EP-vita Ukrajnáról: a fideszes képviselők becsülettel felmondták a kormánypropaganda összes szólamát

Az Európai Parlament ismét vitát rendezett Ukrajnáról, ahol többek között Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is felszólalt. A vita alapvetően a szokásos vonalon zajlott, szolidaritás, támogatás, szankciók, Ukrajna jövője mind előkerültek a beszédekben. Épp ezért voltak olyan kirívók a fideszes képviselők felszólalásai, akik a hazai kormánypropagandára hajazó beszédeikkel jobban ki sem lóghattak volna a konstruktív és empatikus felszólalók sorából a vitában.

A második világháború lezárásának 80. évfordulója poétikus hangvételt adott a mostani vitának Ukrajnáról az Európai Parlamentben. Ursula von der Leyen az ukrán helyzet történelmi jelentőségének méltatása után áttért néhány konkrétabb pontra arról, hogyan támogatja majd az Unió Ukrajnát az elkövetkező hónapokban, esetleg években. A legfontosabb pont a bizottság elnökétől a katonai segítségnyújtás új alapokra helyezése volt. Von der Leyen elmondta, az EU eddig 50 milliárd eurót biztosított Ukrajnának katonai segélyekben, de a jövőben a segélyek helyett inkább az ukrán és EU-s katonai és védelmi ipar összekapcsolásában látják a potenciált az európai vezetők.

„Arra ösztönözzük tagállamainkat, hogy közvetlenül rendeljék meg a szükséges eszközöket az ukrán védelmi ipartól, mivel ez a leghatékonyabb és leggazdaságosabb módja Ukrajna katonai erőfeszítései támogatásának.”

Bár vélhetőleg nem ez a stratégiai fordulat oka, ez a lépés Orbán Viktor lába alól is kihúzná a talajt, aki rendszeresen fenyegeti a közös, EU-s segélycsomagokat vétóval. A tagállamok önálló költéseihez viszont a magyar kormánynak semmi köze nincs, így legfeljebb rosszallását fejezheti ki a magyar vezetés.

Ha már rosszallás, a magyar álláspont az orosz gáz kérdésében is kisebbségbe szorult, Von der Leyen – utalva a kedden bejelentett új energiastratégiára – kiemelte: a túlnyomó többség az orosz gáz importjának teljes leállítását pártolja.

Von der Leyen röviden, de kitért Ukrajna EU-csatlakozására is, ez szerinte védelmi garanciát jelentene, amely rendkívül fontos a tartós béke eléréséhez. Ezzel a képviselők többsége is egyetértett, a legtöbben sürgetőbb kérdésekre tértek inkább ki, mint egy majdani csatlakozás következményei. Többen emelték ki például, hogy az esetleges béketárgyalásokon a fő döntéseket Ukrajnának, nem pedig más szereplőknek, például az USA-nak kell meghoznia, szintén többen hozták fel a sikertelen tűzszüneti próbálkozásokat és a háború borzasztó következményeit.

A Fidesz képviselői más hangvételt ütöttek meg. Közülük hárman is felszólaltak a témában, Gál Kinga a Patrióták frakciójának vezérszónokaként, mellette pedig Deutsch Tamás és Ferenc Viktória is szót kért a plenáris vitában. Gál a magyar kormány kommunikációjának szinte minden lényegi elemét hozta beszédében, kritizálta az EU szerinte teljesen eredménytelen politikáját, amely nem segítette elő a béke elérését, beszélt a balliberálisok fegyverszállításáról, az ukrán EU-csatlakozással kapcsolatban pedig kifejtette, hogy „Ukrajna semmilyen csatlakozási feltételnek nem felel meg”, és az ország csatlakozása tragikus következményekkel járna az Unió országaira nézve, például az agrár- és kohéziós politika területén.

Az EP képviselőit viszont, úgy tűnik, nem ragadta magával a Fidesz narratívája. Legtöbb esetben a felszólalók udvarias tapsot kapnak kollégáiktól egy-egy beszéd után, Gál viszont majdnem teljes csendben ment vissza a helyére. Azt nem tudjuk teljesen megítélni, hogy Deutsch és Ferenc vajon jobban teljesítettek-e képviselőtársaik szemében, ugyanis mire ők sorra kerültek a közel háromórás vitán, már alig volt képviselő a teremben. Ez azonban nem akadályozta Deutsch Tamást abban, hogy szokásos, finoman szólva megosztó stílusában illesse a közönséget, szerencsére csak egy percben. A fideszes képviselő arra tért ki, hogy épp most hallották Ursula von der Leyent arról beszélni, hogy „a brüsszeli eurokraták a háborús doktrínát támogatják”. Szerinte az uniós döntéshozók egyenesen pszichózisban szenvednek, majd Gál Kingához hasonlóan ő is egy „nem hagyjuk, hogy a magyarok felett döntsenek”-kel köszönt le. Ferenc Viktória legalább új színt hozott a vitába, ő a magyar kisebbségek helyzetére tért ki. Nála a szlogen is elmaradt, ám ekkorra már tényleg kiürült az ülésterem.