A hazai kézműves sörfőzdék karácsony környékén szoktak előállni a legötletesebb dobásaikkal, minden évben meg is kóstoljuk, milyen is sörben a mézeskalács, a meggyes-mákos rétes vagy éppen a lilahagymalekvár (három éve, tavalyelőtt, tavaly is teszteltünk). De idén meglepetéssel vegyes örömmel vettük észre, hogy a strandszezont se tudták le a szokásos, úgynevezett saison típusú sörökkel, amiknek egyik ismertetőjele, hogy kevés bennük az alkohol, a másik pedig, hogy dögunalmasak. (Természetesen kedves kommentelőink szerint ebben nincs igazunk, azok legalább igazi sörök, amikről itt szó lesz, azok meg nem.) Ha valaki most szétnéz a magyar kisüzemi söröket is árusító boltokban, rengeteg másféleképpen frissítő vagy nyárias sörrel fog találkozni.

„Jópofa sör, gyereknek is adnám" - Megkóstoltuk a legfurcsább karácsonyi söröket

Rókagomba, vörösáfonya, csili, citromhéj, kardamom és sulyom - ez csak néhány a hazai kézműves sörfőzdék összetevői közül, és mivel imádjuk a kísérletezést, idén is megnéztük, mire érdemes rámenni a karácsonyi kínálatból.

Az abszolút sláger egyértelműen az uborkás sör, egyúttal így a kánikulában végre egy fél fokkal indokoltabbnak tűnik az a teljesen érthetetlenül túltolt divat is, hogy ma már minden kézműves főzdének háromból két új ízesített söre sour, azaz vadélesztővel, vagy később a forralás során elpusztított baktériumokkal savanyított sör, még akkor is, ha ezt a savanyítást az ég adta világon semmi nem indokolja. A(z elsősorban belga) vadélesztős savanyú sörökkel vagy gose-okkal természetesen semmi baj nincs, de hogy mi indokolja megsavanyítani még egy juharszirupos sört is annak ellenére, hogy a juharszirupnak egyetlen feladata van, mégpedig az, hogy édessé tegye, amibe beleteszik, arra aligha tudna választ adni akár maga a sörfőző sem.

Imádtuk a lilahagymás sört, de a meggyes-mákos se rossz: teszten a legfurcsább sörök

Ezüstfenyő-tűlevél, forralt bor, banán és vanília, barack, mák és dió: csak néhány a hazai kézműves sörfőzdék karácsonyi söreinek ízesítései közül. Egy jellegzetes román süteménytől a lilahagymalekvárig minden elfér egy pohár sörben: teszteltük a választékot.

Úgyhogy alaposan bevásároltunk uborkás sörökből, savanyú nyári ízekből és a többi olyasmiből, amiben úgynevezett nyárias összetevők vannak, és összeültünk berúgni, illetve dehogy: tesztelni, vajon érdemes-e ezeket vinni a strandra a megszokott kedvencek helyett.

Spoiler: nem.

Mézeskalács, zserbó, baklava, fenyőtű: megkóstoltuk a legelvetemültebb söröket

Van, aki már egy meggyes vagy áfonyás sört is túlzásnak tart, pedig az még semmi a sósmogyorós-karamelleshez vagy a diós-baracklekvároshoz képest. Egy komplett cukrászda desszertkínálata kijönne csak a magyar kézműves sörök ízeiből. Na jó, de vajon ihatóak is?

One Beer Sugar Lips – Super Sour Ale (2,7 pH)

Hogy a savanyúsör-mánia mennyire elharapózott, arra talán nem is létezik jobb bizonyíték annál, hogy jelenleg két főzde is azzal próbálja elcsábítani a vevőket, hogy a sörük minél alacsonyabb pH-értékével gizdázik. Mondjuk van is ebben valami: ha már boldog-boldogtalan savanyúzik, akkor már nyomjuk fullba a kretént, és marjon a cucc, mint az ecet. Bár a One Beer 2,7-es péhája tök jól hangzik középiskolai kémiai tanulmányaim alapján, mert hiába voltam kettes kémiából, arra még emlékszem, hogy a semleges, az 7. De a Wikipédián utánanézve azért kicsit elszontyolodom, mert a sósav az sajnos jóval kevesebb, 1 körül van, szóval ma se halunk bele a sörözésbe. Kár.

