kérdésre keresik a választ a „mit szeretnék csinálni?” helyett. Szerinte a hustle culture az önmagunkkal való megromlott viszony mellett a társas kapcsolatokra is elkerülhetetlenül rombolóan hat, hiszen ezek háttérbe szorulnak a túlzott hajtás mellett.

Zalaba Krisztián szerint a gürizés aligha kivitelezhető rövidtávon, egy közelebbi cél elérése érdekében, hiszen olyan viselkedésformát alakít ki, amely egy spirálba taszíthat bennünket. Nem mellesleg a fontosnak ítélt célok sokszor nem az egyén sajátjai, hanem a külvilág elvárásainak beteljesítése – ezért tartja fontosnak a belső intuíció felébresztését, amely által a saját céljaink is megfogalmazódnak, ezek pedig már nemcsak a célt, hanem az ide vezető utat is élvezetessé teszik. Úgy véli, fontos a lelassulás és az apró dolgokra fordított osztatlan figyelem – legyen az egy tea elkészítése, vagy egy séta a természetben a cikázó gondolatok elfogadásával.

A másik oldalon viszont a túlhajszoltság, a külső elvárásoknak való görcsös megfelelés óhatatlanul hozzájárul ahhoz, hogy saját megítélésünket és önbecsülésünket a karriersikereinkre alapozzuk, amelyek ráadásul jól mérhető kritériumokat kínálnak – például pénzt. A jó tulajdonságokért nem feltétlenül fognak irigyelni minket, de egy menő állásért, autóért és gyarapodó anyagi javakért már annál inkább, sugallja ez a trend. Nem nehéz tehát a hustle culture áldozatául esni, vagy azzal áltatni magunkat, hogy ha „azzá a lánnyá” válunk, akkor egyszer majd kifizetődik a sok áldozat. Csakhogy ez a hozzáállás sokszor olyan járulékos következményekkel jár, mint a korábban említett kiégés.

A kiégéshez általában folyamatos stressz, valamint fizikai, érzelmi és mentális kimerültség is vezethet, és akár megromlott társas kapcsolatokkal és teljes közönnyel is végződhet, amiből kilábalni korántsem egyszerű.

AFP / ALIX MINDE

Bizonyos társadalmakban – például Belgiumban és Izlandon – léteznek már törekvések arra, hogy a munkahely és magánélet közötti egyensúlyt rendszerszinten erősítsék, például a négynapos munkahét bevezetésével, vagy olyan szabályozással, amelynek értelmében a közalkalmazottak munkaidőn kívül nem kötelesek munkaügyekkel foglalkozni. Angliában nemrég jelentették be, hogy 60 cég és néhány ezer munkavállaló fog várhatóan részt venni abban a júniustól decemberig tartó kísérletben, amelyben tesztelik a 4 napos munkahét megvalósíthatóságát.

A produktivitás mellett tehát egyre fontosabb szerephez jut a testi-lelki egészség, a felfelé ívelő karrier mellett pedig egy kiegyensúlyozott élet. A négynapos munkahét, túl azon, hogy munkavállalói szempontból nagyon vonzónak tűnik, a Lancet kutatása alapján jobb egészséget is biztosítana a dolgozóknak, így kisebb eséllyel halnának bele a munkába – a kifejezés minden értelmében.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: