A dadogó emberekre jókora terhet ró beszédzavaruk, különösen azért, mert környezetük gyakran sértőn, gorombán vagy oda nem illő módon reagál problémájukra. A szótagok és hangok önkéntelen ismétlése, bizonyos hangok megnyújtása, a beszéd közbeni elakadások vagy „néma” blokkok elbizonytalaníthatják az érintetteket. Zavaruk néha olyan mértékű lehet, hogy fizikai tüneteket is okozhat: elpirulhatnak vagy leizzadhatnak.

Sokáig a dadogást mentális vagy pszichés rendellenességként kezelték. Pedig ez a fajta zavar valójában nem más, mint a beszéd neurológiai alapú rendellenessége, amely miatt a beszédfolyam agyi szabályozása nem működik tökéletesen. Ma már biztosan tudjuk, hogy a dadogásnak semmi köze nincs az érintett személy jelleméhez vagy intelligenciájához. A dadogók pontosan tudják, hogy mit akarnak közölni, csak képtelenek azt azonnal és folyékonyan kimondani.

Megtalálták a dadogás okát az agyban

Finn kutatók most úgy vélik, hogy sikerült lokalizálniuk azt az agyi régiót, ahonnan a dadogás ered. A dadogó embereknél ugyanis szerkezeti eltéréseket tapasztaltak a nagyagy magterületein, a szürkeállományban, azok közül is az egyikben, a putamenben. Ez az agyterület különösen fontos feladatot tölt be az arc motoros funkcióiban, vagyis a mimika alakításában.

A nyelvi traktus oldalnézetben

Cultura / Image Source / Sherbrooke Connecti

A beszéd folyamatosságának zavarai különböző okokra vezethetők vissza. Szerepet játszhat a genetikai hajlam, amely vezethet ugyan dadogáshoz, de nem szükségszerűen. Egyes neurológiai betegségek, mint például a Parkinson-kór vagy az agyi érkatasztrófa szintén eredményezhetnek dadogást. Ezért kutatásukban a finn tudósok olyan betegeket is megvizsgáltak, akik stroke után kezdtek el dadogni. Kiderült, hogy a szélütés pontosan azt az részt érintette, amelyet más előzmények kapcsán ők is lokalizáltak a dadogással kapcsolatban. Ezeknél a pácienseknél a szerkezeti elváltozások is ugyanolyanok voltak, mint azoknál, akik gyerekkorukban kezdtek el dadogni. A tanulmány szerint ez bizonyítja, hogy a dadogás mindig a putamen szerkezeti elváltozásából ered, függetlenül a genetikai vagy neurológiai okoktól – vagyis a kétféle dadogás nemigen különbözik egymástól.

Új kezelési módszerek vannak kilátásban?

A finn tanulmány azt is elárulja, hogy az agy bal féltekéje döntő szerepet játszik a beszéd kódolásában, a gondolatok beszéddé alakításában, valamint magában a beszédben – mondta a Göttingeni Egyetemi Orvosi Központ (UMG) Neurológiai Osztályán működő „Beszédzavarokat Kutató Interdiszciplináris Munkacsoportjának” vezetője, Martin Sommer. A professzor egyébként maga is dadog, és egyéb feladatkörei mellett a Német Dadogók Önsegítő Egyesületének (BVSS) tanácsadója.

A dadogásra mai napig nincsenek hatékony gyógyszeres vagy idegstimulációs (neuromodulációs) kezelési módszerek. A finn kutatók szerint az, hogy megtalálták a dadogóknál az agy szerkezeti elváltozásának helyét, új távlatokat nyithat a kezelési lehetőségek terén. Szóba jöhet például az érintett agyterületet megcélzó mély agyi stimuláció, amikor nagy frekvenciájú elektromos áram segítségével ingerelnek agyi központokat.

Martin Sommer

University Medical Center Göttingen

Bár Martin Sommer örömmel fogadja az új tanulmány eredményeit, azért fenntartásai is vannak: „E kutatás alapján bizonyosan kifejleszthetők majd új kezelési módszerek. Azonban amíg ezek bevethetőek lesznek, addig szükség van néhány köztes lépésre annak érdekében, hogy megértsük, hol, milyen elektródát milyen polaritással kell majd alkalmazni. Szóval nem olyan egyszerű a dolog, sok munka van még előttünk” – magyarázza a neurofiziológus.

Nem ritka a dadogás

A közel 84 milliós lakosú Németországban a becslések szerint mintegy 800 ezer ember dadog állandó jelleggel. Köztük a kisgyermekek több mint öt százaléka, azaz 1000 gyermekből körülbelül 50. A dadogással küzdők száma egy adott népességen belül világszerte egy százalék körül mozog, így – bár nem volt átfogó kutatás – Magyarországon is 100 ezer ember lehet érintett. Egyesek szerint ennél is több, ha beleszámítjuk azokat is, akik „kinövik”, vagy akik különböző technikákkal elfedik ezt a problémájukat. A dadogás gyakran hirtelen kezdődik 2 és 6 éves kor között és általában magától megszűnik a következő két életévben. Az érintetteknek csak körülbelül 1 százaléka dadog még felnőttkorában is. A fiúknál gyakrabban jelentkezik ez a fajta beszédzavar, mint a lányoknál.