Mindenesetre a csókos dobozt legalábbis mindenki imádja, bár amíg nincs felbontva a cucc, általában kevesebb a probléma. Szerintem mondjuk ezúttal utána sincs: az epres ízhez kivételes tényleg illik a savanyúság, harmonikus az íz, pláne, hogy

az eper sem az a gejl ételízesítő-íz, aminek annyi köze van a gyümölcshöz, mint Epres Panninak,

nincs benne semmi szirupíz. Jól el lehet kortyolgatni, de ha muszáj, lehúzni se rossz. Mondjuk nem ért velem egyet mindenki, Kiricsi Gábor szerint olyan, „mint amikor a Limo port gyerekkorunkban betoltuk az arcunkba és felhabzott”, igaz, nem teszi hozzá, hogy ezt pozitívan vagy negatívan érti. Ballai Vince viszont eléggé megijeszt, szerinte olyan az illata, „mint a gőzölős vasaló, amikor kiecetezem” – miért, az néha ki kéne ecetezni?! Hozzáteszi, olyan az íze, mintha citromsavba öltek volna pár gumicukor-kukacot. Elég szomorú kép, nem akarom elképzelni.

HopTop Currantly Locked Down

A savanyúverseny másik indulója a HopTop ribizlis, viszonylag erős (7,8%-os) söre, igaz, a számok nyelvén ez már szinte semmi a másikhoz képest, pff, 3,06 a pH-értéke, amatőr! Mondanánk a reklámszöveg alapján, de a valóság ezzel szemben az, hogy tök hülyeség és teljesen értelmetlen ez a kémiai alapú farokméregetés, mert ez a sör érzetre igenis sokkal savanyúbb, mint az előző.

Gyükeri Mercédesz elhomályosult szemmel gondol vissza az első korty után a gyerekkorára: „Olyan, mint amikor éretlen ribizlit ettem a kertben a bokorról”. Vince rákontráz: „Igazából bármilyen éretlen gyümölcs lehetne ribizlitől almáig. Aki ezt szereti, annak oké. Nekem oké.” Nem tudtam, hogy ekkora rajongótábora van az éretlen gyümölcsöknek. Amúgy igazuk van: a savanyúság mögött különösebben nem érezni az ízeket, ha az lenne ráírva, egres, elhinném azt is. Vagy azt sem. Csendes-Erdei Emese kevésbé melankolikusan, viszont lényegretörőbben fogalmazza meg privát érzéseit a savanyúságról:

Az egész arcom befacsarodik tőle.

Mad Scientist Pineapple O

A kémiaóra után megszavazzuk, hogy jöjjön valami édeskés, de hát kit akarunk átverni: ma már az ananászos mézsör is sour, aminek valószínűleg egyik másik főzdénél se lenne semmi értelme, de az amúgy is a legőrültebb ötletekre gerjedő Mad Scientist „O” sorozata felvállaltan a gumicukor feelingjét akarja visszahozni, és ez a sorozat minden darabjával sikerül is nekik – most is. Jó, hát azért ez a koncepció, hogy braggot, azaz erjesztett mézből készülő sör, amit savanyítanak, szóval

a savanyú méz, ez úgy hangzik, mint valami nagyon szar popsláger címe a kilencvenes évekből.

Bírom ezt a sorozatot, de ezúttal kicsit kevésbé hangsúlyos az ananász íze, mint a többiben, amitől elszontyolodom. Még szerencse, hogy italba fojthatom a bánatomat.

