„Rossz érzés, hogy bárki veszélyesnek gondolja a saját hazámat”
Magyarországon a társadalom egyre elfogadóbbá válik, viszont a politika a nyitottság ellen dolgozik – véli Kanicsár Ádám András újságíró és LMBTQ-aktivista, aki immár tíz éve vezet beszélgetéseket a Sziget Fesztivál Magic Mirror sátrában. Idén több külföldi volt kíváncsi a genderkérdéseket feszegető programokra, és úgy tűnhetett, mintha a magyarok, ha már egyszer kijutottak a Szigetre, valóban menekülni akartak volna a magyar valóság elől. Szerinte viszont fontos lenne, hogy Magyarországon életben tartsuk a tiszteletteljes vitázás kultúráját, és ne a passzivitás legyen az új irány.
hvg.hu: Felvetődött bármikor, hogy 18 pluszos karika legyen a Magic Mirror sátoron?
Kanicsár Ádám András: Idén nem. Tavaly hallottuk, hogy egy politikus szerint itt „LMBTQ-propaganda” folyik, ezért kellene korhatáros jelzés. Ez a vélemény azonban gyorsan elhalt, és nem is igaz. Idén nem kaptunk ilyen jelzést, és nem is volt karika, mert úgy gondoljuk, hogy olyan a témákról beszélünk, amelyek hasznosak lehetnek a társadalom szempontjából.
hvg.hu: Tíz éve vezeti ezeket a beszélgetéseket, milyen érzésekkel zárta le magában az idei fesztivált?
K. Á. A.: Nagyon ambivalens érzésekkel, mert egyszerre volt óriási élmény és óriási erőpróba. Ismét nagyon jó beszélgetések voltak a sátorban, szerencsére a közönség is nagyon aktív volt, kérdeztek, vitáztak, ahogy a színpadon szereplő emberek is. És közben az egymás véleménye iránti tisztelet tényleg bejárta a sátrat, ami csodálatos dolog.
És erőpróba volt, mert idén nagyon kellett arra figyelni, hogy fenn is tartsuk ezt a tiszteletet. Nem szerettük volna, ha bárki azt érezné, hogy a Mirror Talks meg akarja mondani, hogy hogyan is kellene gondolkodni a genderről. Nem is tudtunk volna ilyen attitűdöt képviselni: idén nagyon bonyolult témákat hoztunk, amivel én saját magamnak adtam fel a leckét.
Idén hangsúlyosabban éreztük azt is, hogy a külföldi sajtót mennyire érdekli, hogy egy queer sátor hogyan működik ma Magyarországon. Panaszkodhattunk volna, hogy itthon milyen a helyzet, de egyrészt rinyálni nem akartunk, másrészt fontosabb feladat volt a Magic Mirrort és a Mirror Talksot egyfajta nyitott műhelyként bemutatni, és véletlenül sem azt a látszatot kelteni, hogy mi úgy működünk, mint a propaganda gépezet.
hvg.hu: Úgy hallottam, idén felmerült a szervezés közben, hogy több külföldi meghívott komolyan aggódott amiatt, hogy ha például a gender-témáról beszél Magyarországon, börtönbe kerülhet. Mi az, ami ilyenkor átfut a fején, és hogyan reagál?
K. Á. A.: Hála Istennek, egyelőre azzal tudom megnyugtatni őket, hogy leírom a valóságot. Hogy Magyarországon nem lesz semmi bajuk attól, hogy genderről beszélnek, nem lesznek letartóztatva, megbüntetve, megverve. És alapvetően bármit is hallanak Magyarországról, van itt a társadalomnak egy jelentős része, amely támogató és kíváncsi. Persze valahol fájdalmas ez, hiszen LMBTQ-aktivistaként és a saját országom közösségéért dolgozom, hiszek abban, hogy tombolnia kell bennem a hazaszeretetnek és rossz érzés, hogy bárki veszélyesnek gondolja a saját hazámat.
És a Szigeten valóban biztonságos teret is teremtettünk; vagyis teremtettek az emberek, akik mindannyian a Magic Mirror részei. Ahol ennyi nemzetiségű, nemi identitású, szexuális orientációjú és különleges önkifejezéssel élő ember mozog harmóniában egymással, ott mindenki biztonságban érzi magát. Ez a titka egy boldog közösségnek. Ez lenne a titka egy boldog országnak is.
hvg.hu: A Mirror Talks kapcsán úgy fogalmazott, hogy idén nagyobb bátorságra lesz szükségük, mint valaha. Aktivistaként sem szokott félni semmitől?
