A melegről senki nem tehet, aléltan pihegnek a Búsuló Juhász étterem teraszain a kóstoltatók, és heroikus küzdelmet folytatnak a pezsgősvödrök, a jégkockák, a füllesztő meleg, és a néhány elszánt kóstoló kilátástalannak tűnő harcában. Aztán esteledni kezd, és a légkondicionált előadóteremből előmerészkednek a bátortalanabb vendégek is. Kezdődhet az éjfélig tartó kóstolgatás.

Ami minket illet, mi egy izgalmasnak tűnő előadással kezdünk. Lloyd Roberts, a legendássá lett Nobu étteremlánc nemzetközi séfje beszélne a pezsgő és az ételek értő párosításáról, de valahogy nem lesz kerek a történet. Annyit ugyan megtudunk, hogy érdemes irigy szemeinket New York-ra vetni, mert ott hétvégente tízezrével özönlenek az emberek az olcsó tenger gyümölcseit jó árú pezsgőkkel elegánsan felszolgáló éttermekbe, ezzel szemben a Nyugattal frissen leszámolt Budapesten meg inkább csak aperitifnek isszák a bubis topitalokat – de sokkal több nem derül ki. Jó, néhány tanácsot még kapunk arról, hogy például nemcsak a rizling megy a tatárhoz, hanem a jó pezsgő is – már csak a tatár savai okán is – mindazonáltal sokkal okosabbak nem leszünk.

pezsgovilag.hu

Nem igen kárognánk viszont, mert amiért jöttünk, az teljesülni látszik. Összesen 57 élvezetesnek tűnő italt kortyolgathat az, akinek van erre ideje, energiája és kedve a csak lassan hűlő budai estében. Nincs mese, kénytelenek vagyunk szelektálni. Megkóstolunk egy dél-franciaországi Crémant-t, az Antech Blanquette de Limoux Brut Nature 2009 90 százalékban Mauzac szőlőből készült. Bevalljuk, még sosem ittunk Mauzac-ot, sem borban, sem Crémant-ként, de így első slukkra elég savasnak tűnik ahhoz, hogy jó buborékos ital készüljön belőle. Nem rossz, nem rossz, de ha választani kéne a Crémant-ok között, akkor mi az elzászi Bestheim Cuvée Prestige-re szavaznánk. Itt már 50 százalék Pinot Blanc-nal, 30 százalék Chardonnay-val és 20 százalék Pinot Noirral találkozunk, az epres, almás illat mellett a savakat tankönyvszerűen egészíti ki a teltebb test, s még a buborékok is finoman simogatják a torkot.

A sorok között nem kell botladozni, tülekedni, nekünk jó, a szervezőknek talán kevésbé, hogy viszonylag kevesen fizettek 30 ezer forintot a prémiumkóstolóért. Néhány éttermest azért felismerünk, és több újságírót is beazonosítani vélünk, de ez a rendezvény több vendéget érdemelne. Sejtésünket megerősíti Garamvári Vencel is, aki nagyon élvezni látszik a kóstolást és a kóstoltatást. Minket 2005-ös Vincent Fantázia Prestige Brut Nature, majd Vincent Evolution Rosé Dry borával nyűgöz le. Utóbbiban 12 gramm maradékcukor található, és a makacs mester kitartó unszolásunkra sem árulta el milyen tirázslikőr hozzáadása eredményezte a friss, mégis kerek lecsengést.

Szándékosan hagytuk a végére a nagy champagne-okat. Van, amiről nem lehet, vagy ha lehet is, inkább nem érdemes írni. A legalább másfél éves érlelésű italok szeretete nem egy rajongó anyagi csődjéhez vezetett, úgyhogy érdemes megfontolni, mibe szeret bele az ember, már ha ez egyáltalán megfontolás tárgya lehet. A Moët et Chandon és a Taittinger termékei után azt hisszük, már nem érhet meglepetés. Kicsit fanyalogva lépünk hát a Dom Pérignont is rejtő standhoz, ám az első korty a pohárból meggyőz arról, hogy többről van itt szó, mint puszta sznobériáról. Jóllehet egy barátunk kényszeres képzete, hogy a 6-8 évig érlelt Dom Pérignon íze karamellizált kenyércsücsökre emlékezteti, a komplexitás és a mélység szinte fokozhatatlan. Nem tudjuk persze, végül hányan élvezhették ezeket az ízeket augusztus 25 -én este, mi mindenesetre várjuk és reméljük a folytatást.