Gábor utólag bevallja, neki az összes közül ez ízlett a legjobban, pedig sose iszik ilyesmiket, ő a keserű cseh sörök híve, de egy ilyen uncsi ízlésű fickótól csak annál nagyobb a dicséret, miszerint „egyben van és harmonikus”. Most Vincén van a homályos szemmel előadott fiatalkori élmények felidézésének sora: „Olyan, mint az első ananász, amit karácsonyra kaptál húsz éve, és nem tudtad vagy merted kibontani, így tavaszra megbuggyant” – réved el. „Az íze elsőre édes, másodikra extrém savanyú.” Akár az emlékek. Mindenesetre mire nagyon beleélhetnénk magunkat a filozófiába, Mercédesz egy pillanat alatt visszaránt a földre: „Olyan az illata, mint a 9-es busz délután négykor. De az íze jobb annál.” Emese próbálja megfogalmazni, mire is emlékezteti a különös íz, végül sajnos sikerül is neki: „Olyan, mintha benyeltem volna a parfümömet egy korty sörrel.” Önökkel is történt már ilyen?

Inczellar Cucumber Fever

Itt az ideje elkezdeni az ismerkedést az uborkás sörökkel. A szentesi Incze testvérpár két uborkás sört is készített egy extrémsörfőző versenyre, egy sima kígyóuborkásat (már amennyiben létezik olyan kifejezés, hogy „sima kígyóuborkás sör”) és egy gin fizz ízesítésűt. Én tényleg nagyon szurkolok a lelkes, fantáziadús sörkészítőknek, de már akkor érzem, hogy baj van, amikor felpattintom a dobozt, és megcsap a kicsavart felmosórongy jellegzetes szaga, de hogy a baj ekkora, azt még ekkor sem sejtem.

Belekortyolok, és megbánom életem összes rossz döntését.

Ez az egyik legrosszabb sör, amit valaha ittam, pedig rockfesztiválokon töltöttem a kamaszkoromat.

Emese bájos mosollyal jegyzi meg, hogy „olyan a színe, mint a vizeleté”. Tényleg nem akar bántani senkit, mert hozzáteszi, hogy amúgy „meglepően frissítő”. Abban mindenki egyetért, hogy leginkább kovászos uborkát idéz az íz, nem kígyóuborkát, persze ez nem csoda, hiszen a sörkészítéssel járó erjesztés az uborkával házasítva ezt a hatást kelti. (Fogalmam sincs, ezt honnan tudom, esküszöm, hogy tényleg kettes voltam kémiából. Mondjuk akkor még nem sörrel motiváltak.) Mercédesz szerint ugyanakkor nem egyszerűen kovászos uborkáról van szó, hanem elrontott koviubiról; Vince ezt úgy fogalmazza meg, „az íze azé a kovászos uborkáé, ami kissé túl sokáig maradt a napon.” Mivel ez még nem igazán gusztustalan, hozzáteszi: „Van az ízében némi uborkahéj, frissen visszaszedve a komposzthalom tetejéről.” Én ezen a ponton inkább leteszem a poharat.

Inczellar Cucumber Gin Fizz

A gines verziótól többet várok, de pechem van: semmi mást nem érzek az ízben, csak a kaprot. És utálom a kaprot. Minek mentem oda. Azért jól jönne, ha lenne valami borókabogyós aromája, mert a gint viszont szeretem. Mercédesz viszont velem ellentétben szereti a kaprot, így ebben is értékeli a kapros ízt.

Olyan, mint a kovászos uborka leve szódával felhúzva,

tetszik is benne a friss kapor íze, a keserű utóíz viszont ront az összképen. De végre egy sör, amit innék.”

Vince szerint is koviubi-spriccel állunk szemben, de „ezt viszont időben bevették a napról”. Emese valószínűleg mostanra megéhezett, mert szerinte uborkásszendvics-illata van. Sonkával azért ne próbálják ki.

