Osztrák drukkerek a "fanzone"-ban © AP

Június 12., csütörtök este 8 óra. Most vagy soha hangulat uralkodik Bécsben az osztrákok és a lengyelek számára egyaránt sorsdöntő meccs előtti pillanatokban. Már túl vagyunk a délutáni klagenfurti német-horvát „elődöntőn”, amit az osztrákok nagy gyönyörűségére a horvátok nyertek, megengedve a mai este küzdőinek, hogy döntetlennel is maradjon némi esélyük a továbbjutásra. A HVG tudósítója a Ringen kialakított drukkerzóna felé tart, a 70 ezer szurkolót befogadni képes, a Rathaus és a Hofburg között kialakított területre. A város, amely napok óta szinte kiürült, őslakói elmenekültek vagy lakásaikba zárkóztak, átengedve a köztereket a külföldieknek, most hirtelen megélénkül, minden irányból árad a tömeg az UEFA-terroristák (ahogy mostanság nevezik a mindent megszabó, minden bevételt leszívó szervezetet) által kijelölt óriáskivetítő felé.

A metró ontja a piros-fehér színű szurkolókat, autók tülkölnek zászlóáradattal, a Burgtheater felől, ahol az osztrák vezető telefontársaság díszvendégei mulatnak, immár akkora az emberfelhő, hogy az autók kénytelenek visszafordulni, elmenekülni. Tilosban parkolni nem ajánlatos, elképzelhetetlenül sok itt a rendőr. Csak jönnek-jönnek a rohamkocsik, bukósisakos, ingük alatt páncélmellényes óriások fejlődnek fel, ki tudja milyen logika szerint. A hétköznapok bécsi büszkeségei, a kormánypaloták, a rózsáktól díszlő Stadtpark, a Heldenplatz nagy része hatalmas rácsok mögé bújtak, igazából nagyon is világos elképzelések szerint terelik a szervezők a tömeget. Bármikor képesek szűk keresztmetszet kialakítására, az emberáradat megbontására.

Akik a német világbajnokság idején kitalált drukkerakol felé igyekeznek, azok nem egyszerűen a Happel stadionból kiszorultak, hanem olyan szurkolók, akiket a fieszta hangulat vonz, a meccs ürügyén szerveződő bulizás, tombolás, ünneplés vagy bánkódás, a mozgás, az akció lehetősége. Tinédzserek uralják a terepet, elképzelhetetlen leleménnyel díszítették ki magukat. Piros-fehér-pirosra festett hajak, akár kopasz változatban is, rúzsos csókra emlékeztető trikolorfesték az arcokon, meztelen karokon, felsőtesten, de jut a három színből az egykoron forró nadrágoknak nevezett minicuccba bújt lányok fenekére is. Van aki tetőtől talpig zászlóba öltözött, népszerű a cilinderre emlékeztető piros-fehér piros kalap is, látható irokézes fejdísz, sőt viking-verzió is. Az idősebbek elegánsabbak, egy 30 körüli magas nő piros ruhában, piros tűsarkú cipőben kopog a betonon elszántan, fehér gyöngyökkel a nyakában, fegyverként maga elé szorított hatalmas fehér táskával.

Negyed kilenc, lépni is alig lehet, a kétméteres rácsszeletekkel körülvett drukkerzóna elérhetetlennek tűnik. A lengyelek egyelőre csendesek, körömnyi méretű fehér-piros zászlócska az arcokon, a sálak még diszkréten összetekerve. A Ringet, a Hofburgot már beborítja a sörszag, végre szertefoszlik az árusok réme, hogy ráfizetnek az Európa-bajnokságra. Szombat óta egyfolytában panaszkodnak, hogy elmaradnak a szurkolók, napközben nincs semmilyen program, csak a meccsre jönnek, s aztán eltűnnek, eszük ágában sincs a kötelezően 4,50 euróra drágított pohár sört megfizetni. Pedig nekik akár 40 ezer eurót is le kellett szurkolni egy-egy standért.

Nehéz kimaradni a futballünnepből © AP

Átmenetileg elterjedt, hogy lejjebb vihetik az árakat, de ez kacsa volt. A rendőrök most már testükkel zárják el a lehetséges bejáratokat, a tömeg veszélyesen összepréselődik. Stewart feliratot viselő magánbiztonságiak – sokan vézna gyerekeknek látszanak – kapaszkodnak egymásba, így védve a rácsozatot. Egy rendőrnő sötét tekintettel magyaráz: a „fanzone”, azaz az őrjöngésre, pardon, szurkolásra kijelölt terület megtelt, mindenki mehet, amerre lát. A kigyúrtabbak megpróbálnak átmászni, többeknek sikerül. A tornából felmentettek magasabb oszlopokat, szobrokat másznak meg, onnan be lehet látni az övezetbe.

Állítólag belül szétrázódtak a szurkolók, kilenc órakor, amikor már 15 perce tart a küzdelem, váratlanul megnyílik egy bejárat. Ötösével engedik be az embereket, akiket aztán nemek szerint szétválasztanak és megmotoznak. Elvesznek mindent, ami szúr és vág, még a fülsértő dudákat, kolompokat is letartóztatják. Belül összekeverednek lengyelek és osztrákok, kölcsönös kiabálás, nevetés, tapsolás. Néhány leány megágyaz magának a füvön, a fiúk könnyítenek a bevitt sörfölöslegen (pedig egyszemélyes, hányózacskóra emlékeztető mobil pisilde is kapható). Az osztrák sajtó a horvátok elleni első, kikapós meccs után még azzal volt tele, hogy Ottakring kerületet megkaparintották a szlávok, akik a törökökhöz hasonlóan rögtön elárulták új hazájukat, leplezetlenül a réginek drukkolnak. Most viszont a horvátok elbántak a németekkel, haverok, akiket sokan ölelgetnek. A magasra nőtt németekből viszont nincs sok, ők Klagenfurtban kitombolták magukat, sokan még a rendőrökkel is összecsaptak.

Az örömünnep váratlanul megreked, a lengyel gól egy pillanatra még a sörivókat is lebénítja. Fütyülés, ordítozás zúg át aztán a besötétült téren. Kattognak mindenfelé a fényképezőgépek és az ezt pótló mobiltelefonok. Az övezeten kívül a rendőrök is elhagyják posztjukat, rohamkocsijaik körül csoportosulnak, nem a teret figyelik, ők is a meccset nézik. A környékbeli kocsmák, kertvendéglők határai kitolódnak, fürtökben ülnek-állnak az emberek, s kisebb nagyobb kivetítőkön követik, kommentálják az eseményeket. Remek az idő, remek a hangulat. Olyan Eb, vagy ahogy itt mondják EURO 08, amiről még álmodni sem mertek a mai estéig.

Maga a város üres, nem véletlenül dohognak napok óta a taxisok, az utolsó utáni percben megítélt 11-es adta döntetlen örömünnepe majd később kezdődik. Látszik, rengeteg lakásban tévéznek. Az Operngasse híres alternatív kávéházának, a Cafe Museumnak az ablakán józan felirat: Futballmentes övezet. Alatta kiegészítés: az EURO 08 menekültjeinek.

Földvári Zsuzsa, Bécs