Az Európai Parlament Állampolgári Jogi Bel- és Igazságügyi Bizottsága (LIBE) foglalkozott ezzel a témával. Didier Reynders igazságügyért felelős biztos a bizottság ülésén elmondta: a tagállamok bv-rendszerei nagyon eltérőek és mivel ez a terület tagállami hatáskör, nem sok esély van a gyakorlatok közelítésére. A fogva tartásra vonatkozóan az Európa Tanácsnak és az ENSZ-nek is vannak ajánlásai, de az EU-nak nincsenek. Reynders szerint több tagállamban megfigyelhető: a zsúfoltságot úgy igyekeznek csökkenteni, hogy újabb börtönöket építenek, ez azonban a fogvatartottak számának a növekedését is jelenti. Michael O'Flaherty, az EU Alapjogi Ügynökségének igazgatója is a tagállamok közötti különbségekre panaszkodott, szerinte legalább az előzetes letartóztatás kapcsán szükség lenne közös standardokra. Az előzetesben levők a börtönben lévők 30 százalékát teszik ki – ez megfelel a világátlagnak is. Vizsgálatuk alapján a meglévő problémákra ráerősített a járvány miatt lezárás. A börtönzsúfoltsághoz társult, hogy a cellán kívül eltölthető idő is csökkent, növekedtek a higiéniás gondok, romlott az egészségügyi szolgáltatások színvonala, és nagy teret kapott az erőszak, akár fizikai formában, akár megfélemlítésként.

O'Flaherty szerint az eredménynek tekinthető, hogy nőtt az alternatív szankciók alkalmazása iránt igény (házi őrizet, jeladó telepítése), ezek azonban csak az uniós országok felében öltöttek komolyabb méreteket, ez hatással volt a börtönben lévők számára is.

A rabokat és a hozzátartozóikat is megviselte a járványhelyzet

Feszültek a rabok és a kint lévő hozzátartozóik is a vírushelyzet miatt - derül ki a FECSKE hálózat által készített felmérésből. A jogvédő szervezet a rabok és hozzátartozóik közötti kapcsolattartás alakulását vizsgálta.

Nils Melzer, az ENSZ kínzásellenes különmegbízottja arról számolt be, hogy van olyan ország a világban, ahol 300 százalékos a túlzsúfoltság, de természetesen nagyon nagy az eltérés egyes országok között. Világszerte 120 országban félmillió fogvatartottat teszteltek pozitívra, 4 ezer halálos áldozatot jelentettek 27 országból. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az ügyvédek látogatásának megtiltása lelassította a jogi eljárásokat, s ez is növelte a zsúfoltságot. A szociális és munkatevékenységek, vagy éppen a napi séta felfüggesztése miatt, tulajdonképpen egészségügyi megelőző intézkedéseknek köszönhetően az elítéltek a zárkában töltötték szinte a teljes idejüket.

Suzanna Marietti, az olasz Antigoné Szövetség részéről arról beszélt, hogy tavaly márciusban és áprilisban az EU-ban 36 ezerrel kevesebb fogvatartott volt, köszönhetően az ideiglenes szabadon bocsátásoknak. Felhívta a figyelmet arra, hogy a pandémia segített abban, hogy a büntetésvégrehajtás kilépjen a saját digitális analfabétizmusából és kapcsolatot teremtsen a külvilággal, a különböző technikai fejlesztések alkalmazása révén. Ugyanakkor a mindennapokra – legalábbis Olaszországban – nagyban rányomta a bélyegét az, hogy a börtönök nem működtek transzparensen, sem az elítéltek, sem a hozzátartozók nem tudták, hogy milyen intézkedéseket tesznek a fogvatartott egészségének védelme érdekében. Ennek tudható be, hogy ebben az időszakban Olaszországban 49 börtönlázadás történt és 13 fogvatartott halt meg kábítószer-túladagolásban. A lázadásokat kivétel nélkül erőszakkal verték le.

Elhangzott még az is, hogy a fogvatartottak reintegrációjának egyik, bár a legtöbb helyen utópiaként hangzó modellje lehet a norvég “egy az egyes” norma. Ez azt jelenti, hogy Norvégiában minden egyes elítéltre egy nevelő jut annak érdekében, hogy szabadulása után könnyebben vissza tudjon illeszkedni a társadalomba.