Horizont My Cucumber Lager

Azt eddig még nem árultam el, hogy én vagyok az az ember, aki amúgy utálja a kígyóuborkát és a kovászos uborkát is, de önszántamból vettem négy ilyen ízesítésű sört. Azt hiszem, szerényen a szakmai alázatra foghatom a dolgot. De mindezt csak azért árulom el, mert mindezek ellenére ez a sör még nekem is ízlett. Igaz, részben azért, mert ez az egyetlen, ami savanyú uborkásnak érződik, nem kovászosnak. Meg hát azért, mert ez nem sour. Őrület!

 

A láger nem vicc a névben,

tényleg egy klasszikus lágersörről van szó, amit felfrissítettek egy kis uborkával.

Emese is egyetért: „Ennek van a legtöbb köze a sörhöz, és talán ez a legjobb is.” Mercédesz szerint lehetne egy kicsit testesebb, „de teljesen rendben van”. Többen korianderes ízt vélnek felfedezni. Senki nem reklamál. Csendben iszunk. Boldogok vagyunk.

Fehér Nyúl Oasis

Ahogy az már lenni szokott, ez az állapot nem tart sokáig. A Fehér Nyúl ugyan saisonnak nevezi ezt a sörét, de van benne uborka, lime és rózsabors is. Állítólag. Szerintem leginkább vízízű. Bár ha türelmes vagyok, miután lenyelem, az utóízben akad némi rózsabors. Vagy csak képzelem, mert szeretném, ha így lenne. Vince próbálja mindenben a pozitívumokat keresni:

Lapos, de így legalább hozza a napszítta vizes törölköző érzetét a strandról.

 

Gábor lelki szemei előtt is nyári jelenetek elevenednek meg, igaz, nem túl vidámak. „Nem kellemes az illata, kicsit olyan, mint amikor a dinnyelé benne marad az ételhordóban a dinnye után az esti mosogatásig.” Mercédesz is a fejét csóválja: „Amilyen jól működik a rózsabors a gin-tonikkal, ezzel annyira nem.”

Monyo Gelato Giuseppe

Az uborkás trip után szeretnénk valami édeset. Ahogy azt Móricka elképzeli: itt még a fagyis sör is savanyú. Pedig ez lehetne a legjobb kókuszos sör, amit valaha ittam, mert minden megvan benne hozzá, csodálatos a kókuszillat, fantasztikus a gyümölcs aránya, minden el van találva. Aztán szájbarúg a lime, mintha az anyját, a fonnyadt citromot szidtam volna, de nem tettem ilyet, nem értem, miért érdemlem ezt.

Vince ugyanakkor igyekszik ebben is a pozitívumot keresni: szerinte az illata kókuszos naptej – „Ez már a nyár!” Hozzáteszi: „Rögtön beugrik róla a kókuszkocka, de aztán a savanyúság rögtön törli is.” Kortyol még egyet, és megállapítja:

Kókuszkocka a kovászos uborka levében.

Szerintem egyszerűen csak nem öblítette ki rendesen a poharát. Szerinte több tejes íz kéne a névben ígért fagyis jelleghez, Emese szerint viszont így is sütiíze van, illatra pedig testápoló. Higgyék el, ezt bóknak szánta. Mercédesz beismeri: bár az ötletet jónak, a kivitelezést rossznak tartja, mégis itatja magát. „Igazi guilty pleasure.”

HopTop Tihanyi Levendula

Ahogy haladunk előre az időben és az elfogyasztott sörök számában, Vince sztorijai egyre meredekebbek. A HopTop és a Tihanyi Apátság együttműködéséből született két sör egyikére, a levendulásra például szemrebbenés nélkül közli. „Olyan az illata, mint a kékvillámnak, tudjátok, amikor a seregben az ultrás flakonra ugrottál két lábbal, és kilőtt a folyosón a padlóra.” Ami nagyobb baj, szerinte

ízre is hozza a háztartási tisztítószerek ízvilágát.

Vajon mennyi háztartási tisztítószert kóstolt életében? És miért?

Igaz, én se nagyon tudnék vitatkozni vele: bár én alapvetően szeretem a levendulás ételeket-italokat, erről leginkább az a benyomásom, ilyen lehet érzékien végignyalni a molyirtót. Pedig egyébként jó a levendula aránya, nem kerül hivalkodóan az előtérbe, kár, hogy cserébe nem is jó. Jobb levendulával remek lenne. Emese most már szűkszavú: „Szép, de rossz.”

