A börtönök túlzsúfoltsága teljesen aláássa a börtönök működését, és potenciálisan embertelen és megalázó bánásmódnak teheti ki az egyéneket. Rosszabb életkörülményeket, fokozott feszültséget és erőszakot, kevesebb céltudatos tevékenységet okoz, illetve a fogvatartottak kevésbé felkészülten tudnak visszatérni a közösségbe

– foglalta össze Alan Mitchell, a CPT elnöke. Az éves jelentéssel együtt a CPT közzétett egy új, mélyreható elemzést az informális fogvatartotti hierarchia problémájáról, és konkrét ajánlásokat tesz annak felszámolására. Az elmúlt 35 évben tett országlátogatásai során a Bizottság megállapította, hogy kilenc, korábban a Szovjetunióhoz tartozó országban (Örményország, Azerbajdzsán, Észtország, Grúzia, Lettország, Litvánia, Moldova Köztársaság, Oroszországi Föderáció és Ukrajna) továbbra is fennáll az informális börtönhierarchia.

Az informális börtönhierarchia a Szovjetunió börtönrendszerének tudatos politikája volt a nagyon magas börtönnépesség kezelése érdekében. Lényege, hogy nagy befogadóképességű zárkákat hoztak létre, így kialakult egy fogvatartotti önigazgatási informális rendszer, ahol a börtönlakókat kategóriákba vagy kasztokba sorolták és informális működési szabályok alakultak ki. A legalsó kategóriában lévőket a többiek kihasználták és bántalmazták, ezért a CPT szorgalmazza ezeknek az óriászárkáknak a megszüntetését, ahol még létezik.

Rabok a Budapesti Fegyház és Börtön Kozma utcai épületében

MTI / Beliczay László

A jelentésben szó van Magyarországról is, a CPT egyik útja ugyanis magyar intézményekbe vezetett. Az EUrologus megkérdezte Hugh Chetwynd-t, a CPT ügyvezető titkárát, van-e számukra látható eredménye annak, hogy Magyarországon új börtönöket építettek, a meglévőket kibővítették a zsúfoltság csökkentése érdekében. Chetwynd elöljáróban azt mondta, hogy a zsúfoltságot sikerült enyhíteni, ez azonban nem változtatott azon, hogy a magyar börtönnépesség 100 ezer főre vetítve nagyon magas, több, mint a legtöbb nyugat-európai ország esetében.

A nyilvános jelentésben különösen aggasztottak minket a bántalmazásos esetek. Illetve az, ahogyan a foglyokat tartották és ahogy bántak velük ezekben a börtönökben. De ez nem túlzsúfoltsági probléma

– fogalmazott Hugh Chetwynd. Az általa említett jelentés is a most bemutatott anyag része. Ebből kiderül, hogy a küldöttség 2023 májusában több magyar börtönt is felkeresett, illetve vizsgálatokat folytatott az Igazságügyi Megfigyelő és Pszichiátriai Intézetben (IMEI), valamint két polgári pszichiátriai intézményben. Az általuk megkérdezett személyek többsége nem panaszkodott a rendőrök bánásmódjára. Ennek ellenére számos hihető állítás érkezett a fogvatartottak fizikai bántalmazásáról. A küldöttség értesítéseket kapott

túlzottan szoros bilincselésről, női fogvatartottak szexuális zaklatásáról férfi rendőrök által, fogvatartottakkal szembeni verbális bántalmazásról, beleértve a rasszista jellegű megjegyzéseket is, valamint gúnyolódó megjegyzésekről transznemű személyekkel és meztelenre vetkőztetett személyekkel szemben.

Ami a börtönöket illeti: a bizottsághoz nem jutottak el bejelentések a székesfehérvári börtön személyzete által elkövetett fizikai bántalmazásról, és néhány elszigetelt állítással találkoztak a nyíregyházi börtön esetében. Ezzel szemben a Tiszalöki Börtönnel kapcsolatban számos hihető állítás érkezett a személyzet által elkövetett fizikai bántalmazásról, például pofonokról, ütésekről, rúgásokról és gumibottal történt ütésekről fejre és testre. Egyes esetekben az előbbi bánásmódot a fogvatartott kezének és bokájának összebilincselése mellett alkalmazták.

Ezenkívül a fogvatartottak közötti erőszak különösen problémásnak tűnt a Tiszalöki Börtönben. A látogatás megállapításai nemcsak arra utalnak, hogy a személyzet nem mindig avatkozott közbe gyorsan, hanem a küldöttség hihető állításokat is hallott arról, hogy bizonyos fogvatartottaknak a személyzet megengedte, vagy akár utasította is őket arra, hogy bántalmazzák zárkatársaikat.

Megállapították, hogy a túlzsúfoltság és a korlátozott erőforrások továbbra is hátrányosan befolyásolták a börtön rendjét, a legtöbb fogvatartottnak, különösen az előzetes letartóztatásban lévőknek és a szigorú biztonsági intézkedések alatt állóknak, nem volt vagy csak korlátozottan volt hozzáférésük munkához, oktatáshoz vagy egyéb cellán kívüli tevékenységekhez.

Az IMEI-ben a küldöttség által megkérdezett fogvatartottak nem fogalmaztak meg panaszt fizikai bántalmazásról a személyzet részéről. A szakemberek az intézmény anyagi körülményeit általában rendben lévőnek találták, de felrótták, hogy a legtöbb helyiség szigorú és személytelen. Úgy vélik, hogy az IMEI alkalmatlan kiskorú betegek elhelyezésére, ezért a magyar hatóságoknak sürgős lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy véget vessenek ennek a gyakorlatnak.