A dadogáson nem igazán segít sem gyógyszer, sem légzés- vagy relaxációs terápia, sem pedig bármilyen alternatív gyógyító kezelés. „Hirdetnek persze egy csomó kétes hírű gyógymódot, amelyek nyilván csodát ígérnek, de ezekkel óvatosnak kell lenni” – int Sommer.

„Még a legsúlyosabb dadogás is meggátolható például olyan egyszerű módszerekkel, mint a me-tro-nom-sze-rű-be-széd”, de ettől a dadogás nem szűnik meg, csak egy másfajta beszédmód mögé bújik. És hát, ki akar egész nap ilyen szaggatottan beszélni? Szóval tényleg vigyázni kell, nehogy rossz kezekbe kerüljön az ember” – figyelmeztet a professzor.

A beszédmód megváltoztatása

A dadogás terápiájának két, egymással is kombinálható módszerét viszont igen hatékonynak tartják: az egyik az úgynevezett „fluency shaping”, vagyis a beszédfolyam gördülékenységének alakítása, a másik pedig a „dadogásmódosítás”. Mindkét módszer „azon az elképzelésen alapul, hogy a beszédformálásért felelős, gégében és szájban lévő izmok tudatos irányítása lehetővé teszi a lágyabb hangok használatát a dadogás fellépésekor vagy akár annak megelőzésére” – magyarázza a dadogásterapeuta, Frauke Kern.

Egy logopédus óvodásoknak tart foglalkozást

MTI / Balázs Attila

Kern szerint – aki tagja a Német Logopédiai Szövetség elnökségének – ezek a módszerek csökkenthetik a tünetek fellépésének időtartamát és azok súlyosságát, a beszédfolyamat feletti kontroll visszanyerésével pedig enyhíthetik a dadogástól való félelmet. A Fluency Shaping módszer megváltoztatja a beszéd módját, például úgy, hogy a szó elején „lágy hangot” használ az ember, vagy szándékosan megnyújt egy szótagot vagy egy hangot. A módszer célja, hogy a dadogást ne is hagyjuk megjelenni a beszédünkben.

A dadogásmódosító módszernél az érintettek a blokkok feloldására alkalmas technikákat tanulnak annak érdekében, hogy a beszédzavar okozta stresszt „kordában tartsák, és abból észszerű és kezelhető módon” kijussanak. „Ez egy érdekes metódus, amelynek lényege, hogy úgymond megismerjük a dadogás fázisait” – mondja a neurofiziológus Martin Sommer. Ez csökkenti a feszültséget és segít túlélni a dadogás pillanatait. Frauke Kern dadogásterapeuta mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy a dadogásmódosítás módszerével megőrizhető a természetes beszéd.

Szembenézni a kihívással

Dadogó emberek gyakran szégyenérzetből vagy félelemből próbálnak elkerülni bizonyos szavakat, beszédhelyzeteket, de az is előfordul, hogy bohóckodni kezdenek zavarukban. Mindez ahhoz vezethet, hogy az érintettek egyre kevesebb élethelyzetet vállalnak fel, hosszútávon pedig elszigetelődhetnek.

AFP / Science Photo Library / Igor Stevanovic

Ezért a dadogók számára kifejlesztett terápiák része az is, hogy megtanuljanak szembenézni a nehéz szituációkkal. „A dadogás legnagyobb veszélye, hogy az ember egyszer csak inkább befogja a száját. Sokan ezt teszik. Pedig ez nagy baj, mert ha befogod a szádat, senki sem lát vagy hall majd meg téged. Ha befogod a szád, akkor nem juthatsz messzire. Vagyis ez az elkerülő-kibúvó magatartás végtelenül káros, mert jelentősen korlátozza az érintettek fejlődési lehetőségeit. Ezért nagyon is fontos, hogy a dadogók ne burkolózzanak hallgatásba, hanem igenis mondják ki, amit szeretnének” – tanácsolja Sommer.

Az önsegítő csoportok segíthetnek a beszédtől való félelem leküzdésében. Általában hasznos az is, ha a családdal, a barátokkal vagy a munkahelyen nyíltan és magabiztosan beszélünk a dadogásról.

Mi nem segít a dadogókon?

A dadogó embereknek semmi szükségük az – általában nagyon jó szándékú – tanácsainkra. Nem kell figyelmeztetnünk őket arra, hogy mély levegőt vegyenek, koncentráljanak vagy megnyugodjanak. Az ilyen tanácsok csak bosszantják vagy még jobban elbizonytalanítják őket.

„A legjobbat tehát azzal tesszük, ha várunk, figyelünk és meghallgatunk. A dadogóknak egyszerűen több időre van szükségük. Ez van!” – magyarázza Sommer professzor. „Mindig lesz olyan beszélgetőpartner, aki megpróbálja befejezni helyettünk a szót vagy folytatni a mondatot. Először is: nagyon bántó valakit félbeszakítani. Ráadásul előfordulhat, hogy valójában nem is azt akartuk mondani, amivel „kisegítenek” minket. Na, az kínos csak igazán!”

Szerző: Alexander Freund. A fordítást Valaczkay Gabriella készítette. A cikket Bogár Zsolt szerkesztette.