hvg.hu: Bizonyára sokan feltették már a kérdést, mégis hogyan kerültek Magyarországra?

Erhard Heumann: Több mint húsz évvel ezelőtt feleségem, Evelyne édesapja érkezett a villányi borvidékre először a családból. Eric kályhásmester volt Svájcban, és azért jött ide, mert úgy hallotta, hogy egy villányi kis üzemben nagyon kedvező áron tudná megvásárolni a kandallókhoz szükséges fém alkatrészeket. Bár az üzlet nem jött össze, valaki eladásra kínált neki egy siklósi szőlőültetvényt egy aprócska pincével. Apósom belevágott, később egy kis házat is épített a szőlőbe, majd borászkodni kezdett.

hvg.hu: Hogy kerültek önök a képbe?

E. H.: Igazság szerint, amikor először meglátogattuk apósomat, nem igazán fogott meg ez a vidék. Lassan, apránként szerettünk bele. Emlékszem, egyszer autóval jöttünk át a siklósi dombokon, amikor először éreztük, hogy „árad a szeretet”. Aztán 1995-ben mi is vettünk egy negyvenéves portugieser ültetvényt annak ellenére, hogy engem addig elsősorban a toszkán, a piemonti és a bordeaux-i borok érdekeltek. 

hvg.hu: Már akkor tudta, hogy mit szeretne elérni?

E. H.: Remélem, nem hangzik nagyképűen, de már akkor volt egy vízióm, amikor borom még nem: meg akarom csinálni a legjobb bort. Fokozatosan fejlesztettük a technológiát, növeltük a szőlőterületet, majd a fajtaszerkezetet is átalakítottuk. 2003-ban feldolgozót és pincét építettünk Siklóson, s miután nyugdíjba vonultam a bankból, és Evelyne is feladta könyvelői állását, beköltöztünk az apósom által épített házba. 

A Heumann házaspár már otthon van Siklóson

heumannwines.com

hvg.hu: Svájci bankárként nem jelentett volna nagyobb presztízst egy bordeaux-i ültetvény vásárlása?

E. H.: Nem befektetési bankár voltam, a back office területen dolgoztam, így nem állt különösebben nagy büdzsé a rendelkezésemre.

hvg.hu: Hogy látja, hol tart most a húsz évvel ezelőtt megkezdett úton?

E. H.: Azt mondanám, hogy az út kétharmadánál tartunk. Úgy gondolom, az utolsó harmadot nehezebb lesz megtenni, mint az eddigieket. Mindeközben ma már kicsit másként gondolkodom arról a bizonyos „legjobb” borról, árnyaltabb lett a véleményem, és a hozzáállásom is sokat változott az idők során.

hvg.hu: Mit tanult az elmúlt tíz év alatt?

E. H.: Remélem, nem értenek félre, de azt, ha megvan a megfelelő alapanyag, a higiénia és odafigyelünk a részletekre, nem is olyan nehéz jó bort készíteni. Megtanultam, hogy minden évjárat más, és alkalmazkodni kell a megváltozott körülményekhez.

hvg.hu: Hol tart most a birtok fejlesztése?

E. H.: Mintegy tizenöt hektáron nagyjából 50 ezer palack bort készítünk évente, ami olyan 1,5kg/tőke terhelést jelent. Borászunk, Theisz András sok tapasztalatot szerzett külföldön, és nagyon hálásak vagyunk a munkájáért.

hvg.hu: Bár portugiesert vásárolt, mégsem erről a borról híres a Heumann Pince. Miért változtatott a fajtaszerkezeten?

E. H.: Rájöttem, ez nem igazán az én borom, úgyhogy előbb merlot-t telepítettem a helyére, majd – miután megkóstoltam néhány csúcskategóriájú burgenlandi kékfrankost – tizenöt évvel ezelőtt kékfrankost is telepítettem, mert úgy vélem, óriási bort képes adni Villányban ez a fajta. Kékfrankos Reserve borunk 2012-es évjárata tavaly a Népszabadság Top 100 versenyén az ország legjobb vörösbora lett. A Cabernet Franc 2011-es évjáratú borunk a második helyre került a vörösborok között... Elképzelhető, hogy azért szerepelnek ilyen jól a boraink, mert nem tipikusan villányi stílusúak: inkább gyümölcsös, élénkebb savérzetű, elegáns tételek, amikre nem „ül rá” a hordó.

hvg.hu: Németországban és Svájcban ismertebbek a Heumann borok, mint Magyarországon…

E. H.: Sajnos nem beszélek magyarul, és a feleségem sem perfekt. Ez elég nagy korlát. Németnek születtem, és a stílusom is német, ebből kifolyólag elég direkt vagyok. Ha valami nem tetszik, megmondom. Többször előfordult, hogy vevők, forgalmazók megpróbáltak alkudni, de mi fix árakkal dolgozunk, amelyekből nem vagyok hajlandó engedni. Meg lehet kóstolni a borokat, szerintem megérik az árukat. Jóllehet, boraink 90 százalékát külföldön értékesítjük, nincs okom panaszra, nemcsak svájci és német, de budapesti csúcséttermekben is jelen vagyunk, meg persze Villányban is: a Heumann Pince Étteremben bárki meggyőződhet arról, milyen Heumann stílusú bort fogyasztani jóféle helyi ételek mellé.