Helybenhagyta a luxembourgi testület csütörtök reggel kihirdetett ítéletében, a júniusban közzétett főtanácsnoki véleményét. Az Európai Bíróság döntése szerint a magyar kormány uniós kötelezettségszegést vitt véghez amikor az igazságos menekültügyi eljáráshoz való tényleges hozzáférés biztosítására irányuló kötelezettségének nem tett eleget.

Hasonlóképp a menedékkérőknek a tranzitzónákban történő jogellenes őrizetben tartásával és a harmadik országok Magyarországon jogellenesen tartózkodó állampolgárainak jogellenes kiutasításához kapcsolódó eljárási garanciák megsértésével is az Európai Unió szabályaival ellentétesen cselekedett.

Minderre azután került sor, hogy Magyarország a migrációs válságra válaszul 2015-ben módosította a menedékjogra és a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok kiutasítására vonatkozó szabályozását.

A bíróság ezen módosításokról kimondta: azzal, hogy kötelezővé tette a tranzitzónába lépést a magyar kormány, majd drasztikusan korlátozta a naponta megvizsgált kérelmek számát, megakadályozza, hogy a menedékkérelmezők megfelelően benyújtsák kérelmüket.

Eredetileg az Európai Bizottság indított kötelezettségszegési eljárást Magyarország ellen, melyet a bírák most helybenhagytak ahogy az várható volt és lenni szokott a főtanácsnoki véleménnyel összhangban.

Korábban idén májusban már kimondta, hogy a menedékkérők tranzitzónákban való elhelyezése őrizetnek minősül – melyre válaszként a magyar kormány bejelentette, hogy a röszkei és a tompai tranzitzónát is megszünteti, és befogadóállomásokra szállította az ott fogva tartott embereket.

A nagytanácsban eljáró Bíróság lényegében helyt adott az EB kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetének – megjegyezve, hogy a fent említett vonatkozó ítéletnek való megfelelés érdekében azóta bezárta a két tranzitzónáját a magyar kormány. A Bíróság ugyanakkor azt is kimondta, hogy ezen bezárások nincsenek hatással a jelen keresetre, mivel a helyzetet azon időpont vonatkozásában kell értékelni, amelyet az EB az indokolással ellátott véleményében a megállapított hiányosságok orvoslását érintően határidőként meghatározott, amely időpont 2018. február 8.

A bíróság kimondta:

• Magyarország nem teljesítette a nemzetközi védelem megadására irányuló eljáráshoz való tényleges hozzáférés biztosítására irányuló kötelezettségét, mivel azon harmadik országbeli állampolgároknak, akik a szerb–magyar határon igénybe kívánták venni ezen eljárást, azzal kellett szembesülniük, hogy a gyakorlatban szinte lehetetlen a kérelmük előterjesztése.
• A bíróság több nemzetközi jelentésre hivatkozva is bizonyította: a nemzetközi védelem iránti kérelemnek a nyilvántartásba vételét, a benyújtását és a vizsgálatát megelőző előterjesztése az e védelem megadására irányuló eljárás lényeges szakasza, és a tagállamok azt indokolatlanul nem késleltethetik.
• A Bíróság megerősítette májusi ítéletét, mely szerint amennyiben a menedékkérőknek a kérelmük vizsgálatának teljes ideje alatt tranzitzónában kötelesek maradni, akkor az az uniós „befogadási irányelv” értelmében „őrizetnek” minősül és a biztosítandó garanciák tiszteletben tartása nélkül íródott ez a törvényi passzus.
• A bírák emlékeztetnek rá, hogy a „befogadási” irányelv kimerítően felsorolja azokat az eseteket, amelyekben a nemzetközi védelmet kérelmező őrizetbe vétele megengedett. Eközben a bírósági döntésben megállapítják, hogy a jelen ügyben nem teljesülnek azok a feltételek, amelyek mellett az őrizetbe vételt az említett, határon lefolytatott eljárások keretében engedélyezik az uniós szabályok.
• Különösen aggályos a luxembourgi testület szerint, hogy miközben az őrizetbe vétel kapcsán szigorú írásos indoklási kötelezettség és garanciák vonatkoznak a tagállamokra, addig azt a magyar hatóságok automatikusan alkalmazták szinte mindenkire, kivéve a 14 év alatti kísérő nélkül érkezett kiskorúakra. A magyar szabályok általános és automatikus jellege miatt nem teszik lehetővé, hogy a kérelmezők e garanciákban részesüljenek a bírák szerint.
• Elutasították a bírák Magyarország azon jogi érvelését is, mely szerint a migrációs válság igazolta az „eljárási” és a „befogadási” irányelv bizonyos szabályaitól való eltérést a közrend fenntartása és a belső biztonság megőrzése céljából.
• Végül a határozat kimondta, hogy azzal, hogy a magyar rendőri hatóságok kényszerrel a magyar–szerb határtól pár méterre található kerítés túloldalára kísérik a kérelmezőket, egy olyan földsávra, amelyen nem áll rendelkezésre semmilyen infrastruktúra – az uniós „kiutasítási” irányelv értelmében vett kitoloncolást hajtanak végre. Ezzel pedig uniós és nemzetközi jogot sért Magyarország, mivel az érdekelteknek a gyakorlatban nincs más választásuk, mint hogy ezt követően elhagyják Magyarország területét, és Szerbiába távozzanak jogorvoslati lehetőség nélkül.