Kezdjük az elején: a szénsavas italok nyomás alatt vannak, mert így sokkal több szén-dioxidot tud felvenni a folyadék. A szén-dioxid a folyadékban oldott, illetve apró buborékok formájában van jelen, amikor pedig csökken a nyomás – praktikusan kinyitjuk az italt –, a szén-dioxid felszabadul, ezért pezseg, habzik és látunk a pohár szélén valamint az italban felfelé tartó buborékokat. Amikor felrázzuk az üdítőt vagy a sört még bontatlan állapotban, akkor megnöveljük a folyadék felszínének területét, ezzel felszabadítunk egy adag szén-dioxodot, ami aztán a felbontás után távozik és kilöki a felette található folyadékot.

A jelenség kellemetlen, egyrészt mert nem azért szoktuk kinyitni ezeket az italokat, hogy elspricceljük (kivétel persze, amikor valaki pezsgőfröccsköléssel fejezi ki végtelen örömét), hanem azért, hogy megigyuk. Emellett nem egyszer kellemetlen és felesleges takarításhoz is vezet az energikusan nyíló ital.

Pöckölni kell!

A fröcskölés megakadályozására népszerű megoldás a palack/üveg tetejének, aljának vagy oldalfalának gyengéd pöckölgetése. Az elmúlt években pedig a Better Call Saul című sorozat nyomán elterjedt az a módszer is, hogy a felrázott üdítőt bontás előtt a tengelye körül meg kell forgatni, ezzel akadályozva a spriccelést. Az interneten találhatók videók is, amelyek valamelyik módszert tesztelik, például itt és itt, 2008-ban pedig a Szertár nevű tudományos csatorna is közölt videót a témában.

Ahogy Zsiros László Róbert is részletezi a videóban, a felrázott üdítőben keletkező szén-dioxid gázbuborékok formájában kiül a doboz szélére. A finom pöcköléssel a buborékokat le tudjuk választani a palack faláról és azok felfelé távoznak. Így ezután, amikor kinyitjuk az italt a gáz felett nincs folyadék, amit ki tudna tolni. Tíz éve az ABC csatornán is bemutatták a jelenséget. Ebben kiemelik, hogy a doboz tetejének pöckölgetése nem működik, csak az, ha az oldalán végezzük a technikát. Ugyanezt a teóriát támasztja alá ez a videó is.

A fizika közbeszól

Úgy tűnik tehát, hogy a fizika és a tapasztalat egyértelmű választ ad a felrázott üdítő kinyitásának módjára. Miért is írtuk akkor az elején, hogy ez mégsem biztosan így működik? Nos, az elmúlt években több kutatás is arra jutott, hogy az elmélet nem állja meg a helyét. Ez a bejegyzés például amellett érvel, hogy a módszert semmilyen fizikai elmélet nem támasztja alá, a pöcköléssel valamelyest valóban csökkenthető a habképződés, teljesen megakadályozni azonban nem lehet. Mégis miért nem spriccel ki akkor az üdítő? A szerző amellett érvel, hogy a pöckölés fizikai behatása helyett egyszerűen az eljárással eltöltött idő számít: a nyugalmi állapotba került üdítőben ugyanis újra oldott állapotba kerül némi, a rázással felszabadult szén-dioxid.

Hasonló megállapításra jutott az a dán kutatás is, amit 2019-ben az MIT Technology Review mutatott be. Elizaveta Sopina és társai 1000 doboz sörön végeztek el egy randomizált tesztet a teóriával kapcsolatban. A kísérlet valóban elég alapos volt. A söröket – amiből egyébként a helyi sörfőzde összesen 1031 darabot ajándékozott a tudományos célra, ebből mindenféle „veszteségek” után 1000 darab vehetett részt a kísérletben – először behűtötték, majd az egyik felét felrázták, a másikat békén hagyták. Mind a felrázott, mind a nem felrázott söröknek aztán az egyik felét nyitás előtt háromszor megpöckölték, a másik felét pedig enélkül bontották fel. A dobozokat mind felbontás előtt, mind utána aprólékosan lemérték, hogy pontosan tudják: mennyi sört vesztettek el a habzásnak köszönhetően. Az eredmény egészen különleges: a kutatócsapat arra jutott, hogy minden felrázott doboz – pöckölés ide vagy oda – átlagosan 3,5 gramm, minden nem felrázott pedig 0,5 gramm folyadékot vesztett.

Mi állhat az ellentmondás hátterében?

Az eredmény felvet kérdéseket, erre pedig a kutatócsoport teóriákat is felállított – ezzel megágyazva további kutatásoknak. Ezek közül az egyik, hogy a pöckölés azért nem működik, mert egyszerűen nem képezünk vele elég energiát, a doboz, illetve a folyadék maga elnyeli azt, így a buborékok nem szakadnak el a doboz falától, hogy fent összegyűlve várják a nyitást.

Egy másik lehetséges magyarázat, hogy az alapfelvetés hibás: a fröcskölésért felelős buborékok nem vagy nem csak a doboz falán képződnek. Így ha a buborék többsége a folyadékon belül helyezkedik el, akkor a pöcköléssel felszabadított buborékok száma elenyésző az összes buborék számához képest.

Végül pedig az is lehet, hogy a mikrobuborékokat ugyanazok a fehérjék tartják csapdában a folyadékban, amelyek a sör krémességéhez hozzájárulnak. Ez megakadályozná, hogy egyáltalán felemelkedjenek. Ha ez a helyzet, a pöckölős módszer más szénsavas italok esetében működhet, amelyek nem tartalmazzák ezeket a molekulákat.

A kutatóknak ez utóbbira egyébként van megoldási javaslatuk. Azt írják, ha valóban a fehérjék állnak a háttérben, akkor azok denaturálásával megakadályozható a habzás, ezt például úgy érhetjük el, hogy mielőtt behűtjük, felmelegítjük az italt. A fehérjék azonban fontos szerepet játszanak a sör ízében, így ezt nem javasolják, hozzáteszik viszont, hogy

A sör, lezárt fémtartályban történő hőkezelése, valamint az eljárásnak a sörfogyasztás érzékszervi élményére gyakorolt potenciálisan negatív hatásának kockázata fontos jövőbeli kutatások alapját képezi

– zárta le a kísérletet a csapat

Következtetés?

Nincs. Úgy tűnik, hogy a mindennapok tapasztalata alátámasztja a pöckölős (vagy újabban a forgatós) módszer hatásosságát (e sorok írója is évek óta sikerrel alkalmazza az előbbit), a vonatkozó kutatások és kísérletek azonban rendszeresen cáfolják a módszert.

A látszólagos ellentmondást az a teória tudja feloldani, amely a pöcköléssel eltöltött idő hatását hangsúlyozza, azonban ennek megerősítésére további kutatások szükségesek. Nagy veszély egyébként nincs a kísérletekben, úgyhogy nyugodtan próbálkozhat mindenki otthon, de előtte fontos leszögezni: ne várjunk csodát a pöcköléstől, és lehetőleg ne a drága szőnyeg felett vagy a kedvenc öltözékünkben kapjon el minket e parázs vita eldöntésének vágya.

Nyitóképünk illusztráció, forrás: Pixabay / Wielus