HopTop Tihanyi Citromfüves Pils

Mercédesz ezen a ponton jut el a részegség melankolikus szakaszába. „Miért lesz jobb az életem, ha ezt iszom? Enélkül is tudom, hogy az élet szar!”

A másik tihanyi HopTop valóban pilzeni típusú, sörszerű sör, és a citromfű sem az a fűszer, ami a feje tetejére állítani bármit. Vagy ahogy a még mindig szófukar Emese fogalmaz:

Semmi extra. Sör.

 

Szerintem is jellegtelen. Gábor ugyanakkor, tudják, a cseh sörös fickó, vitába száll: „De ez legalább egy pils! Még a kedvelt cseh söreimnél is keserűbb.” Eddig jó, de ilyenkor mindig jön a de. Így van ez most is. „Próbálom elképzelni a helyzetet, a fülledt kánikulát, amikor pont ez esik a legjobban, de nem egyszerű.”

HopTop Hibiscus Trip

A HopTop nagyon érzi a nyarat, ahogy az tesztünkön való sűrű szereplésükből is látható, és akkor a savanyú Sour Series sorozatukról még nem is beszéltem, kérem, fogják fel ezt afféle csendes tiltakozásként. De a hibiszkuszos sörükre muszáj volt rápróbálnunk, nem is csak a sörízesítésre ritkán használt alapanyag miatt, de azért is, mert belga típusú ale-ről van szó, 10,4 százalékos alkoholtartalommal, szóval ha a nyári sörözést balatoni jelenetekkel kívánjuk elképzelni, akkor a Hibiscus Trip Ötvös Csöpi: ha nem vigyázunk, fejbevág.

Vince gond nélkül köti is a sört a nyári élményekhez:

Erősen alkoholos íz, zajos kempingben jól jöhet, hogy gyorsan kiüssük magunkat.

Gábor nem rajong az ilyen erős sörökért, szerinte „ha Hubertust vagy konyakot öntenék fel szénsavval, az lenne ilyen”. Én abszolút érzem benne a belga sörös jelleget, viszont nekem nagyon sok benne a cukorszirupos édesség. Talán hatósági áras volt a cukor, amikor készült. Emese felismeri benne az olcsó teák állandó alapanyagát, a hibiszkuszt, szerinte egyenesen barackos teaíze van. Mercédesz azt mondja, harminc fok fölött nem inna ilyesmit. Nem tudom, miről beszél, hiszen ez csak tízfokos.

First Fruit Flies White Chocolate Berry Sour Ale

Úgy gondoltuk, majd valami desszerttel zárjuk a napot, de hát mostanra talán már önök is sejtik, a mai magyar kézműves főzdékben még a fehércsokis sör is savanyú, aminek semmi értelme. Lehet, hogy a First sörfőzdében is így gondolták, mert az első pár korty után mind úgy keressük az ízben a csokit, mint Demeter Szilárd az iratmegsemmisítőt: „Az előbb még itt volt a Parti-Nagy kötet alatt, hova lett?” Igaz, ez nem mindenki szerint baj. Mercédesz direkt örül neki: „Minden hozzávaló íze kijön külön, de egyben nincs meg a harmónia” – kesereg az első pár korty után, de mire legurul az adag, felragyog az arca: „A végére teljesen eltűnt belőle a csoki. Így már nem is rossz!”

Pedig az illatban még éreztük, ahogy az összetevők között felsorolt joghurtot is. „Az illata finom! Itt még nem sejti az ember, hogy az íze ugyanúgy full savanyú, mint a többié” – mondja Gábor, tulajdonképpen összefoglalva az egész napunkat. Emese mostanra már csak látszólag van velünk: „Berúgtam, már alig érzem az ízét.

De nem baj, mert nem tűnik jónak.

Még több Élet+Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: