„Kisebb hajó, nagyobb szerénység” – fogalmazta meg Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter intő véleményét Mészáros Lőrinc és felesége, Várkonyi Andrea sajtóban képekkel dokumentált nyaralásáról a 62 méter hosszú és 26,5 milliárd forintba kerülő Rose d’Or nevű jachton.  Bár a Capritól Saint-Tropez-ig felbukkanó hajó méretében elmarad ugyan a 100 méteres jachtóriásoktól, egy kis ország kis milliárdosától így is kimeríti a rongyrázás fogalmát. Gulyás frappáns reakciója így adekvátnak tűnik, de nem veszi figyelembe a szuperjacht-univerzum játékszabályait. A jachtozás ugyanis lényegéből adódóan nem a szerénységről szól, de még csak nem is a vakációról. Hanem

a villantásról.

Persze, ha a paparazzi fotókon és Instagram-posztokon túl is bele akarunk látni a jachtos életbe, nincs könnyű dolgunk. Egy ilyen hajó sok esetben arra szolgál, hogy biztosítsa a magánszféra jótékony árnyékát, elvégre a rajta lévők meg sem állnak a tenger közepéig, hogy egy kicsit maguk legyenek. De vannak, akik időt és energiát nem kímélve mindent megtesznek, hogy közel kerüljenek ehhez az elit szcénához. Így tett Emma Spence, aki hat éven át kutatta a szuperjachtok világát a PhD-dolgozatához, és akinek a következtetéseivel néhány éve a The Guardian foglakozott.

AFP / Anadolu Agency / Osman Uras

Szupergazdagéknál a jachtok annyiban mindenképp különleges játékszerek, hogy nehéz praktikus vagy logikus szempontok alapján értékelni őket. A magánrepülőgépekkel összehasonlítva például nem különösebben gyors és célszerű közlekedési eszközök, a műalkotásokkal és az ingatlanokkal szemben pedig folyamatosan csökken az értékük – számítások szerint a működtetésük és karbantartásuk évente elviszi a vételáruk 10 százalékát. Szóval, akkor mire is jó egy jacht? A kutatónak az egyik tulajdonos így foglalta össze a választ:

egy jachtot az tesz vonzóvá a szupergazdagok számára, hogy rajta keresztül megmutathatják a szupergazdagságukat.

A szupergazdagsághoz pedig nemcsak az tartozik hozzá, hogy az embernek van egy szuperjachtja, hanem az is, hogy merre krúzol vele. Márpedig nem elhanyagolható szempont, hogy a többi szupergazdagnak megmutassák, mijük van, ehhez pedig a legcélszerűbb, ha történetesen Mészárosék nyaralóhajójának, a Rose d’Ornak az útvonalát követik: Saint-Tropez, Antibes, Cannes, Nizza és Monaco kikötőiben célirányosan meg tudják mutatni magukat. Vagyis a magyar milliárdos egy PhD-dolgozat által tudományosan is megalapozott útvonalat követett, amikor a francia Riviéra legpuccosabb helyein kötött ki.

Jachtok utasai a monacoi kikötőben

AFP / Andrej Isakovic

Ezek a kikötők és a környékükön a szupergazdagok kiszolgálására kiépült kereskedelmi és szolgáltatói infrastruktúra a luxusüzletekkel és luxuséttermekkel rávilágítanak a jachtélet nagy ellentmondására is, Emma Spence szavaival élve: egymásnak feszül a tenger és jacht által biztosított privátszféra a látni és láttatni vágyással a kikötőben. A szupergazdagok a lehetetlent akarják: ne legyenek szem előtt, de mégis mindenki lássa őket.

A jachtok népe azonban nemcsak a szupergazdag kollégáknak akarja megmutatni a vízen úszó vagyonát, hanem a mezei turistáknak is, akiknek a szemében visszatükröződve még gazdagabbnak, még nagyobbnak, még fontosabbnak érezhetik magukat. Emma Spence ezt Saint-Tropez-ban figyelte meg, ahol a jachtról a parton bámészkodó hétköznapi emberek közé érkezőket akkor is körbevette a különlegesség aurája, ha amúgy nem számítottak celebnek.

Mindenesetre a jachtok a celebek természetes élőhelyének is számítanak. Nyáron a bulvárlapok menetrend szerint szállítják a lesifotókat, amelyeken Leonardo diCaprio, Beyoncé vagy valamelyik Kardashian teszi ki a bőrét a napsugárzásnak, de a jachtos életérzésről készülő fotókat az Instagram visszatérő posztjai között is megtaláljuk.

Jackie Onassis Kennedy és a Clinton házaspár 1993-ban

J. David Ake / AFP

A hajó jól mutat, de hogy nézzen ki a hajózó?

A „celeb a jachton” motívum először talán a Christina O nevű hajón úszott be a köztudatba, a görög mágnás Arisztotélisz Onászisz szórakoztató vízi egységén olyan híreségek fordultak meg, mint Elizabeth Taylor és Frank Sinatra, 1956-ban pedig Grace Kelly ünnepelte rajta az esküvőjét Rainier monacói herceggel. Ahogy a Wall Street Journal fogalmaz, a jacht „az elegancia epicentruma” lett, miután a hatvanas években Jackie Kennedy kezdte emelni a fedélzet fényét a társaságával és a dizájner ruháival.

Ma már talán lazább a jachtdivat, de még mindig benne van a szempont, hogy a jachton tartózkodók azért vesznek fel valamit, hogy azt megmutassák – a Life magazin helyett ma már az Instagramon vagy a TikTokon.

Ahogy a WSJ is írja, egy jachton töltött vakáció divatbemutatóval ér fel, amit az egyik kapitány is megerősít: a vendégek teljes gardróbbal érkeznek a fedélzetre. De ha mégis hiányozna valami az outfithez, akkor bármikor partra szállhatnak, a Guccitól a Diorig, a Chaneltől a Balenciagáig a legnagyobb luxusmárkák mind képviseltetik magukat a szuperjachtoknak fontos kikötők mellett.

Chanel bolt Monte-Carloban

AFP / Norbert Scanella

A jachtozás eleve nem az az időtöltés, amely közben az ember azt nézi, hol foghatná meg a pénzt, de nyilván vannak és lesznek, akik az obszcenitás határát súrolják a megjelenésükkel – mármint nem annyira vizuális, hanem inkább anyagi, és egy bizonyos szögből nézve morális értelemben. Adele-t például tavaly kapták le a lesifotósok jachtozás közben a Földközi-tengeren, Szardínia közelében. Az énekesnő a Daily Mail számításai szerint 4415 dollárnyi (kb. másfél millió forint) ruhát és kiegészítőt viselt, ami abból kiindulva, hogy a nyári melegben az embernek nincs is szüksége annyi textilre, igazán nem szerény összeg.

Igaz, hasonló összeget viselt magán Várkonyi Andrea is, amikor elkészült róla a fotó, amely a monacói sétájukat örökítette meg, és a nizzai partra szálláskor is hozta a navy fílinget a csíkos maxi ruhájában, vagyis ma már talán elmondható, hogy mióta Mészáros Lőrinc felesége lett, egyre inkább ráérzett a jachtos stílusra.

Várkonyi Andrea 1,6 millió forintos ruhában szállt partra Monacóban

Mészáros Lőrinc feleségének ruhakollekciójáról adott hírt Hadházy Ákos országgyűlési képviselő.

A jachtos életérzésnek megvannak a maga, nem feltétlenül pénzhez kötött divatszabályai, még úgy is, hogy az egész műfaj úgy van kitalálva, hogy a szabadság érzését adja. A szabályokat részben a praktikum hívta életre: egy jacht nem az a hely, ahol tízcentis magassarkúban célszerű parádézni – sőt cipőkben általában nem is szabad fellépni a fedélzetre, mert tönkretenné a hajó borítását. Az íratlan divatszabályok szerint a férfiak egy könnyű lenvászon inggel, menő napszemüveggel, bármikor bevethető úszónadrággal mehetnek biztosra, a nőknél szintén alapdarab a fürdőruha, amelyre a legcélszerűbb egy strandruhát, kendőt vagy kaftánt húzni, és persze elengedhetetlen náluk is a kalap és a napszemüveg.

És persze hol máshol tombolna a közösségi oldalakon törtlen népszerűségnek örvendő jelenség, a quiet luxury, azaz a csendes luxus.

A celebek legnagyobb kihívása – túl azon, hogy felkerüljenek egyáltalán egy jachtra – az, hogy egyszerre legyen rajtuk könnyen ledobható ruha – az ember sosem tudja, mikor fog engedni egy csobbanás csábításának –, de azért kellően szofisztikált legyen ahhoz, hogy begyűjtse a lájkokat. Néhányuknál szempont az is, hogy színben és formában is elég feltűnő legyen ahhoz, hogy a távolban lévő lesifotósok észrevegyék őket – senki nem állítja, hogy a jachtozásnak ne lennének meg a maga kihívásai!

A szupergazdagok ráadásul egyfajta csapdahelyzetben is találják magukat a ruhaválasztáson túl is. Ahogy az egyik luxusjachtokkal foglalkozó cég brókere rávilágított: azok az ügyfelek, akik 15 évvel ezelőtt megelégedtek egy 40 méteres hajóval, amely akkor a legnagyobbak között lett volna a kikötőkben, most azzal szembesülnek, hogy több tucat 60-70 méteres jacht veszi körül őket, amitől óhatatlanul azt érzik, hogy nekik is nagyobb kell.

Vagyis, jachttulajdonosnak lenni annyit jelent, hogy soha semmi nem elég.