szerző:
I. N.
Tetszett a cikk?

Vajon van-e élet a kolbászon és a szilvapálinkán túl a Viharsarokban? Ennek jártunk utána röpke gyulai és békéscsabai kiruccanásunkon.

Igazából egy, alig több mint másfél év alatt elhíresült étterem nyomába eredtünk, de még mielőtt odakanyarodrtunk volna, muszáj volt régi vágyunkat teljesíteni. Úgy, hogy először Gyulán a szögegyenes nevű Gyulai Pálinka Manufaktúrát céloztuk meg. Termékeiket a különböző fesztiválokról már ismerjük, válogatott hazai és nemzetközi zsűri is szereti és díjazza szépen, s legfőképpen élvezettel fogyasztja a nagyérdemű. Ám megéri személyesen is ellátogatni hozzájuk. Békés megye gyönyörű kóstolóházán kívül ugyanis bepillantást nyerhetünk abba, hol és hogyan készülnek pálinkáik. Hihetetlennek tűnik, de egyetlen 300 literes berendezéssel (a másikon bérfőzést vállalnak) készítik el évi 40 ezer palackos kvótájukat. S az értő idegenvezetés során az is kiderül, miért olyan irgalmatlanul drága például a som- és a madárberkenye pálinkájuk. Nos, azért, mert száz liter cefréből jó, ha egy liter ilyen főzhető le.

Gyimesi Zsuzsa

A minőségi töménytől megerősödve – ne tessék feljelenteni, volt sofőrünk – vágtunk neki a Békéscsabáig vezető útnak. A Brilltől ugyanis tartottunk: mi van, ha mindenki tévedett, és mégis csapnivaló a konyha? Ki fogja ezt nekünk elhinni? A másik lehetőség még riasztóbbnak tűnt: mi van, ha kiderül, hogy előítéletes, gonosz szívű gasztronauták vagyunk, akik képtelenek bármi jót is feltételezni arról, amit csak másoktól hallottak? Nem törődve oklevelekkel, plecsnivel, de még rovatszerkesztőnkkel sem, aki már tavaly nyáron megmondta a tutit, hova érdemes leruccanni. Szeretnénk leszögezni, hogy büszke, keménnyakú embernek ismerjük magunkat, mégis, megtörténhetett, hogy esdekelve kérjük bocsánatát, amiért korábban fanyalogva fogadtuk a békéscsabai Brill Bisztrót fenntartások nélkül dicsérő beszámolóját. Mentségünkre legyen mondva, hogy nem hatott meg minket a Vendéglátás szaklap nekik ítélt különdíja, de még ama piros étteremkalauz Év Konyhája elismerése sem, míg a tetthelyen nem töltekeztünk.

Egyébként pedig más tekintetben is lehetett volna félnivalónk: a tulajdonos Gabnai Csaba ugyanis hosszú éveken át módszeresen „végigpofozta” előbb Magyarországot, majd az egész világot dobogós helyezéseket elérve full contact kick-boxban. Nem mellesleg a rendőrtiszti főiskolát végzett üzletember békési speciális rendőri parancsnok volt. Na, jó, félre a tréfálkozással, üljünk asztalhoz.

Kedvesen, előzékenyen és megható figyelemmel ugrál körbe minket a személyzet, és ez az odafigyelés mindenkinek kijár. Látszik, a helyiek jól érzik magukat a trendi, de nem felvágós helyen, ahol fesztelenül lehet ebédelni, vacsorázni. Miközben Gabnai úr a legősibb burgundiai gasztrónomiai hagyományokat felelevenítve asztalról asztalra jár, és minden vendéghez van néhány jó szava vagy őszinte kérdése. Ez már több mint vendéglátás. Látszik, ez már szerelem.

Michelin csillag gyanús fogás a Brillből
Brill bisztró

Szép dolog a szerelem, ám ezzel nem lakunk jól, így alaposabban szemügyre vesszük az étlapot. A menüsor nem cifrázza a dolgot, könnyen áttekinthető, és változatos ételeket találunk rajta. Úgy döntünk, most nem a már méltán híres Palotai Csaba séf Michelin-csillag gyanús kreációját, a Békés megye minden ízét és alapanyagát egy fogásban sűrítő   libamájjal, nyelvvel és harcsával töltött malaclábat és malacfület a csabai kolbászos halászlé-redukcióval fogjuk kipróbálni – lehet, hogy megbánjuk egy életre –, hanem egyszerűbb fogásokra mozdulunk.

Kezdünk tehát egy szerény gombalevessel, amiben kis vargányadarabkák és olívaolaj csíkok várják a nagy találkozást. Vallatóra fogjuk a füstölt vésztői tokot is, ami krumplisalátán érkezik. Eddig nem tudunk semmibe sem belekötni, az ételek állaga, íze, kinézete nagykönyvszerű. Mégis, van bennük annyi plusz, hogy Palotai mester bátran mondhassa őket a sajátjának. Igaz, az alapanyag is kiváló. A Békéscsaba néhány tíz kilométeres körzetéből származó, gondos termelőktől beszerzett hozzávalókra nem lehet panasz.

Ahogyan a Charolais marhára sem, amit hetente egyszer vág az ismerős tenyésztő. Így aztán vagy 10 kiló kiváló minőségű nyakhoz jut a konyha, amit 6-7 órán át ajnároznak. A tányérunkba már alaposan konfitált állapotban kerül, mellé krumplipüré dukál. Egyszerű étel, ám el lehetne rontani, ha nem tanúsítana a konyha olyan gondosságot, amilyet. A szarvasgombás rizottónál és a galambnál kicsit elbizonytalanodunk, mert az elkészítés itt már – galambhoz képest legalábbis – meglehetősen unortodox. A feltálalt madarat ugyanis jól átsütötték, ami nem szokás. Szabadkozik is Gabnai, hogy rendesen volt az elkészítve, de nem volt szíve úgy félig véresen elénk tenni. Nem vitatkozunk vele, mert meglepő módon az átsütést követően is megmaradt a galamb jellegzetes íze, nem tűnt el valahol a tepsi és a kémény között.

Nyakas egy ember ez a Gabnai, hiába ragaszkodtunk a marhához, galambhoz, ő nem enged minket addig felállni az asztaltól, amíg meg nem kóstoljuk a sült őznyakat is. Azt mondja, ha már leutaztunk Budapestről, muszáj beleennünk a burgonyás roláddal feltálalt vadba. Kötélnek állunk, majd megértjük, miért marasztalt minket az asztalnál. Ami a tányérunkra érkezik, talán a legjobb dolog, ami egy őzzel történhet. A rukkola és a krumplis rolád méltó kísérői.

Nem szeretnénk tovább idegesíteni a nyájas olvasót. Ezért csak gyorsan szaladnánk végig a linzer, túrószuflé, tojáshab valamint házilekvár közreműködésével még Varga Gábor cukrászmester által újragondolt Rákóczi-túróson, amit állítólag lehetetlenség volna kivenni a kínálatból, annyira ragaszkodnak hozzá a békéscsabaiak. A helyükben mi a végtelenségig ragaszkodnánk a konyha „egyszerű” házi vaníliafagylalttal tálalt körtés pitéjéhez is.

Az újragondolt Rákóczi-túrós
Brill bisztró

Már csak annyit, hogy jóllehet Gabnai és Palotai egyaránt kerülik az alkoholt, elég jó a borválaszték. Igaz, az még érződik, hogy az ételeket nem kóstolta össze szakember a hozzá kínált borokkal. A kétszemélyes ebédért (az ajándékba kapott őzfalatokat leszámítva), némi borral, kávéval kevesebb, mint 10 ezer forintot fizettünk. Ha nagyobb társasággal kívánunk európai szintű, de a magyar gyomorhoz is közelálló gasztronómiai élményekben részesülni, simán megéri leutazni Békéscsabára.

S hogy merre felé érdemes még Békésben kalandozni,azt legközelebb elmondjuk.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!