Tetszett a cikk?

Több európai múzeumban és kulturális intézményben is átírják vagy mellőzik a kiállított tárgyak származásának helymegjelölését, ha tibeti műkincset tesznek közzé. A tibeti jogvédők tiltakoznak, tüntetéseket szerveznek, de csak kisebb engedményeket sikerült elérni az Európában egyre erősebb kínai lobbival szemben.

PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
Friss cikkek a témában

Franciaországban egyenesen „identitáslopásról” vagy hamisításról cikkezik a sajtó. A legnagyobb visszhangot a párizsi Musée Guimet ügye kapott, ahol a tibeti tárgyakat bemutató kiállítás a “Himalája világa” címen fut. A Musée du Quai Branly a mandarin “Xizang” (Hszicang) kifejezés használata mellett döntött Tibet helyett. A névválasztás széles körű felháborodást váltott ki múzeológus körökben, a Le Monde közzétett egy állásfoglalást is, amelyben sinológusok és tibetológusok tiltakoznak amiatt, hogy a franciaországi kultúrpolitika „meghajol” Peking előtt, és a kulturális identitások meghamisításához asszisztál.

A British Museumban kínai társfinanszírozással nyílt tárlat tavaly ősszel Selyemút címmel az i.u. 500–1000 közötti ázsiai és európai gazdasági-kulturális kapcsolatok szemléltetésére. Itt is a “Xizang” kifejezést használták a “Tibet” mellett, a jogvédők nyomására a Xizang Autonóm Tartomány kifejezést a Tibeti Autonóm Tartományra cserélték. Ez azonban, állítják az aktivisták, még mindig csak a hivatalos, engedélyezett kínai név átvétele.

A Kínai Kommunista Párt 2023-ban indított kampányt a névcserék eléréséért, egy évnek kellett eltelnie, amíg a kezdeményezés elérte a legnagyobb európai gyűjteményeket. A párizsi múzeumok kompromisszumkészsége olyannyira felbőszítette a kínai kulturális elnyomás ellen tüntetőket, hogy hetente szerveztek tiltakozó akciókat a Musee Guimet elé.

Nem mindenhol engednek olyan könnyen a nyomásgyakorlásnak, mint Franciaországban Spanyolországban kitartanak amellett a múzeumokban, hogy a régió szokásos megnevezése “Tibet”. 2024 júliusa és 2025 márciusa között a Las Manos Mágicas (A Varázslatos Kezek) című kiállítás látható Burgosban. A tárlaton 17. és 18. századi tibeti szobrocskákat is megnézhetnek a látogatók. A spanyol kulturális minisztérium honlapján szintén ragaszkodnak a “Tibet” megjelöléshez. A madridi Antropológiai Múzeum 2024-es katalógusában 18. és 19. századi teázási eszközök szerepelnek, szintén tibeti származási hellyel.

Olaszországban felemás tapasztalatokról számolnak be a muzeológusok. Van, ahol érzékelik a nyomást és ellenállást tanúsítanak, van, ahol tagadják, hogy kínai lobbi célpontjává váltak volna a kurátorok. “Aggodalommal követem, ahogy néhány múzeumban alattomos névkiigazítás folyik, nálunk a kiállítási térben és az oktató anyagokban is ragaszkodunk a Tibet megjelöléshez” – fogalmazott Massimiliano A. Polichetti, a római Museo delle Civiltà munkatársa, történész, a tibeti és nepáli gyűjtemények kurátora. A velencei Museo d’Arte Orientale igazgatója, Marta Boscolo Marchi viszont határozottan állítja, soha nem kaptak kínai kérést a névváltoztatásra, igaz kevés az itt kiállított, Tibethez kötődő tárgy. A torinói Museo d’Arte Orientale sajtóreferencse Chiara Vittone állítja, ők a tradicionális földrajzi helyneveket választva döntöttek a Közé-Dél Ázsia illetve a Himalája Régió helymegjelölés mellett.

Magyarországon akkor volt látványos akciója a tibeti jogvédőknek, amikor a kínai elnök Hszi Csin-ping Budapestre látogatott. Ekkor a tiltakozók dulakodásba is keveredtek az elnököt köszöntő kínai ünneplőkkel, de végül kitűzték a “Hszi Csin-ping diktátor, Szabad Tibet” molinót.

A jelentős dél-ázsiai gyűjteménnyel rendelkező Hopp Múzeum azonban a szoros kínai–magyar diplomáciai kapcsolatok ellenére is állítja: munkájuk szakmai és nem politikai szempontok szerint zajlik. Az intézményben Musée Guimet döntéséhez hasonlóan a Himalája gyűjtemény helymegjelölést használják: ebben nepáli, tibeti és dél-ázsiai kiállítási tárgyak is találhatóak. „Éppen a politikai megközelítéstől való távolságtartás a legfőbb törekvésünk” – fogalmazott megkeresésünkre Mészáros Ágnes, a múzeum kulturális menedzsere, aki hozzátette, a nemrégiben záruló Buddhák földje, Gandhára kiállítás világított rá, mennyire más a földrajzi-politikai és más a művészeti-kulturális megközelítése ezeknek a kiállítási tárgyaknak

Ez az cikk a Pulse-projekt keretében készült, az osztrák Der Standard (Anna Sawerthal) a spanyol El Confidential (Lola García-Ajofrín), a HVG (Parászka Boróka) valamint az olasz OBCT (Lorenzo Ferrari) együttműködésében

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!