LAEKENI NYILATKOZAT

Az Európai Tanács laekeni (Belgium) ülésén (2001. december 14–15.) elfogadott, az Európai Unió jövőjéről szóló laekeni nyilatkozat számos kérdést tett fel az „egyszerűbb, alapvető céljainak megvalósításában erősebb, a világban pedig határozottabban jelen lévő” Unió felépítésére vonatkozóan.

LOBBIZÁS

Az a tény, hogy az európai intézmények döntéshozatali eljárásai kevéssé érthetőek, a meghozott döntések jelentősége pedig egyre növekszik, termékeny táptalajt biztosít a brüsszeli lobbisták számára. Közülük többen, elsősorban a kereskedelmi szövetségek, meglehetősen jól szervezettek, hasonlóan számos, egyetlen ügy köré szerveződő lobbihoz. 1985 óta látványos növekedés tapasztalható a hivatásos lobbizás terén: egyes cégek díjazás fejében folyamatosan figyelik egy bizonyos terület fejleményeit, kapcsolatfelvételre tesznek javaslatot, találkozókat szerveznek és általában segítséget nyújtanak az ügy előbbre vitelében. A hivatásos lobbizás megnövekedése a szabályozás igényét váltotta ki. Az Európai Bizottság jegyzéket készített néhány száz olyan testületről, amelyekkel a jogalkotás technikai vonatkozásaival kapcsolatban konzultál, előnyben részesítve az európai szinten működő testületeket, azonban a hivatásos lobbista-nyilvántartást még sem a Bizottság, sem az Európai Parlament nem vezetett be.

LOMÉI EGYEZMÉNY

A Loméban, Togo fővárosában 1975-ben aláírt Loméi Egyezmény átfogó kereskedelmi és segélymegállapodás volt az Európai Unió tagállamai, valamint 71 afrikai, karibi és csendes-óceáni fejlődő ország (az AKCS-államok ) között. Az egyezményt 2000 júniusában a Cotonoui Megállapodás váltotta fel.

LUXEMBOURGI KOMPROMISSZUM

A luxembourgi kompromisszum informális megállapodás volt, amely 1966 januárjában jött létre a Hatok között, és amellyel a Római Szerződés alapján a Miniszterek Tanácsában többségi szavazással meghozandó határozatokat az egyhangú megállapodás elérésig el lehetett halasztani. Hatása az volt, hogy gyakorlatilag nemzeti vétójogot hozott létre valamennyi kulcsfontosságú határozattal kapcsolatban, és több mint 20 évig kényszerítő eszközként működött számos jelentős politikai területen. Bár a luxembourgi kompromisszumot formálisan sohasem helyezték hatályon kívül, csak ritkán gyakorol hatást az uniós döntéshozatalra.