K. Á. A.: Néha mindenki fél, sajnos én is. Hiszen én játszom azon az oldalon, amely sokszor ellenségképnek felel meg bizonyos valóságokban. De ha valaki fél, akkor valaki nyer. Így mindig kell stratégiát találni saját magunk számára. Számomra ezek a félelmetes pillanatok azok a mélypontok, amelyek arra sarkallnak, hogy erőt gyűjtsek, és így vagy úgy, de kimásszak belőlük. Persze, féltem, hiszen ki tudja, hogyan forgatják ki az én vagy a fellépőim szavait, ki érti félre, ki kezeli csak azért is propagandaként a szabad gondolkodást.
De a félelmet itt most nem a bátorság oldotta fel, hanem a maximális figyelem. Hogy mindenki szóhoz jusson, minden vélemény, kérdés helyet kapjon, hogy mindenki úgy érezze, számít, amit mond, és hogy az ő világnézete igenis elfér más világnézete mellett, mert a világ nem fekete-fehér. Hanem színes, mint a szivárvány. Mint a Magic Mirror, ha úgy tetszik.
hvg.hu: Az idei programban az aktivizmussal is foglalkoztak. Milyen a helyzet regionális szinten?
K. Á. A.: Az ukránok nyilván extrém helyzetben vannak az országukban zajló háború miatt, aminek kitörésekor egyébként alakult egy Gay Army, azaz egy meleg férfiakból álló hadtest, akik harcolnak és védik a hazájukat. Szerintem ez elképesztően szép dolog. Itthon valószínűleg a legtöbben elképzelhetetlennek tartják, hogy az LMBTQ-közösség tagjainak is lehet erős magyar identitástudata, és a kormány sajnos egyre inkább élezi ezt a vélekedést.
Meglepő volt amúgy, hogy mint kiderült, a többségi társadalmat Ukrajnában éppen a háború hozta közeli kapcsolatba az LMBTQ-közösséggel. Hiszen a háborúban identitástól függetlenül mindenki egyenlő lesz: mindenki valakinek a fia, lánya, testvére, barátja, szerelme. Ez nagy tanulság volt nekem és a közönség számára is.
A cseheknél pedig már abszolút napirenden van, hogy engedélyezik-e végre az azonos neműek házasságát vagy sem. Volt egy nagyon erős kampányuk, és össze is gyűlt elegendő aláírás a népszavazáshoz, amit különböző politikai erők megpróbálnak ellehetetleníteni. Furcsa helyzet, ami szerintem Magyarországon is megfigyelhető: a társadalom egyre elfogadóbbá válik, és már készen állna rá, viszont a politika egyelőre megakadályozza ezt.
hvg.hu: Hogy látja, milyen szerepe van az LMBTQ-témák köré szerveződő beszélgetéseknek egy fesztiválon?
K. Á. A.: Minden évben más és más. Tavaly, a homofób és transzfób törvények elfogadása idején rengeteg magyar volt velünk, érdekelte őket, hogy mi történik körülöttünk. Láttam mennyire megdöbbentek azon, hogy egy transznemű kiáll a színpadra és elmondja a saját tapasztalatait. Arról beszélt – olykor sírva –, hogy milyen volt felnőnie, elfogadnia és elfogadtatnia magát a környezetével, mennyire nehéz például egy álláskeresés vagy akár egy sima postai ügyintézés. És a nézők megértették, hogy ezek mögött a törvények mögött valós emberek vannak. Tavaly több felvilágosítóbb jellegű programunk is volt, talán jobban középpontba kerül az edukáció.
Idén viszont eltünedeztek a magyarok és inkább a külföldiek ültek be a beszélgetésekre. Talán a magyar közönség kicsit elfáradt, passzívvá vált, és ha kijut a Szigetre, valóban menekülni akar a magyar valóság elől. Mindez viszont figyelmeztetés is. Fontos, hogy Magyarországon életben tartsuk a tiszteletteljes vitázás kultúráját, és hogy ne fáradjunk el. Nem engedhetjük meg, hogy ne merjünk kérdéseket feltenni a társadalmunk, vagy akár saját magunk működésével kapcsolatban. Kíváncsinak és kritikusnak kell maradnunk. Félek, hogy ez a passzivitás lesz az új irány.
hvg.hu: Hogyan válogatták össze az idei témákat?