Pozitívumként értékelték, hogy a betegek kezelését multidiszciplináris csapatok biztosították, és a gyógyszeres kezelés mellett mellett számos egyéni és csoportos terápiás ülést és tevékenységet is kínáltak. Viszont számos olyan beteg volt, aki nem vettek részt semmilyen szervezett tevékenységben és nem volt személyzet, akik az értelmi fogyatékossággal élő betegek sajátos igényeihez igazított pszichoszociális tevékenységeket biztosított volna.

Rögzítette a küldöttség, hogy több beteget a többi beteg szeme láttára ágyukhoz szíjaztak, és a személyzet nem felügyelte őket folyamatosan. A fogva tartott betegek felnőtt pelenkát kaptak, de a CPT szerint a betegek pelenkázása vagy az ágytál használata más betegek szeme láttára megalázó bánásmódnak minősülhet. Egy súlyos hiányosságra is felhívták a figyelmet, mivel szembesültek azzal, hogy a pszichiátriai kezelésre már nem szoruló betegeket nem tudták elbocsátani az intézetből. Ennek az oka az volt, hogy ezen betegek számára, akik nem tudtak gondoskodni saját szükségleteikről, nem volt hely a szociális ellátási intézményekben.

A Sopronkőhidai Fegyház és Börtön

MTI / Nyikos Péter

A két meglátogatott polgári pszichiátriai intézményben, a kistarcsai Flór Ferenc Kórház és a berettyóújfalui Gróf Tisza István Kórház pszichiátriai osztályain a küldöttséghez nem jutott el olyan panasz, amely a személyzet által elkövetett bántalmazásokra utalt volna. Mindkét intézményben jobb körülményeket regisztráltak, mint az IMEI-ben, bár jelezték, hogy a zárt osztályokon elhelyezett betegeknek gyakorlatilag nem volt hozzáférésük a kültéri területekhez, amit elfogadhatatlannak tartottak.

A CPT-nek feltűnt, hogy a különböző kategóriájú ápolószemélyzet létszáma mindkét intézményben alacsony, ami számos problémát eredményez. Például nem mindig tudnak beavatkozni, ha a betegek között erőszakos konfliktus alakul ki, nem tudják biztosítani a szabadtéri testmozgást, betegeket kellett bevonni más betegek ellátásába és gyakorta kellett alkalmazni a kényszerítő eszközöket.

Berettyóújfaluban azt is megfigyelték, hogy a formálisan önkéntes betegeket rutinszerűen zárt osztályokra helyezték. És amikor el akarták hagyni az intézményt, a személyzet megakadályozta őket ebben, ha úgy ítélte meg, hogy állapotuk kórházi ápolást igényel. A CPT úgy véli, hogy ezeket a betegeket de facto megfosztották szabadságuktól anélkül, hogy részesültek volna a pszichiátriai intézménybe történő kényszerfelvétellel járó jogi biztosítékokban és annak rendszeres felülvizsgálatában.

A jelentésben foglaltakra a magyar kormánynak is volt lehetősége reagálni. Ebben a rendkívül részletes válaszban a magyar hatóságok 85 oldalon keresztül, minden egyes felvetés kapcsán megfogalmazták az álláspontjukat. A rendőrségi őrizetesek esetleges bántalmazásával összefüggésben elöljáróban a magyar kormány a következőre hívja fel a figyelmet:

Érdemes megjegyezni, hogy a hivatalos intézkedések állítólagos jogellenességével vagy szakszerűtlenségével, illetve a rendőrök méltóságteljes viselkedésével kapcsolatos panaszok jellemzően a panaszos szubjektív megítélését tükrözik, amely nem feltétlenül egyezik meg a törvényben és a megfelelő rendőri intézkedésekben objektíven rögzített rendelkezésekkel.

Azt is tartalmazza a válasz, hogy az elmúlt éveket összefoglaló jelentések alapján megállapítható, hogy “nem azonosítottak olyan jogsértéseket vagy hiányosságokat, amelyek súlyosan érintették volna az intézkedések hatálya alá tartozó vagy a személyes szabadságukban korlátozott személyek alapvető jogait, vagy amelyek kegyetlen vagy embertelen bánásmódra utaltak volna.” Egyúttal biztosítják az Európa Tanácsot arról, hogy a hivatalos állomány képzése során minden esetben kitérnek a CPT által megfogalmazott ajánlásokra, illetve felhívják a figyelmet

a jogszerű, szakszerű és kulturált rendőri intézkedések végrehajtásának követelményére.

És ugyancsak a képzés részét képezi a kínzás, a bántalmazás és a kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmára vonatkozó rendelkezések oktatása is.

A tiszalöki börtön esetében is részletes választ adtak a magyar hatóságok, jelezve, hogy a jelentésben foglalt valamennyi esetet kivizsgálták. Összesen 46 ügyről van szó, amelyekkel kapcsolatos valamennyi vizsgálati anyagot továbbították az illetékes ügyészségnek. Ezen ügyek közül a bv-intézetben öt esetben állapították meg a személyzet felelősségét, ami 16 fegyelmi eljárást jelentett. Végül négy személynek függesztették fel a szolgálati jogviszonyát, de több olyan személy is volt, akik saját maguk kérték az elbocsátásukat. Ettől függetlenül néhány büntetőeljárás még folyamatban van. A tiszalöki börtönben az esetek nyomán képzéseket szerveztek az állománynak.

Az IMEI-ben feltárt hiányosságok miatt az intézet vállalta több felújítás, átalakítás elvégzését, eszközök, berendezések pótlását. A magyar kormány által adott válaszból úgy tűnik, hogy a hatóságok nyitottak a javaslatokra és meghallgatják a kritikákat, bár utóbbiakkal többször nem értenek egyet.