„Nem kell ide mesterséges intelligencia, hogy lássuk mit építene az arab befektető, vagy netán Trump veje, vagy valamelyik kormányzati mutyista a Rákosrendezőn. Elég csak megnézni mit sikerült összehozniuk Belgrádban: elborzasztó, embertelen betonborzalmat” – írta hétvégén Karácsony Gergely a Facebookon, mellékelve a szerb fővárosban tavaly februárban készült képeit,  miközben a Fidesz szerint a főpolgármester a főváros történetének legnagyobb fejlesztését akadályozná meg, amelynek a budapestiek csak a nyertesei lennének. 

Egyelőre nem tudni, megvalósul-e végül a Mini-Dubaj néven elhíresült beruházás, de ha végül megépül a projekt központi épületének szánt 500 méteres felhőkarcoló (és 250 méteres társai), az biztosan jelentős és visszavonhatatlan nyomot hagy majd a városképen, hiszen Európa legmagasabb épülete jócskán a Citadella és a Széchenyi-hegy fölé tornyosulna.

Sok minden miatt lehet szeretni vagy nem szeretni egy épületet: míg egyes markáns építmények egy város vagy ország szimbólumaivá is emelkedhetnek, mások évtizedek óta közutálat tárgyát képezik. A párizsi Montparnasse-torony inkább az utóbbi kategóriába tartozik. A francia főváros 15. kerületében található felhőkarcoló 210 méter magas és 59 emeletes, 1970-ben kezdték el építeni és 1973 nyarán adták át, a párizsiak pedig – az Eiffel-toronnyal ellentétben, amelyet eleinte szintén sokat kritizáltak – azóta sem kedvelték meg.

Az Eiffel-torony hátterében a Montparnasse-torony

Eric Beracassat / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP

Az épület átadása óta gyakran emlegetett vicc, hogy a tetején található kilátóból nyílik a legszebb panoráma Párizsra, hiszen ez az egyetlen pont a városban, ahonnan nem látszik maga a torony. A Montparnasse nem igazán illik a 19. századi épületek által dominált városi látképbe, cserébe viszont elképesztő kilátás nyílik innen a Eiffel-toronyra.

Naplemente a Montparnasse-torony kilátójából

AFP / Ed Jones

Párizsban ugyanakkor pozitív példát is láthatunk hasonló fejlesztésekre. Mint a pénzügyi világ egyik központjában, itt is nagy az igény modern irodaépületekre, ezeknek jelentős része Párizs üzleti negyedében, a közigazgatásilag már a városhatáron kívüli La Défense-ben található. Itt anélkül épülhetnek nagy irodaházak, hogy megtörnék a városkép harmóniáját.

A La Défense felhőkarcolói az Eiffel-toronnyal a háttérben

Thomas SAMSON / AFP

A Montparnasse-toronyhoz hasonlóan ellentmondásos épület a Berlini tévétorony is: az 1969-ben átadott, 368 méter magas torony máig megosztja a német fővárosba érkező látogatókat. A helyiek által csak tele-spárgának vagy fogpiszkálónak nevezett torony megépítése 132 millió márkába került (nagyságrendileg négyszer annyiba, mint amennyivel az elején számoltak). A benne található kilátónak és étteremnek otthont adó gömb külső felületén a napsütésnek köszönhetően egy kereszt alakját lehet felfedezni. Az NDK vezetése számára kellemetlen meglepetést sokan a „pápa bosszújának” nevezték.

A Berlini tévétorony

JENS KALAENE / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP

Drezda még a világörökségi státuszt is elbukta

Bár az Elba-parti városról a legtöbbeknek a második világháború alatt lebombázott, majd a német újraegyesítés után újjáépített Frauenkirche jut eszébe, a város nem csak ezért különleges: 2004-ben az Elba-parttal együtt felvételt nyert a UNESCO világörökségi helyszínei közé. A különleges státuszt azonban csak 5 évig élvezhette a város, 2009-ben ugyanis eltávolították a listáról egy ide tervezett híd miatt. A városképet alaposan átformáló, Waldschlösschenbrücke névre keresztelt átkelőt végül 2013-ban adták át, Drezda pedig ezzel a második helyszínné vált, amelyet töröltek a világörökségből.

A Waldschlösschenbrücke, háttérben Drezda belvárosa

ROBERT MICHAEL / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP

A hotel, ami sosem nyílt meg

Különleges helyet foglal el az értelmetlen presztízsberuházások sorában az északi-koreai főváros, Phenjan legmagasabb épülete: a Rjugjong Hotelt 1987-ben kezdték el építeni, befejezni viszont azóta sem sikerült. Az építkezést a Szovjetunió felbomlását követő gazdasági válság és az Észak-Koreát sújtó éhínség miatt szakították félbe, és csak a 2000-es években folytatták. Ekkor az épületet kívülről befejezték, a belsejéhez viszont nem nyúltak, így a szálloda sem nyílhatott meg. Nem sokkal később a hatalmas monstrum egyik oldalát LED-panelekkel borították be, így az hatalmas kijelzőként funkcionálva már propagandaadásokat is tud sugározni, amelyet éjszaka a város legtöbb pontjáról látni lehet.  

A Rjugjong Hotel Phenjanban

AFP / Ed Jones

Az ormótlan betonszerkezet napjainkban is üres, tavaly pedig már olyan hírek láttak napvilágot, melyek szerint az ország vezetése akár egy kaszinónak is odaadná az üzemeltetési jogokat, ha cserébe kezdenek valamit az épülettel.