A vécépapír használata ma már annyira rutinszerű része az életünknek, hogy nem igazán gondolunk bele, milyenek lehettek a mindennapok nélküle.

A Vezúv Kr. u. 79-es kitörése után évszázadokra maga alá temette Pompei-t és Herculenumot a hamu és a kőtörmelék, több ezer ember szörnyű kínhalálát okozva, ugyanakkor jó állapotban megőrizve ezeket az ókori városokat az utókornak. Az Római Birodalomról alkotott tudásunk jelentős része ezen területek romjaiból származik, betekintést engedve a kor társadalmi viszonyaiba is. Ennek köszönhetően van fogalmunk az ókori vécézési szokásokról is, amiről a Nautilus írt cikket.

Pompei romjai igazi kincsesbányát jelentenek a történészek számára

Cormon Francis / hemis.fr / hemis.fr / Hemis via AFP

Össznépi ürítés

Az ókori római városokban sok épületnek nem volt saját mosdója, helyette egy utcán álló középület látta el ezt a feladatot, amely néha vízöblítéssel is rendelkezett.

A teremben nem sok magánszféra jutott a dolgukat végezni akaró embereknek: egy ilyen helyiségben egyszerre többen is helyet foglalhattak a fal tövében körkörösen kialakított lyukakon. Ezek a közvécék a gyakorlati funkciójukon felül egyfajta közösségi térként is szolgáltak: lehetőséget adtak a találkozásra és a beszélgetésre, egyesek még üzleteket is kötöttek a trónolás során.

Mellékhelysiég romjai Ostia Anticában

Wikipedia

A dolga végeztével egy ókori átlagpolgár azonban nem a vécépapírért nyúlt, hanem egy úgynevezett tersoriumért, mely leginkább egy vécékeféhez hasonlatos eszköz volt, gyakorlatilag egy farúd természetes eredetű, Földközi-tengeri szivaccsal a végén. A használatot követően a tersoriumot a folyóvízben, esetleg egy vödör ecetes vagy sós vízben öblítették le, hogy a soron következő vendég is használhassa azt.

Utólag rekonstruált tersorium

Wikipedia

Mi a helyzet a pisiléssel?

A történészek jelenlegi tudása szerint a rómaiak a kisebb dolgukat jellemzően edényekbe végezték, ezeket az edényeket – hasonlóan a mai szemétszállításhoz – hetente összegyűjtötte egy csapat, hogy aztán a mosodába vigyék. Igen, oda, ugyanis a rómaiak a saját vizeletükben mosták ki tógáikat és tunikáikat. Az emberi vizelet tele van ammóniával és más vegyi anyagokkal, amelyek természetes mosószerként funkcionáltak az esetükben.

Mióta van vécépapír?

Noha Kínában már a 6. században tettek írásos említést vécépapírról, a világ más részein egyéb anyagokat – kendert, rongyokat, fakérget, leveleket, szalmát, köveket, homokot, mohát, havat, kukoricaháncsot, gyümölcshéjat, kagylót stb. – használtak.

A ma ismert vécépapír meglepően későn jelent meg a civilizációnkban, az első változatot 1857-ben mutatták be Egyesült Államokban. Ekkor egy New York-i vállalkozó, Joseph Gayetty dobta piacra a sajátmárkás vécépapírját, melyben minden egyes lap az ő nevét viselte. Azt állította, hogy az általa gyártott termék újszerű használati funkciója mellett gyógyhatású, és még az aranyér kialakulását is segít megelőzni, a vásárlók azonban nem igazán kapkodtak érte.

A ma ismert perforált és gurigára tekert vécépapírt a szintén amerikai Seth Wheeler szabadalmaztatta 1971-ben, az igazi kereskedelmi sikert azonban Clarence és E. Irvin Scott fejlesztése hozta meg 1890-ben. Az ő márkájuk a mai napig virágzik, a vécépapírgyártás pedig ma csak az Egyesült Államokban 9 és fél milliárd dolláros iparágat tesz ki.

Nyitókép: AFP