K. Á. A.: Tudomásul kell vennünk, hogy mégiscsak egy fesztivál közepén vagyunk, ahova szórakozni járnak az emberek, de közben edukációs, ismeretterjesztő szerepünk is van. Amikor Ujvári-Pintér Györggyel, a Magic Mirror programszervezőjével januárban leültünk gondolkodni arról, hogy milyen témákat dolgozzunk fel idén, csak körbe kellett néznünk a magyar társadalomban és úgy alapvetően a világban. Attól függetlenül, hogy egyfolytában azt a narratívát halljuk, miszerint az a rendes magyar, aki konzervatív családi körben él és van gyereke, legalább kettő, nem ez van körülöttünk. Gondoltuk, ha már ennyire retteg a politika és a társadalom egy része attól, hogy felborulnak a genderszerepek, akkor beszélgessünk szakértőkkel arról, hogy mi lenne, ha tényleg eltűnne a gender a világból.
Az LMBTQ-emberek jellemzően sok mikrotraumát élnek át, ami miatt kitettebbek az alkohol- és drogfogyasztás veszélyeinek, így jött be például a szex, a drog és az alkohol kapcsolatának vizsgálata. Ha csak az alkoholisták számát nézzük, Magyarország eléggé élen jár a globális toplistán, ezért is fontos, hogy beszéljünk az addikcióról. A szexualitás feldolgozása is különösen fontos volt számunkra idén, hiszen a propagandatörvény behozatalával egyre inkább tabuvá válik Magyarországon a szex. Az átlag magyar felnőtt tudása a szexualitásról egyébként is nagyon alacsony szinten van, ezt csak tovább mélyíti a tabusítás. És a szex mellett a szerelemről is beszélni kell. A The Construction of Love című beszélgetésen számomra elképesztően felszabadító volt látni, hogy mennyi rétegben lehet gondolkodni ma a szerelemről, mennyire nehéz megtanulni az érzéseink kommunikációját és hogy ide hogyan kapcsolódnak a genderszerepek.
hvg.hu: A fesztiválozókat hogyan lehet bevonni ezekbe a programokba? Mi az, ami kifejezetten érdekli őket?
K. Á. A.: Nagy tanulság volt, hogy mind a magyar, mind a külföldi közönséget nagyon érdekelte a gender téma. Azt látom, hogy bármennyire is „eltévedt” fogalom ez itthon és a világban, az emberek értik a társadalmi nemek fontosságát, és gondolkodni akarnak a saját szerepeikről és határaikról, és aki egy picit is megpedzegeti ezt a kérdést magában, előbb-utóbb egy szabadabb ember lesz.
Tavaly igazi sikerélményként könyveltem el, hogy négy félmeztelen, félrészeg, heteró brit turistát is sikerült lekötni az egyik beszélgetéssel, és bár az elején még röhögcséltek magukban, egy idő után elkezdtek figyelni, és végig maradtak, sőt kérdéseket is feltettek, véleményt nyilvánítottak.
A közönségen amúgy azt látjuk, hogy ha megjelenik egy drag queen a színpadon, akkor megőrülnek. Szerintem sokan értenek egyet azzal, hogy mennyire bátrak az önkifejezésben, a megjelenésükkel való kísérletezésben. Abba is belegondolhatunk, hogy mi miként változtatjuk a személyiségünket nap mint nap, helyzetről helyzetre – ilyen értelemben mindannyian dragben járunk, hiszen máshogy viselkedünk, öltözünk fel a munkahelyünkön, egy esküvőn vagy amikor színházba megyünk. Idén három drag queent is színpadra ültettünk – sőt, mivel én is bevállaltam életemben először, ezért velem együtt négyet –, akikkel a drag kultúráról, történetről beszélgettünk. Mondjuk itt a beszélgetés inkább kabaré lett, de a lehető legjobb értelemben.
hvg.hu: A beszélgetés elején szóba került a fesztivál mottója. Mit gondol, tényleg a szabadság szigete erre a szűk egy hétre a Hajógyári?
K. Á. A.: Én még mindig úgy érzem, hogy ide mindenki azért jön, mert szabad akar lenni vagy azzá akar válni. Idén megtanultam, hogy szabadnak lenni munka. Sokszor kell legyőznöd a környezetedet, magadat, a benned élő félelmeket, amelyek lehet, nem is valóságosak. És a szabadságért küzdeni kell. A Hajógyári a szabadság szigete, ha onnan nézzük, hogy megnézhetek ezer koncertet és közben jól érezhetem magam a legvadabb szerkóban, amit találtam. De ha a szabadságról beszélsz a színpadon, akkor ez a szabadság inkább felelősség, mint lehetőség.
(Borítókép: Magic Mirror előadás a Szigeten 2023. augusztus 16-án. Fotó: Reviczky Zsolt)
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
